Vízicickány | Ismerd meg jobban!
köszönet az elődöknek
Alfred Brehm Az állatok világa (1863-69) című munkája nemzedékek tudását és életét határozta meg. Minden idők egyik legnagyobb szabású zoológiai összefoglaló munkája volt. E mű fejezeteivel a méltatlanul “elfeledett” szerzők munkája előtt tisztelgünk.
Időnként a hajdani szöveget kommentárral is ellátjuk, és ajánljuk a fajjal vagy témával kapcsolatos egyéb cikkeinket.
Néha azt hihetnénk, hogy ezekben a forrásokban már alig találni aktualitást. De ha nagyobbra nyitjuk érdeklődésünk látószögét, rögtön érzékeljük: ezek a munkák ma is ontják az érdekes megfigyeléseket, és minden nappal egyre tanulságosabbak azok a kontrasztok is, melyek a hajdani és mai szemléletek között feszülnek.
Alfred Brehm: A vízicickány (Neomys fodiens Pall.)
1863-69 | magyarul 1901-1907
Vízicickányok (Neomys Kaup)
A szorosabb értelemben vett vörösfogú cickányformák alcsaládját esetleg összekötő tagnak tekinthetjük az erdei cickányok (Soricinae) és a mezei cickányok (Crocidurinae) között.
A vízicickányok abban különböznek lényegesen a mezei cickányoktól, hogy lábaik és ujjaik köröskörül az oldalakon merev sörteszőrökkel vannak ellátva, s a felső felületén egyenletesen rövid szőrrel fedett fark alsó felületének hosszában középen ugyanolyan sörteszőrökből álló élt mutat.
A vízicickány (Neomys fodiens Pall.)
A nálunk előforduló cickányok között a színét sokféleképpen változtató állat a nagyobb fajokhoz tartozik. Teljes hossza 11.8 cm, amiből 5.3 cm a farokra esik. A finom, sűrű és puha gerezna a test felső felén rendesen fekete, télen fényesebb, mint nyáron, az alsó testen pedig szürkésfehér vagy fehéres, néha tiszta, néha feketésszürke foltokkal. A bunda szőrei oly sűrűn állanak, hogy teljesen összezárnak, s egy csöpp vizet sem engednek a bőrig hatolni.
Az úszószőrök, amelyek a kor és évszak szerint hol hosszabbak, hol rövidebbek, úgy szétteríthetők, hogy a lábak mindkét oldalán, mint a fésű fogai állanak, vagy pedig oly szorosan simulnak a nevezett testrészek oldalaihoz, hogy alig vehetők észre. Megfelelően kiterítve tökéletes evezőt alkotnak, s kitűnő szolgálatot teljesítenek. Futás közben pedig annyira odatapadnak, hogy az elkoptatásnak nincsenek kitéve. A vízi élethez való alkalmazkodás a fülnek külső berendezésén is meglátszik.
„A fülkagyló félhold alakúan, kissé ferdén hátra húzódik alul a fül meztelen nyílása körül, amelynek alsó szögletébe torkollik a füljárat. Amint a fülkagyló lebenyeivel együtt előre fordul, a fülnyílás kívülről teljesen be van zárva.” (Blasius.)
Úgy látszik, a vízicickány majdnem egész Európában és Ázsia egy részében elterjedt és megfelelő helyeken mindenütt gyakori. Északi határát Angliában és a Keleti-tenger országaiban, a délit pedig Spanyol- és Olaszországban találjuk. Hegyes vidékeken jelentékeny magasságig terjed, az Alpesekben tenger feletti 2000 m-en felül.
Legszívesebben hegyes vidékek vizeiben lakik, s ezek közül is azokat kedveli, amelyekben a legnagyobb hidegben is nyílt források vannak, mert ezek télen nélkülözhetetlen közlekedési útjai. Tiszta vizű, homokos vagy kavicsos fenekű, hegyi patakok, amelyek partjai fákkal, kertekkel és rétekkel vannak körülvéve, kedvenc tartózkodási helyei.
Így szereti a tiszta vizű tavakat, ha tükrüket békalencse borítja. Néha ilyen helyen csodálatos mennyiségben tanyázik. Gyakran a falvak közepén is lakik, különösen malmok közelében. Azonban nincs a vízhez kötve, sőt a patakok melletti réteken futkos, szénakazalok alá bújik, csűrökbe és istállókba megy, még a házak belsejében is tanyát üt.
Laza talajban közel a vízhez ő maga ás folyosókat, de szívesebben foglalja el a vakondokokét és egerekét, amelyeket tartózkodási helye közelében talál. Lakásának főkelléke, hogy a főfolyosónak különböző kijáratai legyenek, ezek közül az egyik a vízbe, a másik a víz felületén felül, a többiek a szárazföld felé vezessenek.
Néha egészen más tanyát keres magának
és utódainak, mint azt Coester C. megfigyelése bizonyítja. Meglepetésére egy dombon, 300 m-nyire a víztől, egy bodzafa törzsében találta meg a vízicickány fészkét, 3/4 m-nyire a talaj fölött.
Építményei a kis állat alvó- és menedékhelyei, de egyúttal üldözés ellen is biztos rejtekhelyet nyújtanak. Forgalmas helyeken rendszerint itt tölti az egész napot. De ott, ahol üldözéstől nem kell tartania, különösen tavasszal, a párosodás ideje alatt, a vízicickány nappal is nagyon élénk.
