A szőlő eredete | Egy meteoritnak köszönhetjük a bort?
A szőlő és a különböző kőzetek igen meghitt kapcsolatot ápolnak egymással, de talán nem gondolnánk, hogy egyenesen egy meteorit kövezte ki az utat a szőlő felfutása előtt. A szőlőfélék (Vitaceae) családjának eddig ismert legkorábbi, megkövesedett magjait Indiában találták meg, és körülbelül 66 millió évvel ezelőttről származnak. Nagyjából ekkor történt a Chicxulub nevű aszteroida becsapódása is, amely a feltételezések szerint elpusztította a dinoszauruszokat, és mellettük a bolygón élő összes faj mintegy 76 százalékát. Úgy tűnik viszont, hogyy a szőlő őseivel csodát tett.
A fák és a szőlő felemelkedése
A becsapódás ugyanis nemcsak az állatokra mért sorsdöntő csapást, de részben ezáltal a növényekre is nagy hatást gyakorolt. Az egyik legfontosabb következmény az volt, hogy míg az óriás állatok legelésükkel és taposásukkal nem hagyták besűrűsödni az erdőket, az eltűnésükkel az erdők jobban összezárultak, és megváltozott a földi növényzet fajösszetétele is.
A magok elterjedéséből pedig úgy tűnik, hogy a szőlő a dinoszauruszok kihalása után indult el világhódító útjára. Miután egyre több lett a fa, gyakoribbá váltak az indás növények is, köztük a szőlő.
Előreugorva az időben
a genetikai adatok azt mutatják, hogy 3-400 ezer évvel ezelőtt a szőlő természetes módon az egész eurázsiai kontinensen megtalálható volt, 200 ezer évvel ezelőtt viszont a jégkorszaki éghajla fokozatosan elpusztította a szőlőtőkéket a Földközi-tenger középső régiójában.
Ettől kezdve szőlőt két, egymástól különálló területen lehetett találni: egyet a tenger nyugati oldalán (a mai Portugália, Spanyolország és Franciaország területén) és egy keleten (nagyjából a mai Izrael, Szíria, Törökország és Grúzia területén). Körülbelül 56 ezer évvel ezelőtt azután a keleti régió ismét kisebb területekre vált szét: a Kaukázusra (Grúzia, Örményország és Azerbajdzsán) és Nyugat-Ázsiára (Izrael, Jordánia és Irak).
Egy 2023-as tanulmány szerint
a szőlő háziasításának első példáját Nyugat-Ázsiában látjuk, mintegy 11 ezer évvel ezelőtt. Először a gyümölcsre valószínűleg még elsősorban étkezési céllal tekintettek, de a Kaukázus vidékén körülbelül ugyanebben az időben már borszőlőt is háziasítottak – jóllehet, még 2-3000 éven át nem sajátították el a borkészítés művészetét.
A Nyugat-Ázsiából Ibéria felé vándorló földművesek csemegeszőlőt is vittek magukkal, útközben pedig a csemegeszőlőt a helyi vadszőlővel keresztezhették. A legkorábbi keresztezés valószínűleg a mai Izrael és Törökország területén történt, és magas cukortartalmú muskotályszőlő keletkezett belőle – ami étkezésre és erjesztésre egyaránt alkalmas. A csemegeszőlőből fokozatosan alkulhatott ki a más genetikai tulajdonságokkal rendelkező borszőlő a Balkánon, Olaszországban, Franciaországban és Spanyolországban. A nyugat-ázsiaival ellentétben a kaukázusi szőlő ugyanakkor elenyésző hatással volt az európai borszőlő összetételére.
Miután a borszőlő termesztését
Európában is megkezdték, sorra fejlesztették az új fajtákat, amelyek közül ma is sokat megtalálunk. Viszont a jelenlegi fajtákat szinte lehetetlen visszavezetni a nyugat-ázsiai vagy kaukázusi gyökerekig, részben azért is, mert amikor a gazdáknak sikerült új szőlőfajtát nemesíteniük, a régieket gyakran elpusztították.
Forrás: IFL Science, Scientific American, kép: Pixabay
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több bor
Akkor én most éppen autentikus helyen olvasom ezeket, itt Barcelona mellett! 😊
És oly jó, hogy onnan is idetalálsz és láthatunk “itthon” ismét 🙂
Abszolút, az “őshazában”. 🙂