Az új tavunkra máris rátalált az élet
Tegnap még azzal számoltunk, hogy egy ideig elcsöndesül a Kisberek. Mert bár hihetetlenül nagy vadforgalom zajlik ott minden éjjel, s minden korábbinál gazdagabb vadkamerás anyagot rögzítünk ezen az őszön, nyilván alaposan belepiszkál az ottaniak, a vadak életébe, ha egy markoló felbolygat szinte mindent. Ez volt a feltételezés. De nincs mit tenni. Valamikor muszáj elvégezni ezeket az átalakításokat. Ráadásul – ahogyan azt többször is írtam már – itt egy szűk időablakról van szó: addig gondolkodhatunk mondjuk a Kisberek fejlesztésében, míg tart az aszály, mert ha megjön az eső, sok területhez nem férünk hozzá.
Ez igaz a Nagyberek és a patak környékére is.
Ezért kénytelenek voltunk beleállni a munkába, és tegnap végre-végre elkészült a 21. víztestünk, s egyben a legnagyobb állandó vizünk, a Híres-tó.
Nyilván sokat fogtok olvasni, hallani róla még, akár a napokban is – továbbra is úgy tervezzük, hogy ma délután lesznek élő közvetítések a tóról –, de most hadd osszak meg egy apró, ám meglepő fejleményt. Ma (szeptember 28.) körülbelül 9:30 körül mentem le a Híres-tóhoz, az első éjszaka után. Ekkor újdonsült kis tavunk még nem volt 24 órás. Az első meglepetés akkor ért, amikor a közepén máris jókora pocsolyát találtam. Ne feledjük: az évszázad aszályát éljük, és több száz év után most először még a patak is kiszáradt. A Kisberek viszont még ebben a helyzetben is képes tartani a tavaly létrehozott három tavacskát (még ha alacsonyabb vízszint mellet is), és képes a zsír új tavacskába vizet varázsolni 24 órán belül!
Nem tartom elképzelhetetlennek,
hogy egy hét alatt viszonylag tekintélyesebb víz is összejöjjön. Mondjuk annyi, ami már összemérhető a másik három forrástó vízmennyiségével, és akkor már joggal nevezhetjük tónak (most inkább csak meder még). A teljes telítettség nyilván csak akkor áll majd elő, ha tartós esők érkeznek, és véget ér ez a kíméletlenül drasztikus és őrülten hosszú aszály. Bár nem beszélnek róla, ne feledjük: továbbra is tart, és az ősz sem hozta meg a csapadékot!
A másik meglepetés ma az, hogy a vadkamerák az eddigieknél is intenzívebb vadmozgást mutattak tegnap éjjel a Kisberekben. Vagyis a legkevésbé sem zavarta meg a vadakat a radikális átalakítás, sőt az sem, hogy egy bődületesen nagy gép dolgozott ott nappal. Sőt! Tegnap éjjel a Gímtisztáson is megélénkült a forgalom. Ott az idén még nem láttunk szarvasok, tegnap éjjel azonban már ott is jártak. És ami a legmeghökkentőbb: amint leértem a Híres-tó medréhez, nemcsak azt láttam, hogy máris van egy kiadós pocsolya az alján, hanem azt is, hogy a nagyvadak is felfedezték maguknak, mi több, szemlátomást jókora dagonyázást csaptak ott tegnap éjjel.
Ennél gyorsabban nem foglalhatna el sehol semmilyen új élőhelyet a vadvilág. Ebben talán már az is benne van, hogy érzésem szerint egyre erősebben tudatosodik a rezervátumban élő vadakban, hogy nálunk a „zavarás” egészen mást jelent, mint másutt. Itt, ha zavarás van, ha mozgunk vagy csinálunk valamit, az nemcsak veszélytelen a számukra, hanem előnyös is. Ez az évek során kialakult alapállás hozhatja azt is, hogy egy ilyen radikális átalakítást is bizalommal, sőt, úgy tűnik örömmel fogadnak. A fotón a pocsolya felső szélén látható kifényesedett, sima részek mutatják azt a részt, ahol dagonyáztak és kifeküdtek a vadak.
Légy oly kedves, oszd meg ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Borítókép: Centauri
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több Kert és vadon
Csodàlatos! Új êlet kezdődik .
Öröm nézni, ahogy dolgozik a markoló 🙂