Pillangófélék | Ismerd meg jobban!
köszönet az elődöknek
Alfred Brehm Az állatok világa (1863-69) című munkája nemzedékek tudását és életét határozta meg. Minden idők egyik legnagyobb szabású zoológiai összefoglaló munkája volt. E mű fejezeteivel a méltatlanul “elfeledett” szerzők munkája előtt tisztelgünk.
Időnként a hajdani szöveget kommentárral is ellátjuk, és ajánljuk a fajjal vagy témával kapcsolatos egyéb cikkeinket.
Néha azt hihetnénk, hogy ezekben a forrásokban már alig találni aktualitást. De ha nagyobbra nyitjuk érdeklődésünk látószögét, rögtön érzékeljük: ezek a munkák ma is ontják az érdekes megfigyeléseket, és minden nappal egyre tanulságosabbak azok a kontrasztok is, melyek a hajdani és mai szemléletek között feszülnek.
Alfred Brehm: Papilioninae (pillangófélék)
1863-69 | magyarul 1901-1907
Linné lovagoknak (Equites) nevezte az összes nappali lepkék legdíszesebbjeit.
Ezek a mai értelemben vett
Papilioninae (pillangófélék),
amelyeket a rendszerező a lepkerendszer élére állít.
Ezeknek a lepkéknek tulajdonképpeni hazája a világ forróégövi országai, ahol gyakran óriási alakban és csodálatos színpompában találhatók. A mérsékelt égövön meglehetősen visszaszorulnak, de egyes fajaik még a sarki területeket és a magas hegységek magányos rétjeit is lakják. A középső sejt zárt. A csáp fokozatosan vastagszik a bunkós végű hegy felé és ruganyos halcsontból álló két pálcikaként ékesíti az éppen nem nagy fejet.
Ehhez a csoporthoz tartozik a közismert
fecskefarkú pillangó (Papilio Machaon L.),
amely a legmagasabb észak kivételével majdnem egész Európában honos, Oroszországon és Szibérián át Japánig elterjedt s a Himalája-hegységben is repül. Egyik legszebb pillangónk.
Kénsárga szárnyait fekete erek és foltok szelik át. Hátulsó szárnya, amelyet széles, kék behintésű szegélysáv s a hátulsó zugban egy rozsdavörös folt díszít, a harmadik középső ér folytatásául kis farknyúlványba megy át.
Noha a leggyorsabb tempóban képes tovaszállni, mégis legtöbbnyire lassan vitorlázgat a talaj fölött, vagy nyalakodik erre-arra a virágokon.
Évente két nemzedékben jelentkezik: kora tavasszal és nyár derekán. Vastag zöld hernyója, amelyet piros pontos fekete harántsávok díszítenek, különféle ernyősvirágú növényeken: sárgarépán, petrezselymen, pasztinákon él és veszély esetén a feje mögül két villásan álló csapocskát, az ú. n. „nyakvillát” bocsátja elő, amelyet később megint visszahúz.
A kardospillangó (Papilio Podalirius L.)
kedveli a virágos, napos lejtőket, amelyeken Közép-Európában s a Földközi-tenger vidékein éppen nem ritka, bár nagyobb számban ritkán található.
Szalmasárga elülső szárnya feketesávos. Hosszú farkú hátulsó szárnyának csipkézett fekete szegélyén holdalakú kék foltok sorakoznak fel, amelyek előtt a hátulsó zugban rozsdabarna szemfolt fekszik. Sárgászöld, fehéressárga hossz- és ferde oldalvonalakkal díszített hernyója főleg a kökényen él.
A magas- és középhegységek virágos rétjein és lejtőin csaponganak az
Apollólepkék (Parnassius),
lepkegyűjteményeink legóhajtottabb díszdarabjai. Ezek a lepkék különféle fajokban és változatokban az európai hegységekben fordulnak elő, de éppúgy találhatók Ázsia hegységeiben is, be mélyen Közép-Ázsiáig. Hátulsó szárnyuk, ellentétben a fecskefarkú pillangókkal és ezek rokonaival, farkatlan marad.
