Véget érhet a tervezett elavulás korszaka?

tervezett elavulás

Véget érhet a tervezett elavulás korszaka?


Sokan tapasztalját azt, hogy régebben a dolgok tartósabbak voltak. A kapitalista logika, a tömegtermelés és a mesterséges keresletélénkítés elszabadulásával azonban a gyártók már nem feltétlenül törekszenek arra, hogy időtálló tárgyakat, használati eszközöket gyártsanak. Ha pedig nem azért cserélünk le valamit, mert elromlott, akkor azért, mert van jobb, szebb, újabb. Érdekes, hogy milyen egyszerű ránevelni az embert arra, hogy inkább cseréljen le egy tárgyat, minthogy karban tartsa, esetleg megjavíttassa. Ebben persze nemcsak pszichológiai tényezők játszanak közre. Hanem az is, hogy gyakran jobban megéri újat venni valamiből, mint a régi megjavíttatni. Főleg, ha nem is lehet már kapni a régi alkatrészeket. Ez a probléma pedig központi kérdés a környezetvédelem és a klímaváltozás, az erőforrások használatának szempontjából.

Ezért is döntött úgy az Európai Unió, hogy új jogszabályt alkot, mely kötelezi a gyártókat és szolgáltatókat, hogy inkább javítsák a meghibásodott termékeket, minthogy kicserélnék. A jogszabály megerősíti a fogyasztók javításhoz való jogát, egyértelműsíti a javítással összefüggő gyártói kötelezettségeket, és arra ösztönzi a fogyasztókat, hogy csere helyett javítással vagy javíttatással hosszabbítsák meg az általuk vásárolt termékek élettartamát.

Az új szabály értelmében

a gyártóknak időben és megfizethető áron kell gondoskodniuk a meghibásodott termékek javításáról. Emellett tájékoztatniuk kell a fogyasztókat a javításhoz való jogukról. A garanciális időszakon belül megjavított termékekre további egy évvel meghosszabbodik a jótállás, ezzel is arra ösztönözve a fogyasztókat, hogy ne a cserét válasszák.

Az uniós jog szerint a gyártók a jótállási időn túl is kötelesek lesznek megjavítani bizonyos közhasználatú háztartási készülékeket, ha azok még javítható állapotban vannak. Így például a mosógépeket, a porszívókat, sőt az okostelefonokat is. Ezen árucikkek listája idővel tovább bővülhet. A javítás idejére a fogyasztók cserekészülékre tarthatnak igényt. Ha pedig egy adott cikket mégsem lehet megjavítani, előbb egy felújított eszközt kell ajánlani helyette.


Európai online platform

A fogyasztók európai javítási tájékoztatók alapján tudják majd összehasonlítani, hogy a meghibásodás jellege szerint milyen áron, mennyi idő alatt és milyen feltételekkel vállalják az egyes szolgáltatók a javítást. Európai online platform jön majd létre, ahol a fogyasztók országokra lebontva találhatják meg a helyi javítóműhelyeket, a felújított cikkeket értékesítő, illetve a meghibásodott termékeket felvásárló üzleteket, valamint a közösségi javítási kezdeményezéseket

A szabály célja, hogy erősítse az uniós javítási piacot, valamint csökkentse a javítási költségeket. A gyártóknak a javításhoz pótalkatrészeket és eszközöket kell rendelkezésre bocsátaniuk. Nem alkalmazhatnak a javítást akadályozó szerződéses kikötéseket, illetve hardveres és szoftveres technikákat, különösen, ha független javítók által biztosított használt vagy 3D nyomtatással előállított pótalkatrészek felhasználásáról van szó. Nem utasíthatják vissza továbbá a javítást kizárólag arra hivatkozva, hogy gazdaságilag nem éri meg, vagy mert korábban másvalaki javította az adott terméket.

A költségek leszorítása érdekében

a tagállamok mindegyikének legalább egyfajta ösztönzőt be kell vezetnie a javítás népszerűsítésére. Javítási utalványokat és anyagi forrásokat biztosíthatnak, ismeretterjesztő kampányokat és tanfolyamokat indíthatnak, valamint támogathatják a javítással foglalkozó közösségi terek működését. A jogszabály kihirdetése utáni 20. napon lép hatályba, a tagállamoknak 24 hónapjuk lesz a szabályok átültetésére.

Mindez azonban nem érint egy szintén fontos területet: azt, hogy a mobilok, szoftverek és hardverek olyan tempóban frissülnek, hogy az ember akkor is rákényszerül a cserére, ha egyébként a gépet még lehetne használni. De egy adott évjáratú telefon, operációs rendszer már nem kap támogatást, az újabb, csillivilli weboldalakkal, alkalmazásokkal, funkciókkal már csak több tárhely, gyorsabb meghajtó tud megbirkózni. Ez is a tervezett elavulás egy formája.


