Rendkívül magas hőmérsékletekre lehet számítani egész héten Franciaországban, ahol az eredetileg 12 délnyugati megyében életbe lépett, legmagasabb hőségriasztást kiterjesztették, és már a megyék háromnegyedére elrendelték. A délnyugati régiókat múlt vasárnap elérő hőhullám keddre északra és keletre is átterjedt. A Météo-France előrejelzése szerint a maximális hőmérséklet számos helyen meghaladhatja a 40 Celsius-fokot, helyenként akár a 42 fokot is elérheti.
A hőmérséklet már vasárnap meghaladta a 40 Celsius-fokot az ország déli részében, 42,2 fokot mértek Hérault megyében, 41,3 fokot Pyrénées-Orientales megyében és 40,9 fokot Gard megyében. Hétfőn több délnyugati meteorológiai állomás is abszolút hőmérsékleti rekordokat regisztrált, köztük Bordeaux-ban (41,6 Celsius fok) és Angouleme-ben (42,1 Celsius fok).
Az előrejelzés szerint
a hőmérséklet a párizsi régióban kedden meghaladja a 36 Celsius fokot, a közép-franciaországi Lyonban és környékén pedig a 40 fokot, amely jóval az ilyenkor megszokott átlag felett van. A Météo-France szerint csak az északnyugati régió egy kis részén, Bretagne-ban és a La Manche csatorna partvidékén nincs fullasztó kánikula.
A közép-franciaországi Rhone megyében a hatóságok déltől este 10 óráig felfüggesztették a kültéri munkákat, és az esti órákig betiltottak minden nyilvános rendezvényt a szabadban vagy nem légkondicionált épületekben.
Mivel a hőhullám várhatóan még több napig tart, az állam felkészült annak egészségi hatásaira, és a kórházak készen állnak a helyzet kezelésére – mondta hétfőn Catherine Vautrin egészségügyi miniszter. Idén nyáron ez a második hőhullám Franciaországban, a június 19. és július 4. közötti első időszak után. A Météo-France szerint ez az 1947 óta regisztrált 51. hőhullám az országban.
„Az éjszakák meglehetősen nehezek lesznek” – írta a meteorológiai intézet, mivel a minimumhőmérséklet is magas lesz: Párizsban a következő éjszakákon nem csökken 20 fok alá.
Jean Jouzel klimatológus szerint a hőhullám kockázata Franciaországban kétszer olyan magas, mint harminc évvel ezelőtt. „Globális felmelegedésben vagyunk, amelyet negyven éve dokumentálunk, ezért ne lepődjünk meg azon, amit most tapasztalunk”.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Forrás: MTI | Borítókép: Unsplash
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még többet a hőhullámokról
Én most a Földközi tenger partján utazom egy lakóbussszal, Melissa Da Costa ” Az ég minden kékje ” c. regényében:-)))Gruissan és környékén. Most éppen ott tartanak a regényhősök, hogy ősz van, de a tenger még csodás. Egy fiatalkori Alzheimerben szenvedő srác, kilép a saját életéből, útra kel és talál egy olyan úti társat aki kíséri az emlékezet kiesésekkel járó nagy kalandban. El sem tudom képzelni, hogy egy forró nagyvárosban járjam pl. a múzeumokat.
Ezzel a könyvvel én is szemeztem, de mindig ott rontom el, hogy elolvasom az olvasói véleményeket, amik mindig elveszik a kedvem.
A Manon virágai c. könyve ennek a francia írónőnek, három évig porosodott a könyvespolcomon, karácsonyi ajándék volt aztán megfeledkeztem róla , s aztán nemrégiben leporoltam és elolvastam- azt sem tudtam letenni, nagyon szép történet. Az ég minden kékje-t pedig egy ismerősöm ajánlotta aki meg éppen akkor azt olvasta. Lassan hömpölygő történet- mint maga az Alzheimer- 654 oldal, szóval jó sokáig lehet benne utazni de nekem nagyon tetszik, mert tűpontosan írja a betegség természetét . Biztosan volt az írónő környezetében valaki aki ebben szenvedett, vagy egyszerűen csak zseniális és el tudta képzelni mi zajlik abban a fiatal férfiben, miközben megéli a saját baját s azt is tudja ki vannak számolva a napjai. Kb. a kétharmadánál tartok- kifúrja az oldalam, vajon hogyan ér véget a történet, de nem olvasom el az utolsó fejezetet előre, mert akkor oda a varázslat. S megint micsoda szinkronicitávba csöppentem- szabin vagyok itthon és amikor lementem az egyik délelőtt valamiért a tárolóba, az ajtóban állt egy idős hölgy aki nem tudott bejönni az elektomos zárral nyitható ajtón. Beengedtem, kérdeztem kit keres, mire ő-„itt lakom”. ..Mondtam biztosan nem mert a fzn lakó hölgyet ismerem. Váltig állította, majd együtt becsengettünk a kérdéses lakásba. Kijött az ugyancsak idős hölgy majd a következőt mondta” Jaj Judit már megint eltévedtél”….szóval ismerte a kóborló hölgyet. Kérdeztem kit tudnék felhívni, hogy érte jöjjenek, majd kiderült, hogy egyik lánya külföldön él, a másik meg nyaral, mobil telefon meg nincs vele. Megrendítő volt , ahogy ott állt és bizonygatta a kulcsa mutatásával, hogy márpedig ő biztosan tudja, hogy jó helyen jár. A valós lakó visszakísérte egy másik házba a közelben. Ezt követően felhívott egy barátnőm , hogy a férje akit és is ifjúságomtól ismerek egy éve Alzheimerben szenved. Igazán nem szeretnék jóslatokat tenni, de kevés olyan család lesz, aki ne futna bele egy ilyen családtagba, vagy történetbe. Szóval az a bizonyos neurodegeneratív csapat- ami másik cikkben az ALS- egy csokor olyan betegség amivel igaziból nincs mit kezdeni azon kívül, hogy kibírja a környezet. Nem tudom mi a jobb – ágyhoz kötve tiszta tudattal , vagy leépülve de ép motorikával meghalni.