Shy Girl | Az első regény, amit AI vádak miatt vontak vissza
A napokban nagy port kavart a hír, miszerint visszavonták egy Mia Ballarad nevű, méltán ismeretlen amerikai író 2025-ös horrorregényét, a Shy Girlt (Félénk lány), mert felmerült a gyanú, hogy nyelvi modell írta a könyv nagy részét – vagy legalábbis erőteljesen részt vett abban. A kiadó Hachette megszüntette a könyv forgalmazását Nagy-Britanniában és törölte a tavaszra várható amerikai kiadást. A könyvet levették minden brit forgalmazó oldaláról és az Amazonról is.
A bombát feltehetően az a Reddit-felhasználó robbantotta,
aki idén januárban megkérdezte az internet népétől: Van még valaki, aki szerint ezt a ChatGPT írta? Miután ezt a kérdést feltette, persze már lettek olyanok, akiknek elültette a fülében a bogarat. A posztoló azt írja magáról, hogy 12 éve könyvszerkesztő, és sok ChatGTP-vel készült szöveget olvasott már, amit azért küldtek neki, hogy javítson rajta. Mint mondja, ez általában nem sikerült. Ezután felsorol néhány árulkodó jelet, amelyek szerinte arra utalnak, hogy egy szöveget AI írt.
- Az egyik az, hogy “túl érzelmes”, és az érzelmek végig egy szinten vannak, nincs érzelmi hullámzás.
- Említi még, hogy szinte minden főnévhez tartozik melléknév,
- és szinte minden cselekvéshez tartozik hasonlat.
- Bizonyos szavakat túlhasznál a nyelvi modell.
- Emellett ismétlődő,
- szereti a párhuzamos szerkezeteket (valami fűszeres, valami vad)
- és a három elemű felsorolásokat.
- Soha nem használ a standardtól eltérő nyelvi megoldásokat.
- Aztán jön a hosszú kötőjel.
A posztoló megjegyzi, hogy ha nem AI,
akkor a szerző borzalmas író, és az írását nem lehet megkülönböztetni az AI-tól. Ezután idéz két bekezdést, ahol mindenki megkeresheti az AI-nyomokat.
I wear a pink dress, the kind that promises softness and delivers none. Its tulle is brittle and sharp, brushing against my fur like a thousand tiny teeth, a cruel lover that bites with every move. Every scratch keeps me in place, a reminder of what I am: a pet, a thing shaped for looking, for praise, for command. The bows on my pigtails pull too tight, yanking the skin and stretching my head into something neat, into something pleasing, a quiet violence made beautiful. White socks climb my legs, their frills delicate, a whisper of innocence over the bruises beneath, the ones he says shouldn’t happen if the socks are there—but they always do.
The ache is low and rhythmic, a second heartbeat in my ribs, steady and insistent, the kind of pain you get used to until it becomes part of you. Then the door bursts open, and he enters like a storm, dragging the sour stink of liquor behind him, his presence filling the room and turning the pastel air brittle. In his hands is a cake, gleaming, its pink frosting too smooth, like plastic dipped in sugar, like something that belongs on a screen, too perfect to hold.
Rózsaszín ruhát viselek, olyat, amely lágyságot ígér, de egy cseppet sem ad belőle. Tüllje rideg és éles, úgy súrolja a bundámat, mint ezer apró fog, kegyetlen szerető, amely minden mozdulatra harap. Minden karcolás a helyemen tart, emlékeztet arra, mi vagyok: kiskedvenc, egy tárgy, amelyet arra formáltak, hogy nézzék, dicsérjék, irányítsák. A copfjaimba kötött masni túl szoros, húzza a bőrt, a fejemet valami rendezetté, valami tetszetőssé feszíti, csendes erőszak, amelyet megszépítettek. Fehér zokni kúszik a lábamon, fodrai finomak, az ártatlanság suttogása az alattuk rejtőző zúzódások fölött, azok fölött, amelyeknek – szerinte – nem szabadna ott lenniük, ha a zokni rajtam van, mégis mindig ott vannak.
