Odettéket kirámolták az éjszaka | Házi rozsdafarkú költése

Odettéket kirámolták az éjszaka. | Házi rozsdafarkú költése

---

Hajnalban olvashattátok, hogy Odett, az emeleti könyvtárszoba erkélyén fészkelő házi rozsdafarkú tojó hajnali két óra felé váratlanul megjelent a dolgozószobámban. (Minthogy a hőség miatt minden ablak és ajtó tárva nyitva van éjjel.) Ebből arra következtettem, hogy talán gond lehet a fészeknél, mert egy kotló madár nem kel fel a fészekről az éj közepén.

---

Baj van? Éjjel bejött Odett a szobába!

Odett (és párja, Ottó),

miután példásan, csont nélkül felnevelték az első fészekalj öt fiókáját, az átlagoshoz képest egy hónappal korábban, július helyett már júniusban hozzá láttak a második költéshez. Ennek részint az lehetett az oka, hogy Odett rendkívül eleven, egészséges, tűzről pattan tojó, akin meg sem látszott az első fészkelés után, hogy már reptetett öt fiókát. Ő maga is érezhette, hogy jelentősebb szünet nélkül nyugodtan ráfordulhat a következő költésre. Volna logika az efféle előrehozásban, hisz így

• a második költés fiataljainak több idő marad a megerősödésre,
• Odették meg extrém esetben akár korábban is elvonulhatnak.

---

A második költés megkezdéséről ITT írtam.

Tegnap végül is a hajnal érkezése segített. Fél négykor már halványan dereng, négy órakor pedig már világosodik, így amint kicsit világosodott odakinn, Odett kireppenhetett a nyitott ablakon.

Bár sokszor azt hiszitek, hogy szándékosan csigázom az izgalmakat, és egyfajta dramaturgia szerint szakítok meg blogokat és írásokat, ezzel szemben általában praktikus oka van annak, hogy folytatásokban írok-beszélek. Ezúttal például az történt, hogy a vártnál mozgalmasabbra sikerült az egész éjszaka, és a hajnal is.

Egyszer éjjel majdnem felfüggesztettem a lámpázást,

az éjjeli lepkék vizsgálatát és fotózását, amikor jött egy futó, könnyű zápor (éjfél után egy órával), ami azonban végül a port sem verte el. A kevert fényű izzót lekapcsoltam, mert az rendkívül érzékeny a vízre. Volt rá példa, hogy egyetlen csepp víztől eldurrant a fejem mellett. Ezek az izzók nem mellesleg drágák is, és már jó párat felhasználtunk az idén, a szezon nagy része pedig még mindig előttünk van.

Ugyanakkor életem legemlékezetesebb lámpázása volt a tegnapi. Akkora tömeg, olyan bődületes fajgazdagság volt a lepedőkön, hogy minden elkövettem, csak ne kelljen megszakítani ezt az éjszakát.

---

Előre ittunk a lepke bőrére! | Lenyűgöző rovarrajzás

Így a kevert fényű izzót lekapcsoltam, de az UV-t hagytam égni továbbra is. Közben figyeltem a szelet, a szemerkélő eső intenzitását, és felkészülve a legrosszabbra is, szaladtam ponyva alá vinni a fűnyírógépet, és bevinni a házba a damilost, melyeknek most a fogolycsibék miatt nincs állandó fedett helyük.

Végül a szemerkélés megszűnt,

beállt ismét a szélcsend, visszakapcsoltam a kevert fényű izzót, és folytattam a munkát, cikkeket írtam, fotóztam, cikkeket írtam, fotóztam, lámpáztam, felváltva  a kettőt, és miután Odett is megjelent, figyeltem a mozgását a szobában.

Végül a fergeteges lámpázást az utolsó pillanatban fejeztem be, amikor már derengett az ég halványan. Lekapcsoltam a lámpákat, és felráztam a lepedőket, hogy az összegyűlt éjjeli népség – sok ezer bogár és lepke – még világosodás előtt távozzon és nyugvóhelyet keressen magának.

Ezek után, s miután kivilágosodott, lett volna alkalmam arra, hogy ellenőrizzem Odették fészkét.

Csakhogy akkor pedig kitört egy vihar.

Dörgött, villámlott, nagy szél jött. Szaladtam, hogy a lekapcsolt, de még a terepen hagyott lámpákat, a hosszabbítót és elosztót beszedjem. Aztán – mivel már közeledett a reggel – bementem a fogolycsibékhez etetni és itatni.

Az egész éjszakát kitöltő futkosás és fotózás, a csibék etetése-itatása után muszáj volt lefürödnöm. Végül már csak annyi erőm maradt, hogy összeüssek még egy rántottát négy tojásból, mivel utoljára előző nap ettem komolyabb ételt (előző nap délután egy pogácsát és gyümölcssalátát a diéta jegyében),

s már szinte szédültem az éhségtől meg fáradtságtól.

Ráadásul közeledett a reggel, tehát be kellett vennem lefekvés előtt a szívgyógyszereket is, amiket viszont tilos bevenni éhgyomorra. Ehhez pedig most már szadista fegyelemmel tartom magam, mivel több mint egy évig csontra szívattak a gyógyszerek meg a mellékhatások meg a gyomrom, szóval ennem kellett, és a szokatlan terhelés miatt engedélyeztem magamnak két szelet zsúrkenyeret is (körülbelül két hete ettem kenyeret utoljára).

