Nagy összegzés a békákról: ennyi béka szaporodott nálunk 2026-ban
Tavaszi mulasztásaink közül talán a legsúlyosabb, hogy még nem készítettük el a békákkal kapcsolatos számadásunkat. Holott a rezervátum legkiemelkedőbb természeti értéke talán épp az itt élő, meghökkentően sajátos kétéltűfauna. A tavasz nem egyszerűen biztatóan indult, hanem csodálatosan – és ebben nincs semmi túlzás. Olyasmit láthattunk a saját udvarunkban, amit sokan évtizedekig hajtanak az ország legeldugodtabb területein, mégsem jön össze nekik. Mocsári békák (Rana arvalis) égszínkék hímjeinek gyülekezőhelye alakult ki az öntésterületünkön, a Melville-fűz melletti tocsogónál. Ahol ráadásul egy másik ritka faj, a gyepi béka (Rana temporaria) is nagy számban ülte nászát. Mindezt ráadásul – hála a támogatóinknak és a klubtagoknak – már kamerákon figyelhettük napi huszonnégyben.
Mindebben nemcsak az volt a szép, hogy páratlan természeti jelenség szemtanúi lehettünk, és mindennek az alapját a mi munkánk, a 26 éve folytatott visszavadítás alapozta meg, hanem hogy ez a két faj természetesen nagy mennyiségben rakott nálunk petét is, ami pedig óriási siker. Ami azt ígérte, hogy néhány éven belül akár e két faj egyik legfontosabb, de legalábbis az egyik leglátványosabb hazai szaporodóhelyévé válhat a rezervátumunk.
Alig örvendezhettünk efelett pár napot, amikor 2026 tavasza ezernyi nehézség labirintusába lökött be minket. Hogy csak egyet emeljek ki: ismét fel kellett venni a harcot a helyi biomassza-termeléssel, hogy valamit megvédhessünk a rezervátumot keletről határoló Nagybokorsorból, amely fajok százainak (köztük ritkaságoknak is) 25 éve otthona.
Mindez szerencsére nem befolyásolta a kétéltűink szaporodását.
Azt annál inkább, hogy például varsázásra nem jutott se erő, se idő, se pénz, így 2024 és 2025 után az idén először semmit sem tudunk például a gőtéink szaporodásáról. De a békák nagy számából kiindulva biztosan állíthatjuk: mindkét gőtefajunk, a gyakori pettyes gőte (Lissotriton vulgaris) és az ország legritkább kétéltűje, az alpesi tarajosgőte (Triturus carnifex) is sikeresen szaporodhatott, még ha ezúttal nem is láttuk a nászidőszakra hozzánk érkező példányokat.
A békákat sokkal könnyebb szemmel tartani, egyrészt látszanak, a petecsomóikat is látjuk, ráadásul hallhatjuk is őket. De mielőtt az idei felhozatal összefoglalnánk, tényleg csak röviden és lényegre törően, foglaljuk össze az előzményeket.
A Nagypatakon már 2000-ben is készítettünk egy kisebb fenékküszöböt. Valamivel komolyabb „gátat” építettünk 2020 áprilisában. De valódi, értékelhető vízmegtartásra csupán 2025 március elsejétől beszélhetünk. Ezért nézzük először, mi volt a helyzet a kétéltűekkel 2025 előtt.
2000-2023
- Mindössze két békafajt észleltünk a patakban, kisebb számban erdei békát (max. 4-5), nagyobb számban barna varangyot (max. 30-40 példányt)
- Szaporodni csak az erdei béka szaporodott.
- 25 év alatt körülbelül 5-6 évben találtunk petecsomókat a Nagypatakban.
- A petecsomók száma maximálisan 5 volt.
- Ebihalat sosem láttunk a Nagypatakban.
- Gőtét sem észleltünk, holott 2024-ben tartósan varsáztunk a mederben.
2024
- Sikerült bizonyítani a gyepi béka (Rana temporaria) előfordulását (1 példány)
- Sikerült bizonyítani a ritka alpesi tarajosgőte (Triturus carnifex) előfordulását (2 példány)
2025 (az első víztestek létrehozása)
- Tömegesen jelent meg és szaporodott a gyepi béka (Rana temporaria), főként a Nagyfűz-vízen.
