Fél éve éltem túl a saját halálom | Hogyan szokjunk le a dohányzásról?
Hat hónapja, 182 napja, ezen a reggelen a reggeli kávézás ideje alatt megsodortam a fotón látható cigarettákat. Ez a 12 szál ma is itt van a dózniban. Aznap talán még kettőt eltoltam, aztán mentem dolgozni a Nagykökénysorra.
Pokoli mázli, hogy aznap nem egyedül voltam.
Előző nap egyedül ültettem facsemetéket, egyedül ástam ki a Kisberekben a Kutató-tókát. Általában egyedül szoktam barangolni, fotózni, lesre ülni korahajnalban. 182 napja azonban segítséget kellett hívnom egy munkához. Már két napja épp csak hálni járt belém a lélek, de aznap végére ért bennem a gyújtózsinór, vége lett a dalnak, elfogyott az utolsó szusz is, és végül már nem tudtam átmenni az út túloldalára.
Súlyos hátsófali infarktust kaptam, valószínűleg már két nappal korábban, csak épp húztam-vergődtem, amíg csak lehetett.
Kórházba vittek, pihegtem, lihegtem, pislákoltam. Egy pillanatra kihunytam, mint a teljes sötétségben saját viaszába fúló gyertya, de aztán visszahoztak, és megkezdődött vadiúj életem első napja, 2023. április másodikán.
Ez a 12 szál cigaretta azóta is megvan. Itt van a régi dózni minden áldott nap a dolgozószobámban, a polcomon, karnyújtásnyira tőlem.
Mások talán kidobták volna, én az egy év elteltével keretbe rakom majd, mint a lepkepreparátumokat szokás, fel a falra, hogy mindig emlékezzek. Nem mondom, voltak roppant húzós hetek. Talán kínlódtam is sokszor. Nem tudom. De az biztos, hogy nem annyira kínként definiáltam, mint inkább dühítő mellékkörülményként. Ez valószínűleg jót tett és segített.
Korábban sosem próbáltam leszokni a cigarettáról.
Néha azt mondtam: ha majd úgy akarom, leteszem, de még nem akarom. Halkan mondtam ezt, mert a szívem mélyén élt bennem a gyanú, hogy bár időnként hajmeresztő és embert próbáló feladatokat is leküzdöttem, valójában akaratgyenge szar vagyok (vagy a Halászkirály legendáját idézve: „mágnes, ami szart vonz”), mindezt annak ellenére, hogy boldogulni télen a vadonban, odakint lenni éjjel-nappal mínusz 20 fokban, vagy annál hidegebben, hóban és jégben, akár hónapokon át is, vagy épp megírni egy nagyregényt, ezek mind-mind erős elhatározást és akaratot feltételeznek. Mégis, ami a cigarettát illeti, kétkedtem. Nem voltam biztos önmagamban. Végtére is drog.
Az infarktus után is gyáván kerültem a fogadalmat, az ígéretet is. Mindig csak annyit mondtam: Ma sem gyújtottam rá. És holnap még nem fogok. Talán majd holnapután. Aztán azt mondtam: Ma épp egy hónapja nem pippantottam, de talán majd a jövő héten.
Unortodox módszereket választottam.
Például azért nem dobtam ki a maradék cigarettát, sőt a dohányt és a cigarettapapírokat sem, mert jó érzés volt, hogy én tartom kezemben a dolgot, én uralom. Nem azért nem gyújtok rá adott percben, mert történetesen nincs a házban egy szál cigaretta sem, hanem azért – és csakis azért –, mert én így döntöttem.
Toxikus, despotikus, erőszakos kapcsolatot alakítottam ki a cigarettával.
Ahol minden mozdulat, minden gondolat, minden érzés a hatalom gyakorlásáról szól. Hogy minden alkalommal, amikor az őrjítő elvonási tünet ellenére sem gyújtok rá, úgy érezzem: turbó király vagyok, és a cigivel megint jól kibabráltam.
Mindehhez az kellett, hogy a cigaretta ténylegesen is jelen legyen, kézzel fogható közelségben, karnyújtásnyira az asztaltól, hogy elvileg bármikor rágyújthassak. Csak egy mozdulat lett volna. Most is egy mozdulat lenne.