Ritkán úszik a part hosszában, inkább keresztben úszik egyik parttól a másikig. Ha a patak hosszában akar tovamozogni, akkor vagy a part alatt fut el, vagy pedig a patak fenekén a víz alatt. Rendkívül élénk, okos és ügyes állat. Mozdulatai gyorsak, biztosak és kitartók. Kitűnően úszik és bukik és hol kiálló fejjel, hol egészen látható felsőtesttel szokott a víz tetején pihenni a nélkül, hogy a mellett észrevehetően mozogna.
Ha úszik, teste szélesnek, lapítottnak látszik. Bundáját rendszerint fényes, fehér, nagyon piciny gyöngyök, azaz kis buborékok borítják. Ezek a szőrök között visszatartott levegőből képződnek. Úgy látszik, éppen ez a levegőréteg tartja bundáját mindig szárazon.
Tavakban nagyon korán, napkelte előtt vagy rögtön utána lehet látni ide-oda úszkálni. Úszás közben hátsó lábaikkal oly erősen eveznek, hogy a víz mozgatásából sokkal nagyobb állatra következtethetnénk. Pihenés közben mindenfelé alaposan körülnéznek. Ha veszélyt sejtenek, nyílsebesen osonnak a vízbe.
A kis búvár ritkán marad soká a víz fenekén, inkább hamarosan visszatér a fölszínre. Itt van az ő hatásköre, csendes, elhagyott helyeken egész nap mozgásban lehet látni. Nemcsak a széleken, hanem a tó közepén is úszkál, gyakran egyik oldalról át a másikra és szívesen megpihen egy, a vízbe lógó fatönkön, vagy benne úszkáló fadarabon. Felugrik a magasba, hogy egy rovart elfogjon és fejest ugrik a vízbe vissza.
Nagyságához képest a vízicickány valóban szörnyű ragadozó állat. Nemcsak mindenféle rovart, különösen vízben élőt, gilisztát, apró puhányokat, rákokat, hanem kétéltűeket, halat, madarat és kicsiny emlősöket is fölfal. Az egér, mellyel lyukaiban találkozik, elveszett.
A kevéssel azelőtt szárnyra kelt kis billegetőt, ha elég vakmerő és nagyon közel jön a vízhez, hirtelen megtámadja, olyan vérszomjjal, mint hiúz teszi az őzikével, és pár perc alatt megfojtja. A folyosója nyílása előtt elugró békát hirtelen megragadja a hátsó lábánál, panaszos kiáltása dacára becibálja a lyukba s vége van.
A fürge csellét s más apró halakat kis öblökbe kergeti és ott sajátságos módon fogja el. A cickány zavarossá teszi a vizet és őrzi az öböl bejáratát. Ha mármost a kis halak közül valamelyik ki akar menni, feléje kap és elfogja.
Tehát a közmondás szerint cselekszik, vagyis a zavarosban halász. De nemcsak apró állatokat merészkedik megtámadni, olyanokat is kikezd, amelyeknek súlya az övét 60-szor fölülmúlja. Általában azt lehet mondani, hogy nincs ragadozó, amely aránylag oly nagy állatot megtámad és megöl, mint a vízicickány.
Megértjük tehát Altumot, ha a vízicickányt a halgazdaságra nézve károsnak minősíti és hozzáteszi: „Különös kíméletet semmi módon nem érdemel”.
A vízicickány ellenségei ugyanazok, amelyek az erdei cickányéi. Nappal rendesen semmi bajuk, de ha éjjel partok mentén szaladgálnak, gyakran a macskák és baglyok zsákmányaivá lesznek. A macskák csak megölik őket, aztán otthagyják.
A kutató, aki vízicickányt gyűjt, menjen csak ki reggel a tavak partjára keresni; kevés idő múlva annyi tetemet talál, amennyi csak kell neki. Mojsisovics szerint a Dunában különösen a csukák és harcsák az ellenségeik, ezeknek a gyomrában gyakran találták maradványaikat.
Miller cickánya (Neomys milleri Mott.)
Hazai cickányfajaink lehető teljes fölsorolásának szem előtt tartása a magyarázata annak, hogy – legalább röviden – ezt a vízicickány-fajt is megemlítjük.
Miller cickánya főleg abban tér el a közönséges vízicickánytól, hogy míg ez utóbbiak farka alsó oldalán tövétől a hegyéig láthatunk merev szőrökből álló sörtetarajat végigfutni, addig Miller fajánál ez vagy teljesen hiányzik, vagy csak nyomokban van meg. Ezenkívül ennek 10 emlője van, míg a közönséges vízicickánynak csak 8.
Elterjedés és életmód tekintetében ez a két rokonfaj megegyező.
Fotó: Wiki, Pixabay
Előre is köszönjük, ha megosztod ezt a cikket másokkal is!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több rágcsáló
Ó, de csodás lenne kimutatni a jelenlétét mondjuk a Nagypatak partjáról! 🙂
…de megeszi a fürge csellét.
Sok cickányt láttam már, de hogy volt-e közöttük vízicickány, fogalmam sincs. 🙂
Gyöngybagoly köpetekben találtam már közönséges vízicickányt és Miller vízicickányt is. 🙂 Élőben viszont még nem volt szerencsém hozzá.