Alapszínük fehér, de ezt fekete és gyakran vörös foltok és rajzok gazdag változatban tarkítják. A nősténylepkék sajátságos, táskaszerű függelékkel bírnak, amely testük végén látható. Ezekre a „fartáskákra” már Linné hívta fel a figyelmet, s a későbbi búvárok is gyakran tesznek róluk említést.
Azonban csak Siebold ismerte fel igazán e függelékek mivoltát és megállapította, hogy nincsenek semmiféle viszonyban a bőrvázzal, hanem csak a nász folyamán keletkeznek, s a hímpille megkeményedő váladékából származnak, ennélfogva csakis már megtermékenyített nőstényeken találhatók.
E „fartáska” színe az egyes fajok szerint változó. Legtöbbnyire sötét, de olykor világossárga vagy fehér is. Igen nagy némely termetes fajon, amely Kasmír, Tibet és Közép-Ázsia más területeinek lakója, amilyen pl. a Parnassius imperator Oberth. és P. Charltonius Gray, amelyeken a táska szürkéssárga s olyan alakú, mint a csigaház.
Egyébként fartáskát visel az amurvidéki Lühdorfia Puziloi Ersch. s a Lühdorfia-nem némely ázsiai, valamint az ausztráliai földterületeken honos Eurycus-nem némely faja is. Ezeket az alakokat is a rendszer a Papilio-fajok közé sorolja.
A fény és sugárzó Nap istenének nevét viseli a Parnassius-nem legszebb faja, az
Apollólepke (Parnassius Apollo L.),
amelynek fehér, a szegélyén üvegszerűen áttetsző elülső szárnya fekete foltokkal, míg hátulsó szárnya két-két vérvörös, fekete szegélyű szemfolttal díszített. Csápjának hegye fekete.
Az Alpokban, Tirolban, Schwarzwaldban, a frank Jurában, az Eifelen és más hegyvidékeken, így hazánkban a Kárpátokban is, a hely fekvésétől függően, májustól augusztusig találhatjuk a szép pillangót, amely a vidékek szerint változólag többféle helyi változatban jelentkezik.
Az előbb leírt mustrázat az európai Apollólepkéken olyannyira változó, hogy egész sereg európai változatot állapítottak meg a természetbúvárok. Pl. akadnak olyan lepkék, amelyeknek elülső szárnyán is jelentkezik piros rajz, vagy amelyeken a piros színt a sárga helyettesíti. A Magas-Tátrában él a var. carpathicus Rebl. & Rghfr. változat, amely igen nagy, széles szárnyú s a halványsárgás alapon nagy és éles foltokat mutat.
A gyűjtők esztelen kapzsisága az Apollólepkét Sziléziában már teljesen kiirtotta s egyéb helyeken is itt-ott már nagyon megritkult. Hernyója bársonyfekete, finoman szőrözött, hátán két sor piros folttal és acélkék kis szemölcsökkel; a varjúhájon (Sedum) él s állítólag csak a nap legforróbb óráiban eszik. Bábozódás a földön laza szövedékben történik. Az alpesi Apollólepke (Parnassius Delius Esp.) a déli magas Alpokban repül, de ismeretes Uralból is. A szárny rajza az előbbiétől eltér s a csápja fekete-fehér gyűrűs.
Ugyancsak az Alpokban, az Óriáshegységben, Harzban s a sváb Albon, de a síkságon is él a fekete Apollólepke (P. Mnemosyne L.), amely kisebb, nem hord piros szemfoltokat, elülső szárnyán kevesebb a feketeség és a csápja egészen fekete. Hazánkban is gyakori.
Fotó: Wiki
Előre is köszönjük, ha megosztod ezt a cikket másokkal is!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több lepke
Micsoda felvétel a lepke születéséről- bámulatos. Egy csúnya bábból előjön egy gyönyörűség- hogy tud a természet ilyen szép születés állítást csinálni? Az jutott eszembe -voltam születés állításon- egészen elképesztő mélységekig lehet vissza menni s a profik akik ezzel foglalkoznak azt mondják, hogy ahogy idejövünk a csodás magzati létből a világra annak a folyamatnak a lenyomatai egész életünkben visszaköszön. Ehhez képest ez a lepke ahogy kibújt ahhoz semmi sem fogható csoda.