Na szóval: mire mindez lement, már csak arra maradt erőm, hogy bedőljek az ágyba az emeleti könyvtárszobában, míg odakint lehűlt a levegő, eső kopogott, szél tombolt. Bevallom: az utolsó fél órában Odett már eszembe se jutott.

Miután felkeltem, láttam, hogy várva várjátok a fejleményeket, így még a kávémat sem ittam meg, vettem a sámlit és kimentem az erkélyre. A fészekből nem látszott Odett csőre és fejecskéje, ahogyan az kotlásnál szokott. Csönd volt a környéken is. Felálltam tehát a sámlira, és benyúltam a fészekbe.

Sajnos az történt, amire az éjjel számítottam.

A fészek tök üres. Se tojás, se fióka. Ezt a fészket bizony az éjjel valaki kirámolta. Vagy a nyest, vagy a nagy pele. Más tipp nemigen van. Ilyen esetben persze mindig az a frázis hangzik el, hogy ez bizony előfordul, az is a természet rendje, hogy időnként kifosztanak fészkeket, időnként ragadozók áldozata lesz egy madár, egy fióka, egy fészekalj. És ez persze igaz is, mégis: az is természetes, ha sajnáljuk Odettéket.

Sajnáljuk, hogy így alakult. Szép lett volna ez a sztori. A magam részéről, elnézve Odettet, biztos voltam abban, hogy csont nélkül fog duplázni majd, és megint öt egészséges fiókát reptet majd. Most is azt gondolom, hogy így lett volna.

Mivel tenyésztettem is madarakat, van szemem arra, hogy megítéljem egy szülőmadárról, milyenek a képességei. Mert bizony nem minden madár egyformán jó szülő. Amint az embereknél is így van ez. Odett kifejezetten penge madár, ha rozsdafarkút tenyésztenék, bíborban-bársonyban tartanám ezt a tojót. Mégsem fog két fészekaljból tíz fiókát adni 2024-ben a világnak. De ez most nem rajta múlt.

Most az a nagy kérdés, hogy belefog-e egy pótköltésbe.

Fontos tisztázni, hogy a másodköltés és a pótköltés nem ugyanaz. A másodköltés egyszerűen csak annyit jelent, hogy egy madárpár ugyanabban a költési szezonban kétszer fészkel. Mint a házi rozsdafarkú, de a széncinegék is gyakran futnak neki második, néha még egy harmadik költésnek is. A pótköltés viszont nem ilyen tervezett fészkelés, hanem egy megsemmisülő fészekalj, egy  félbeszakadt költés pótlása – ahogy az elnevezés is mondja.

Pótköltésre a madarak általában akkor vevők, ha az első fészekalj semmisül meg. Egy második fészekalj pótlását már nem érzik annyira fontosnak, hisz egy fészekaljat így is felneveltek. Tehát, ha ebből indulok ki, talán Odették sem fognak pótköltéssel reagálni a második fészekalj elvesztésére.

Ugyanakkor azt is láttuk, hogy

a második költést egy hónappal korábban kezdték,

mint az általában a rozsdafarkúnál megszokott, így még ezzel a „kitérővel” együtt is maradt idő pótköltésre. Az átlagos menetrend szerint a rozsdafarkúak többsége júliusban zavarja le a második költést. Ezt – elvileg Odették is megtehetnék, hisz még mindig csak június 22-őt írunk.

Két ok miatt azonban mégis arra szavaznék, hogy Odették ezen a ponton befejezik a fészkelést, és talán már nem is sokat látjuk őket itt.

• Az egyik: úgy számoltam, hogy tegnap éjjelre már nem tojások voltak Odett alatt, hanem frissen kikelt fiókák. Vagyis a második költés előrehaladott állapotban volt már, sok energiát emésztett fel, s így könnyen lehet, hogy Odett úgy ítéli meg, nincs már kapacitás egy harmadik nekifutásra.
• A másik pedig – ami a fentieknél is biztosabb –, nem fognak ugyanabban a fészekben költéshez, ahol egyszer már kifosztották őket. Ha ez történne, meglepődnék nagyon.

A házon és környékén további 4 darab C-odú, vagyis Odettéknek való alkalmatosság nyújt fészkelési lehetőséget. Ez tehát nem lehet gond. Ha mégis a pótköltés mellett döntenek, üres odút találnak még bőven, a környékről nem is szólva, hisz más házaknál is fészkelhetnek.

Mégis, én azt hiszem, mostantól csöndes lesz az erkély. Nem hallom majd hajnalban Odették csattogását az erkély korlátjáról. Másutt sem lesz fészek. Ha a fiókanevelés kötelezettsége már nem köti őket, könnyebben kóborolnak, így egyre ritkábban lesznek itt. Végül persze, valamikor a nyár végén, az ősz elején elvonulnak a telelőhelyükre, s legközelebb 2025 tavaszán számíthatunk házi rozsdafarkú költésére.

Ez így is szép volt.

Így is örülünk és sikert hozott a Jászmaróti odútelep részeként kihelyezett odú, hisz jó pár éve már nem fészkelt nálunk házi rozsdafarkú, de az idén láthattuk Odették fészkelését és fiókáit. 2024-ben ismét rozsdafarkú-fiókákat adott a birtok a vadonnak.      

---

Befejeződött a Jászmaróti odúkolónia telepítése!

Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!

---

még több “Kert és vadon”