A fájdalom halk és ritmikus, második szívverés a bordáimban, egyenletes és kitartó, az a fajta fájdalom, amihez az ember hozzászokik, míg végül a részévé nem válik. Aztán az ajtó kivágódik, és ő beviharzik, az ital savanyú szagát vonszolva maga után, jelenléte betölti a szobát, és a pasztellszínű levegőt rideggé teszi. A kezében csillogó sütemény, rózsaszín máza túl sima, mint a cukorba mártott műanyag, mint valami, ami képernyőre való, túl tökéletes ahhoz, hogy megfogja.
A Shy Girl
a kaliforniai szerző harmadik könyve az előző, 2024-es, Cukor című regény és a szintén 2024-es, Mindannyian végül elrohadunk című horrornovella után (ezt a címet akár Boris Vian is adhatta volna). A könyvek témája a női düh és bosszú. A Félénk lány főhőse a magányos, leégett és depressziós, kényszerbeteg Gia, aki az anyagi gondjaira egy sugar daddy társkereső oldalon keres megoldást, ahol rátalál Nathan. A lány elfogadja a titokzatos, jómódú férfi szokatlan ajánlatát: cserébe azért, hogy Gia a hűséges háziállataként éljen, annak minden adósságát kifizeti. De minél tovább tart Gia fogsága, annál inkább elállatiasodik.
Szerintem ez egy izgalmas és egészen eredeti kiindulás, akár még jó könyv is lehetne belőle. Úgy tűnik, Ballard fantáziája kellően beteg egy extrém horrorhoz. De ez a könyv valószínűleg nem jó, az idézett szöveg mellett a közepes netes értékelések is ezt sugallják. A Reddit-posztnál sok hozzászóló azt írja, hogy szerinte ez inkább csak rossz írás, mint nyelvi modell.
“Első ránézésre inkább olyan, mint egy túlírt első regény, amelynek nagy szüksége lenne egy szerkesztőre. Ez a sablonos, erőltetett írásmód nagyon gyakorik a kezdő íróknál, akik bizonyítani akarják, milyen jól értik az allegóriát.”
“A rossz írásban és az AI-ban sok közös van: mindkettő túlzottan próbál Jó Munkát végezni.”
Olyan is volt, aki arról mesélt, hogy olvasott egy könyvet, és azt gondolta, biztos a ChatGPT írta, míg rá nem jött, hogy az még a nyelvi modellek előtt keletkezett.
Tagadhatatlan, hogy van valami nagyon furcsa és nehezen érthető
természetellenesség a szövegben, de nálam nem gyulladtak ki az AI-ra figyelmeztető lámpák. Nekem is inkább olyan érzésem van, mintha valaki nagyon erőlködne, hogy jót, érdekeset írjon. Én azt gondolom, hogy bár a nyelvi modellek tudnak innovatívak lenni, ennél azért laposabb a képzeletviláguk.
Valójában nagyon nehéz megítélni, hogy egy szépirodalmi szöveg AI vagy sem. A legtöbb esetben ezt AI-detektorokkal döntik el, amelyek viszonylag jól felismerik a mesterséges szövegeket. Itt is ez történt, és a kiadó szerint 78 százalékban AI-generált a szöveg. Én is átfuttattam egy ilyen keresőn a két bekezdést, az 75 százalékot adott neki.
Ugyanakkor a detektorok sem száz százalékosan pontosak, és egyre kevésbé lesznek azok, ahogyan a nyelvi modellek fejlődnek, illetve az emberek eltanulják tőlük a fogalmazási fogásokat és szóhasználatot. Kíváncsi lennék, hogy egy bírósági ügyben mennyire állja meg a helyét egy ilyen AI detektor ítélete, mint bizonyíték.
Viszont Mia Ballard utólag maga is bevallotta, hogy az ismerőse, akit a regény első, saját kiadású változatának szerkesztésére megkért, mesterséges intelligenciát használt. Ám a kiadó irányelvei megkövetelik, hogy szóljon a szerző, ha AI-t használt a könyvéhez. Ballard tehát megszegte a kiadó irányelveit, ezért jogos a büntetés. Valószínűleg az AI valahogyan tényleg belenyúlt a szövegbe, különben nem mutatná ki a detektor.
De hogy milyen büntetés lenne jogos, az kérdés.
Vajon jó döntés ilyen radikálisan letörölni az internet színéről egy könyvet, amiben a kiadó már meglátta a fantáziát, ezért kiadta? Hogyhogy nem jöttek rá ők, hogy ez AI? Miért egy internetes pletyka után hoznak ítéletet és miért ilyet?
Valószínűleg ez az első olyan eset, amikor a kiadó visszavon egy szépirodalmi művet utólagos AI-gyanú miatt. Az AI-gyanúsítás viszont veszélyes fegyver lehet. Túl jó a szöveg? Biztos AI írta. Túl rossz? Biztos AI. Túl gyorsan készült el? Biztos AI. Vajon melyik a nagyobb veszély? Hogy visszavonnak könyveket AI-gyanúsítás miatt, vagy hogy észrevétlenül csúsznak át AI-szövegek szerkesztők kezein? Az utóbbi valószínűleg egyre gyakrabban fog előfordulni. Ha egy AI-szöveg egyszer majd rendes színvonalat ér el és imádni fogják az olvasók, milyen érvek szólnak majd amellett, hogy olvassunk inkább embereket? És persze azt is figyelembe kell venni, hogy egy nyelvi modell nem tud egyedül dolgozni. Egy ember irányítja. Mi az, amit az ember talált ki, és mi az, amit az AI? Mi fér bele, mi nem és milyen körülmények között?
Az biztos, hogy fordulóponthoz érkeztünk, és az is biztos, hogy az AI-jal generált tartalmak áradatát nehéz feltartóztatni. Valószínűleg eljön az idő, amikor az olvasók ítélete fog dönteni, választani ember és gép között.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Forrás: MTI | Borítókép: Unsplash
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több könyv
Bennem is az a kérdés fogalmazódott meg olvasás köben, hogy vajon a kiadó miért nem fogott gyanút, még mielőtt a könyv a boltokba került. De miért is kezdhetne el egy kiadó gyanakodni? Engedjen rá minden kiadandó könyvre egy AI-detektort? Talán ott még nem tartunk.
Érdekes helyzet ez. Ráadásul ezek a nyelvi modellek fejlődni fognak és egyre tökéletesebbek lesznek.
Bennem olyan kérdés is felmerült, hogy egy író – egy magára valamit adó író – miért használ AI-t.
Kíváncsi lennék Cen’ véleményére!
Szerintem egy magára valamit adó író nem használ AI-t. Ez a szerző nem egy magára valamit adó író, hanem egy kezdő és bénázó író. Az sem biztos amúgy, hogy ő használta az AI-t, lehet, hogy tényleg a szerkesztője futtatta meg az anyagot a ChatGPT-ben. De van ellenpélda is, a hírhedt amerikai író James Frey, aki vállaltan AI-jal ír és egyszer azt nyilatkozta, azért, mert a lehető legjobb könyvet szeretné megírni, mindegy, hogy hogyan. Szerintem akár ez is érvényes szempont lehet. De neki valahogy nem sikerül még jó könyvet sem írnia, nemhogy a legjobbat. Az AI-t szerintem jelenleg az használja, aki lusta energiát fektetni egy bármilyen alkotásba, legyen az regény vagy szakdolgozat.
James Frey a lehető legjobb könyvet akarja megírni.
Egyrészt olyan könyv, amire mindenki azt mondja, hogy az a lehető legjobb, szerintem nem létezik. Másrészt ha létezne is, az AI használata miatt nem lehetne rá azt mondani, hogy James Frey írta.
Haha, ez jó. 🙂 ) „Az AI használata miatt nem lehetne rá azt mondani, hogy James Frey írta.”
Jesszus! Gia a sugár daddy hűséges háziállataként éljen…, nekem ez szimplán egy beteg elme szüleménye…( bocs’, de utálom a horrort)
Mindenesetre az AI kihívás az irodalmároknak az íróknak , szerkesztőknek egyaránt.
Persze, hogy beteg, ez a horror egyik lényege. 🙂 Ennek a szerzőnek meg úgy látszik, különösen vad a fantáziája, talán ezért is figyelt fel rá a kiadó. Ha nem épp az AI adta az ötletet is..Egyébként én sem szeretem a horrort, a thrillert viszont igen.
Az effajta szörnyűségek jól tükrözik az aberrált digitális intoxikációban szenvedő embereket, mert már semmi sem elég erős a valóságban az élményéhséghez. Horrort nem nézek és nem olvasok, úgy vagyok mint Mara, a fordulatos furmányos jó krimiket meg imádom, akár film, akár könyv. Anyukám a rendőrújságot is olvasta amíg létezett:-)))
Milyen klassz a sétálós videó, amit Cen kirakott az FB-re és azt írta, a béke a természetben való feloldódásban van. Egyetértek. Megvallom vártam az Oscarról itt cikket, megnéztem a Hamnet filmet- elég jó, Jessie Buckley nagyszerű benne, de a legjobb a gyerekszereplő Hamnet- neki járt volna az Oscar. A Bűnösök viszont annyira borzasztó, hogy nem is értem miért kapott díjat. Az érzelmi érték is nagyon klassz, azt már korábban láttam. A legjobb dok.film- Az üres szobák – nos láttam sokkal jobbakat is. Vadászok a többire is leginkább Sean Penn játéka érdekelne – Oscart kapott mint legjobb mellékszereplő- az Egyik csata a másik után filmben.
Én nem vagyok benne biztos, hogy az aberráció a digitális korszak szüleménye, hiszen jóval korábban is voltak már beteg elmék és provokatőrök, mint mondjuk Sade márki vagy Pasolini. Van jó néhány olyan alkotás, amit nehéz überelni. Persze az ingerküszöb-emelkedés eközben létező jelenség..Hogy ez a könyv mennyire öncélú, arról egyelőre fogalmam sincs, de bevallom, engem kíváncsivá tett ez a hype, úgyhogy megrendeltem egy még elérhető forrásból.
Az Oscar-híren gondolkodtam, de végül úgy döntöttem, hogy már annyira nem a minőségről szól ez a show, hogy nem adok neki teret. Ezek szerint hiba volt, mert ki lehetett volna beszélni. 🙂
A Hamnetről nem is hallottam még, mea culpa, de látom, nagyon jó értékeléseket kapott, érdemes lehet megnézni nekünk is.
Úgy látom, az Egyik csata..fenn van az HBO-n.
Igazad van az Oscarral kapcsolatban-megnéztem az HBO-n az „Egyik csat a másik után”-t, helyesebben amikor Di Caprio ordít és szitkozódik a telefonba ott abbahagytam, olyan szinten átjött az agressziója, hogy nem bírtam végig nézni. Nagyon kemény film , Sean Penn pedig a brutál kiégett katonát igencsak jól alakítja az összes perverziójával. Szóval igen kemény tükör a film, DiCaprio is megérdemelte volna az Oscart. Más kérdés, hogy ki a fenének van mindig kedve ilyen filmekhez.
Mara! a Hamnet az egyik legszebb film, amit mostanában láttam, szívből ajánlom!
Egy érdekes beszélgetés az AI használatáról:
https://youtu.be/PUkAAHP6QvE?si=MG4NZPhd83RRuHNS
Most találtam.