Még mindig megvan és a háznál lakik az árva kis róka

Még mindig megvan és a háznál lakik az árva kisróka

---

Tegnap előtt (2026.07.09.) Mara kérdezte aggódva – mert ő a rezervátum utolsó kisbékáját, malacát meg lepkéjét is számontartja (nem mintha én nem tartanék számon mindenkit, aki csak él és mozog) –, hogy vajon a kisróka, akiről korábban már írtunk és akiről videót is mutattunk, szóval, hogy a „kis lelkem” vajon jól van-e?

(Legyen ez a neve: Kislelkem?)

Szerencsére megnyugtathattam,

mivel az aznap letöltött vadkamerás felvételeken a Csíkos-parton ismét készült róla videó. Miután ezt elmondtam, még aznap este ismét találkoztam vele az udvarban. Aztán kora hajnalban, 4:30 környékén is, amikor épp „fáradt olajat csapoltam le” az udvarban, ő meg az éjszakai portyáról ért haza, és kilépett a Kisház takarásából. Tőlem alig pár méterre. Meg is torpant, rá volt írva, hogy már tudja: most meg kellene ijedni, de úgy tűnik, ez egy laza kicsi róka, mert mintha vállat rándítana, egy apró sasszé után kényelmesen, derűsen, ruganyosan, rám már fittyet sem hányva tovább kocogott a kút felé, vagyis megint csak az istállóromok irányába.

2026 július 10-én este 19:30 után pár perccel, amikor épp a legújabb bloghoz akartam új önarcképeket lőni és épp sétáltam a fényképezőgéppel meg az állvánnyal a hajdani nagykapu felé, ismét összefutottunk. Talán épp vadászni indult, de amikor meglátott, visszaszaladt az istállóromok felé, és eltűnt a bokrok alatt. 11-én hajnali 3 óra körül ismét találkoztunk a Kisháznál. Ezúttal nem a romok felé tartott, hanem a mezők irányába.

---

---

Sokat nőtt az utóbbi 20 napban,

lassan kétszerese annak, ami június 20. körül volt. Továbbra is jó bőrben van, egészségesnek és életerősnek tűnik, és a többszöri megfigyelések miatt most már szinte bizonyosan állíthatjuk: itt lakik nálunk a háznál, valahol az istálló romjai között. Jogos persze a kérdés, miért költözik lakott épület közvetlen közelébe, ha egyszer a rezervátumban és a tág környéken ezer és egy alkalmas búvóhelyet találhat. Ennek a választásnak a hátterében szinte bizonyosan az áll, hogy ez a kis róka egyedül él. Nincs családja és nincsenek testvérei. Így jóval védtelenebb, mint azok, akik családban élnek.

Sosem tudjuk meg mi történt, de nem megszokott, hogy egy egészen kicsi róka ennyire egyedül mászkáljon. A tavalyi fiatal rókákat hónapokig láttuk együtt a rezervátumban. Sosem tudjuk meg, mi történt ennek a kis rókának a családjával. Kilőhették mellőle a szülőket, esetleg sakálok (Canis aureus) is állhatnak a háttérben, hisz épp nemrégiben futottunk össze először szemtől szemben egy aranysakállal az Edward-sáncon.

---

Aranysakál megfigyelése a rezervátumban: most először szemtől szemben!

---

Ezt a kis rókát szintén azért (is) szeretjük,

mert kicsit emlékeztet minket a tavalyi Ötökre. Az öt árva vadmalacra (Sus crofa), akik árvaságuk miatt választottak maguknak egészen sajátos stratégiát és a többi vaddisznótól eltérő, nappali életmódot. Ez a kis róka is feltehetően azért bútorozott be hozzánk, mert itt kevésbé mozognak más ragadozók. Ide az óvatos sakál biztosan nem jön fel. De egy magányos, senkihez sem tartozó kis rókára az idős rókák is veszélyesek lehetnek. A kis róka a mi teóriánk szerint alaposan beszagolta a környéket, és olyan területrészt keresett, ahol öreg rókák vagy sakálok szagnyomával alig találkozik. És amit ezért biztonságosnak ítél. Hogy legalább a pihenő időben, nappal, biztonságban lehessen. Vélhetően így talált rá a ház melletti romokra, és talán ezért fészkelte be magát ide.

Ahogy növekszik és erősödik, egyre kisebb valószínűséggel marad itt nálunk, hiszen kifejlett, erős rókaként, már nem jelentenek rá veszélyt más, idős rókák, de talán még a sakálok sem. Arról nem is szólva, hogy előbb-utóbb valahol hozzá kell látnia egy saját kotorék kiásásához. Addig is még jó párszor látni fogjuk, élőben is az Angolkertben, és remélhetően a vadkamerák felvételein is.

---

Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Borítókép: Pixabay

---

---

még több „Kert és vadon”