ÉS NEM TAGADTAM
És mennyire jó lenne rágyújtani! Nem estem át pálforduláson, nem köptem szembe magam, nem állítottam be magamat önmagam előtt síkhülyének, vagyis nem kezdtem azt állítani egyik pillanatról a másikra, hogy a cigarettázásban nincs semmi jó. Ez baromság. Annyira én sem vagyok hülye, hogy olyat tegyek, amiben semmi jó nincs. Ezzel – szerintem – csak átvágjuk magunkat, és az egyetlen lehetséges inspirációtól, a sikerélménytől fosztjuk meg magunkat, mert ugyan miért is volna bármekkora teljesítmény leszokni valamiről, amiben semmi jó nincs? Ha ez igaz, fogom, leteszem, és annyi. Többé nem is gondolok rá. Legfeljebb évekkel később eszembe jut:
Jé, milyen furcsa, hogy valaha rágyújtottam!
De tudjuk, hogy ez nem így működik. A helyzet az, hogy a cigarettában sok jó dolog van. Azon túl, hogy serkent, segít a koncentrálásban, a rágyújtás szertartása jó, íze remekül passzol a kávéhoz, a csokoládéhoz, némely borhoz is (például a portóihoz).
Különleges és roppant kockázatos, tiltott élvezet a cigaretta az ágyban, kiváltképp szeretkezés után. Lunátikus élmény egy cigi éjjel a holdfényes lesen. Eszement jó egy cigi a kocsiban, míg 5.1-ben dübörög a Pink Floyd. Leírhatatlanul fasza egy vaníliás Borkumból sodort cigaretta egy éjszakai fürdőzés után Tihanyban vagy a tengerparton. Életmentő egy cigaretta, amikor órák óta menetelsz a befagyott Balaton jegén és cipeled a fotós felszerelésed.
Nagyon kell egy cigi, amikor két hete barangolsz aranyat mosva a hegyekben, de a zafírt még mindig nem leled. Ó, és hogyan is lehetne kihagyni egy szivart akkor, amikor végre, hosszú barangolás, megannyi kín és 6.5 fél kiló leadása után végre megtalálod életed első zafírját egy patakban!
Arról nem is szólva, mennyire, de mennyire kijár az embernek egy vagy akár egy doboz cigaretta is, amikor befejez egy nagyregényt. És hosszan sorolhatnám, oldalakon át, végtére is exdohányos regényíró vagyok.
Nem elhanyagolható probléma azonban, hogy mindezek mellett a dohány gyakran halálos.
Azért ez nem mindegy. Az utolérhetetlen kávé + cigi kombó igen kevéskét ér akkor, ha az utolsó, ha aztán irány a gödör, vagyis a legközelebbi köztemető.
Mindenesetre leszokni valamiről, ami esetenként ennyire jó, az már valami. Toxikus, despotikus elutasítással terrorizálni valamit, amire nemcsak erősen vágyunk, hanem okkal, joggal vágyunk, az már rock and roll.
Ez a két dolog
- a cigaretta közelben tartása, és kézzel tapintható, napi uralása
- a cigaretta előnyeinek elismerése, és ezzel önmagunk megbecstelenítésének elkerülése
többet segített, mint az például, hogy a leszokásnak baromi hamar vannak látványos, pozitív jelei. Igaz, a leszokás miatt hajlamosak vagyunk némi hízásra (de ez is megoldható, erről írtam is ITT), ugyanakkor igen kellemetlen, a mindennapokat megnehezítő tünetek akár napokon belül is felszívódhatnak.
Ilyen például az erős fejfájás.
Legalábbis nekem az utóbbi 5-10 évben a fejfájás a mindennapok része volt. A legutóbbi 5-6 évben már csak kivételes esetben ébredtem fejfájás nélkül. Az esetek 80 százalékában pedig kifejezetten erős, sokszor kínzó fejfájással ébredtem, ami gyakran csak órák múlva múlt el, úgy hittem a kávé hatására.
Ma már tudom, hogy a fejfájáson nem a kávé segített.
Mástól múlt el, ha elmúlt. Épp ezért maradt velem sokszor egész nap vagy akár napokig is a rendszeres kávézás ellenére is.
Leszokás után pár nappal a fejfájás megszűnt, és azóta sem jött vissza. Gyakorlatilag arra sem emlékszem, mikor volt utoljára. Fejfájás nélkül ébredek, és ez valami baromi felszabadító. A köhögésről nem is szólva. Az is elmúlt két héten belül.
Szép és termékeny éveket töltöttünk együtt, kedves, alattomos cigaretta! De most már – mint egy levitézlett kor relikviájának – vitrinben a helyed.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kérj tőlünk hírlevelet!
Támogasd a Cenwebet extrákért, és hogy sokáig tartson ez a közös kaland!
Támogass egy 15 éve ingyenes nonprofit portált és egy természetvédelmi rezervátumot!
még több blog
még több életmód
Ezt a leszokási módot azért inkább nem ajánlanám senkinek! !
(A pipára még nem gondoltál? Állítólag kevésbé ártalmas, mint a cigi.)
Miért nem? Túl erőszakos? Vagy túl kockázatos? | Nemcsak a pipára, hanem mindenfélére gondoltam, de végül is arra jutottam, hogy semmi sem nyújt egér utat, muszáj nulla toleranciával végigcsinálni. Amúgy pipám van, nem is akármilyen, egy gyönyörű rézgyűrűs rózsafapipám. De például a szívnek a nikotin a veszedelem, és pipázáskor is kapjuk a nikotint. Ugyanezért nem jók a nikotintartalmú tabletták sem.
Úgy értettem, hogy ha a leszokást kiváltó ok egy infarktus, ha az a leszokás ára, akkor azt a módot nem ajánlanám. (Talán kissé túl tömören próbálom megfogalmazni. 🤔)
Ahogyan kezeled a helyzetet, az teljesen rendben van!
No, jó, akkor megnyugodtam 🙂
🙂
Nekrológ a még “élő” cigarettához!
Le a kalappal, Cen’, bravo!
Köszönöm!
Valóban le a kalappal!
,,Őrjítő,, lehetett,de az élet ennél többet ér.
Sajnos tudom,láttam már ezt a folyamatot
,s most picit újra ,,átéltem,,😔
Igazad van,semmiféle formában ne vidd be ezt a fajta ,,drogot,,.
Jó egészséget!🤗
Köszönöm 🙂
Minden ex-dohányos ismerősöm leszokása hasonlóan zajlott: jól megijedtek egy kiadós betegség jelentkezésekor ( élet vagy halál között kellett dönteni).
A stratégia is hasonló volt: nem dobták ki a meglévő készletet! Egyik barátom évek múlva mutatta meg a megkezdett dobozt, bár nála nem betegség, hanem a gyermeke születése volt a motiváció. Ő rágyújtás helyett az asztalnál pl. a kenyeret morzsolgatta, ez is évekig megmaradt nála. (A szokás hátterére is sok év múlva derült fény, amikor rákérdeztem, hogy kér-e még kenyeret, mert már szétmorzsolt egy fél veknit). A sógornőm leszokás után évek múlva álmában rágyújtott. Érdekes dolgok ezek!
Az a baj, ha az ember szeret cigizni, olyan veszteségként éli meg, ha nem lehet, vagy nem ajánlatos tovább , mint egy szerette elvesztését. Komolyan mondom, a bagósok lelke másmilyen mint a nem bagósoké. Nem lehet pusztán csak függőségnek nevezni. Hiszen akkor miért termelnek jó dohányt, meg készítenek illatos szivarokat, pipa dohányt , meg klassz szép vékony nőies cigiket:-))) az elegáns hosszú cigitartóról nem is beszélve- olyan dekadensen elegáns, mint a Karády Katalin hangja ahogy a hamvadó cigarettavégről énekel:-)))
Valahogy a nívós dohány, meg a kulturált dohányzás sosem keltette bennem azt a gondolatot, hogy káros….Lenyűgöz, ha valaki így el tudja dobni .
Egy ismerősöm azt mondta ha a jó isten azt szerette volna hogy az ember füstöljön lenne rajta kémény. Félretéve a tréfát én pont azon dolgozom hogy másokkal ne történjen meg az ami veled. Helyesen jártál el, és meg kell hogy dicserjelek mert sokan nem tudják ezt megtenni. Jól esik kiülni a lesre és nagyot szippantani a friss erdei/mezei levegőből. Sokkal több élményt rejteget mint a cigaretta füstje. Örülök hogy itt vagy velünk és remélem hogy találkozunk is, egy pohár bor mellett. Azt szabad, a Biblia is irja, megvidámitja a szívet. Ellenben cigarettáról dohányról sehol sincs benne szó 😉