Jókor jó helyen | Remek megfigyeléseket kapunk a szarvasbőgésről!
Vannak fajok, akik viszonylag kiszámíthatók, ezért aztán könnyű, de legalábbis sok más fajhoz mérten könnyebb őket filmezni, vadkamerával megfigyelni. Az egerészölyvek alapesetben csak véletlenszerűen kerülnek a kamera elé, de ha van egy ragadozó- és hollóetetőnk, akkor a legmegbízhatóbb vendégek. Mint nálunk tavaly az a körülbelül 30-40 ölyv, akik október és február között naponta látogattak minket. Velük szemben a holló jóval problémásabb eset. Gyakran nehezen vagy egyáltalán nem érthető, miért nem jelennek meg. Vagy miért nem mennek rá az etetésre, amikor az erdőben meg ott ülnek napokig az etetés közelében legalább százan.
Az emlősök közül talán a vaddisznók a leginkább kiszámíthatók. Ők akkurátusan tartják a szokásaikat, az útvonalaikat. Az őzek kevésbé, de azért egy régi törzshelyen rájuk is „alapozhatunk”. A borzok szezonálisan változók. Bizonyos időszakokban ritkán és csak alkalmilag kerülnek elő, ősszel azonban, amikor a tartalékokat kell felhalmozni a téli álomra, hajlamosak rendszeresen megjelenni a biztos táplálékforrásokon, így a kamerák előtt is.
A nagyvadak közül a gímszarvas talán az egyik legkiszámíthatatlanabb.
Ezen belül is főként a bikák azok. Míg vannak olyan vaddisznóink, akiket már több mint egy éve rendszeresen látunk, és akiket felvételek százai örökítettek meg, addig rendszeresen megfigyelt szarvasbikánk egy sincs. Tavaly a Kétszem-bikát is összesen talán 7-8 alkalommal vette kamera, aztán késő ősszel eltűnt.
Bár az ország egyik legcombosabb gímszarvas-állományának kellős-közepén vagyunk, szarvasbikákról meglepően kevés felvételünk van. Ez talán másoknak is feltűnt már. Mert hiszen sokan leginkább a hatalmas bikákat szeretnénk látni, lehetőleg akkor, amikor bőgnek, dagonyáznak vagy verekednek. Bár a tehenek és borjak élete közelről figyelve legalább annyira érdekes, ráadásul a szarvasok matriarchális társadalomban élnek, vagyis a bikák csak „mellékszereplők”. A bikákat kizárólag emberi szempontok és hagyományok teszik a figyelem középpontjába.
Az idén az egyik legjobb döntésünk volt,
hogy egy nagy levegővétel után a Fantombika nevű vadkameránkat áttelepítettük a környék egyetlen stabil tavacskájához, a Forrás-tóhoz. Ezt a kis vizet tavaly hoztuk létre, és most már hónapok óta mentsvára sok száz vadnak a környéken. Van is olyan forgalom, amihez foghatót nem láttunk még. Szerencsére szarvasokból sincs hiány, bár létszámukban továbbra is jóval kevesebben vannak, mint 2025-ben vagy az azt megelőző években. Viszont az elmúlt 10 napban először sikerült felvenni:
- dagonyázó bikát
- bőgő bikát
- bikák összecsapását
És ahogyan az alábbi fotón is láthatjátok, egy bikát közvetlen közelről a tehenek között. Körülbelül egy hete vettük fel a rezervátumban 26 év alatt megfigyelt egyik legnagyobb agancsú bikát is, egy páros tizenhatost. A képen látható bika többször is visszatért a Forrás-tóhoz, így megfigyelhettük, hogy bár még készen áll a nászra, az átlagosnál udvariasabb, tapintatosabb bika. Közeledése viszonylag diszkrét és képes arra is, hogy nászidőszak ide vagy oda, egyszerűen csak békésen csemegézzen a tehenekkel és nyakigláb borjakkal, ha kell, akár fej-fej mellett is. Az ő agancsa nem a legtökéletesebb, az úgynevezett jégág mindkét száron hiányzik (a szimmetria miatt bizonyára genetika áll a háttérben), de azért roppant szép és megnyerő bika.
A róla készült videókat is feltesszük majd a vidi-csatornánkra, ahová – többek között 😊 – ezért is érdemes feliratkozni. Az elérést lásd kissé lentebb! Továbbra is a legjobbakat és szép őszt mindenkinek!
Légy oly kedves, oszd meg ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Borítókép: Centauri
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több Kert és vadon
Vajon Edward hol lehet?
Érdekes, én is őt kersem….
Edwardot már nem ismernénk fel, túl sok idő telt el. Csak azt észlelnénk, hogy itt van egy hatalmas és mennyei bika. Legjobb esetben is csak sejtenénk, hogy talán ő az. De nagyon örülök, hogy ennyire emlékeztek rá – ez szép dolog, és az ilyesmitől szebb és gazdagabb az élet.