A tervezett elavulásról film is készült A nagy villanykörte-összeesküvés címmel arra az “évszázados villanykörtére” utalva, amely már 1901 óta ég egy kaliforniai tűzoltóságon.

De mi az a tervezett elavulás?

A közgazdaságtanban és az ipari tervezésben a tervezett elavulás (más néven beépített elavulás vagy korai elavulás) azt jelenti, hogy egy termék élettartamát mesterségesen korlátozzák, vagy a tárgyat szándékosan gyengébb kialakítással tervezik meg, hogy az egy bizonyos, előre meghatározott idő után elavulttá váljon. Ettől kezdve a termék már nem működik olyan jól, hirtelen leáll, vagy egyszerűen csak divatjamúltnak tűnik. A stratégia célja, hogy hosszú távon növeljék az eladott termékek számát azzal, hogy csökkentik a vásárlások közötti időt.

A tervezett elavulás akkor működik a legjobban, ha a termék van annyira népszerű, hogy a gyártó bízhat a vásárló márkahűségében. A tervezett elavulás ilyen eseteiben úgynevezett “információs aszimmetria” áll fenn a gyártó és a vásárló között. A gyártó ugyanis tudja, hogy a terméket mennyi időre tervezték, a vásárló viszont nem. Amikor egy piacon nagyobb a verseny, a termékek élettartama általában megnő. Például amikor a hatvanas-hetvenes években megjelentek az amerikai piacon a hosszabb élettartamú japán járművek, az amerikai autógyártók kénytelenek voltak tartósabb termékek gyártásával reagálni.

A tervezett elavulás koncepcióját

is az amerikai autóiparhoz szokták kötni. 1924-ben, amikor az amerikai autópiac kezdett telítődni, az eladások fenntartása érdekében a General Motors akkori igazgatója, ifjabb Alfred P. Sloan azt javasolta, hogy évente változtassanak a dizájnon, és győzzék meg az autótulajdonosokat, hogy minden évben új autót vásároljanak. Ugyanakkor ez az ötlet már korábban megjelent a bicikligyártók körében.

A koncepció később Bernard London amerikai ingatlanügynök fantáziáját is megragadta. 1932-ben röpiratot írt A gazdasági válság megszüntetése tervezett elavulással címmel. (Ending the Depression Through Planned Obsolescence.) Ebben amellett érvel, hogy az államnak törvényben kellene előírnia az elavulást a személyes használati tárgyakra, hogy ezzel ösztönözze a lakosság vásárlókedvét és élénkítse a gazdaságot.


A kifejezés azután

Brooks Stevens amerikai ipari formatervező nyomán terjedt el, aki 1954-ben egy reklámkonferencián építette eköré az előadását. Definíciója szerint a tervezett elavulás lényege, hogy felébressze a vásárlóban a vágyat arra, hogy a szükségesnél egy kicsit újabb és kicsit jobb dolog legyen a birtokában, hamarabb, mint kellene.

Ezután nem sokkal megjelentek a koncepció első kritikusai, köztük Vance Packard kultúrkritikus, aki 1960-ban adta ki a The Waste Makers (Szemétgyártók) című könyvét. Packard úgy vélte, a tervezett elavulás az üzleti világ szisztematikus kísérlete arra, hogy “pazarló, eladósodott, állandóan elégedetlen embereket csináljon belőlünk”. Ő volt az, aki a tervezett elavulást két alkategóriára osztotta: a kívánatosság elavulására és a funkció elavulására.

A tervezett elavulás fajtái

  • A kívánatosság elavulása vagy stílusbeli elavulás
  • A termék élettartamának lerövidítése például gyengébb alapanyagok alkalmazásával
  • A hagyományosan tartós termékek egyszer használatos változatai, például az eldobható fényképezőgépek, ahol egyszeri használat után teljesen új terméket kell vásárolni.
  • A tervezett rendszerszintű elavulás: a támogatás visszavonása vagy annak a rendszernek a folyamatos fejlesztése, amelyben az egyes terméket használják, oly módon, ami az eredeti termék további használatát megnehezíti.
  • Egy működőképes termék kikapcsolása. (Egyes tintasugaras patronoknál például chipek akadályozzák meg, hogy bizonyos oldalszám vagy idő után nyomtatni lehessen, még ha a patronban van is tinta.)
  • A jogi elavulás: jogszabályokkal akadályozzák meg a termék további használatát, illetve előnyöket kínálnak az új termék megvásárlásához.

Az Európai Unió már korábban is foglalkozott a kérdéssel, és 2013-ban tanulmányozni kezdte a tervezett elavulás “teljes betiltását”.

Forrás: MTI, Wikipedia, kép: Unsplash

Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!


Kedves olvasó,

ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).

Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!   

még több tech

Visual Portfolio, Posts & Image Gallery for WordPress

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük