Erről mi egyelőre csak álmodozunk: rudli a vadkamera előtt!
Közeleg a bőgés vége. Ami a szarvasokat illeti, akadt két jó pillanatunk, két jó napunk, két jó éjjel, de alapvetően nagy sikerről nem beszélhetünk. A bikák egyelőre kerülték a kamerák látómezőjét (épp ma este bukkant fel az első bika értékelhető távolságon belül, ám az is átrohant két pillanat alatt). Persze, azt is hozzá kell tenni: nem véletlenül beszéltünk mindvégig kamerarendszerről – vagyis kamerák hálózatáról. Pontosan tudtuk, hogy számos természeti jelenséget szinte lehetetlen mindössze egykét kamerával elcsípni, de legalábbis pokoli mázli vagy rengeteg idő kell hozzá. Nem csoda, ha két kamerával nem tudunk folyamatosan hozni szarvasokról felvételeket. De dolgozunk rajta. Egyébként is: saját kamerával mindössze 18 napja próbálkozunk. Ez szinte semmi, ez csak a kezdet.
Idő kell ahhoz, hogy felálljon egy jó rendszer, és kitapasztaljuk mi is, melyek lesznek a legjobb állások. Amúgy pedig aggodalomra nincs ok, mivel a bőgés vége nem jelenti azt, hogy vége volna a szarvasok megfigyelésének. Még csak azt sem állíthatjuk, hogy szeptember végével véget ér az ideális időszak. Bőgést és viadalokat kevesebb eséllyel láthatunk, ez igaz, de éppenséggel a bőgést követő időszak még sokkal jobb is lehet. Egyrészt még lehet utóbőgés is (akár novemberben is), másrészt idővel egyre népesebb szarvascsordák, másként: rudlik szerveződnek októbertől. Télen már az akár több száz fős rudlik sem ritkák. Nálunk sem.
Egyelőre nincs etetőhelyünk se, ahová a szarvasok beálltak volna.
Ez még előttünk áll. A bőgés végével visszatérünk a völgybe, ahol bátrabban dolgozunk majd (most igyekszünk keveset mozogni ott, hogy a bőgést ne zavarjuk meg). Valószínűleg az égeresek és a Hermelines közötti sétányon alakítunk ki egy tágas etetőhelyet. Szemes takarmány és nyalósó felkínálásra alkalmas vályúkkal (magas tálcákkal, amit a disznók nem érnek fel) és szénabálákkal. Reményeink szerint október közepétől már rendszeresek lehetnek a kisebb-nagyobb csordák az etetőhely körzetében.
És talán egyszer mi is hozhatunk olyan felvételeket,
mint amilyet a Duna-Dráva Nemzeti Park készített vadkamerával 2020-ban a Dráva árterében. Csodálatos szerencséjük volt, hogy fényes nappal vonulgatott a kamera előtt egy ilyen népes rudli, ráadásul két bika épp a kamera előtt feszült egymásnak (míg a háttérben egy öreg bika épp dagonyázni kezdett). A felvétel számunkra fontos tanulsága, hogy szeptember végén sem áll meg az élet.
Ezt a felvételt november 11-én rögzítette a nemzeti park kamerája. Vagyis tekintsünk úgy erre a szeptemberre, mint egy szép és biztató kezdetre. A java azonban valószínűleg októbertől jön majd. Addig gyönyörködjetek ebben a felvételben – abban a reményben és hitben, hogy nem hiába dolgozunk a rezervátumban ilyen és ehhez hasonló felvételekért.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Borítókép: Kronavatter Tamás
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több szarvas
Milyen tocsogós helyen vív a két bika. Néha eszembe jut, lehet nem is a tehenekért megy a harc-sokan vannak, jut mindenkinek:-)), hanem egyszerűen csak „bikavírtus”ból.
Amikor leesik az agancs a csonk helye milyen?
A átszaladó szarvasos videó nagyon klassz ami nálatok készült- az élőhelyet nem a darabszám minősíti- ha nem egy egész csapat megy attól még sokan lehetnek, másrészt mivel növelné a létszám az élőhely minőséget? A birtok így is fantasztikus, az az ezernél több faj aki nálatok él felülmúl sok élőhelyet. Nemzeti parkká válni így is lehet.