- Sikerült bizonyítani a mocsári béka (Rana arvalis) jelenlétét is!
- Ismét sikerült bizonyítani az alpesi tarajosgőte (Triturus carnifex) jelenlétét, méghozzá rögtön az egyik duzzasztott vizünkben!
Ebihalmennyiség
- A gyepi békák természetes szaporulatát körülbelül 90 ezerre becsüljük.
- A mocsári békák és erdei békák szaporulatát együttesen 60 ezerre
- A belvízből 12 ezer ebihalat mentettünk húsvétkor.
- A záportározóból pedig 342 200 ebihalat mentettünk májusban.
Összesen: 504 200 ebihal indult neki nálunk a fejlődésnek.
A mentett ebihalakat az alábbi eloszlásban engedtük bele a vizeinkbe:
- Hód-víz | 100 ezer
- Sakál víz | 100 ezer
- Nagyfűz-víz | 112 300
- Felső-víz | 30 ezer
2026 (egy évesek az első víztestek)
Ez az év egészen másként alakult. Egyrészt 2025 november első hetétől a Nagyberek öntésterületek víz alatt volt egészen április végégig, így az öntésterületen jelentős szaporodóhelyek alakultak ki. A korábbi évekkel szemben felfedezték a területet az erdei békák (Rana dalmatina) is, és váratlanul nagy számban jelentek meg már februárban. Ezúttal szinte biztos szaporodtak nálunk barna varangyok (Buteo buteo) is, bár nem tömegesen.
A rezervátumban szaporodó békafajok létszáma 2026-ban
- Erdei béka (Rana dalmatina) | 150-200 példány
- Gyepi béka (Rana temporaria) | 100-150 példány
- Mocsári béka (Rana arvalis) | 50-70 példány
- Barna varangy (Bufo bufo) | 20-30 példány
- Zöld varangy (Bufo viridis) | 1 példány (Nagyfűz-víz)
- Zöld levelibéka (Hyla arborea) | 10-20 példány
Pete/ebihalmennyiség
- Erdei béka (Rana dalmatina) | 200 petecsomó | 240 000
- Gyepi béka (Rana temporaria) | 100 petecsomó |300 000
- Mocsári béka (Rana arvalis) | 50 petecsomó |85 000
- Barna varangy (Bufo bufo) | ismeretlen |187 000
- Zöld varangy (Bufo viridis) | bizonytalan, hogy szaporodott-e |
- Zöld levelibéka (Hyla arborea) | 10 körül lehet |1500
Összesen tehát körülbelül 827 000petét raktak a békánk.
Ebihalmentés 2026-ban nem volt,
mivel a tavasz minden korábbi évnél kedvezőtlenebbül alakult, így 2026-ban először fordult elő, hogy a környékünkön sehol másutt a peterakásig sem tudtak eljutni a békák. Ha előző évben nem lépünk valamit, nem hozunk létre víztesteket, akkor 2026-ban körülbelül 10 kilométeres körzetben szinte teljesen kimaradt volna a kétéltűek szaporodása.
2025-ben a rezervátum területén lerakott peték számát 162 000-re becsültük. 2026-ban tehát megötszöröződött a peték száma a rezervátumban!
A rezervátumban lerakott békapeték számának alakulása
- 2000-2025 | évi 2000 db.
- 2025 | 162 000
- 2026 | 827 000
2025-höz képest a patakban is megszaporodtak a petecsomók, a patak belakottsága is sokat javult. Minden szakaszt intenzíven használtak, de továbbra is megmaradt az a jellegzetesség, hogy ahogy haladunk a folyásiránnyal szemben, úgy szaporodtak a patakban a békacsomók is. Vagyis a Hód-vízben láttuk a legkevesebbet, és a Felső-vízben a legtöbbet.
A tartós árasztás eredményeként az öntésterületünkön, a Nagyberekben is tömeges volt a párzás. Ez újdonság 2025-höz képest. Még az olyan kisebb csatornákban is találtunk petecsomókat, mint amilyen az Edward-csatorna (6-8 petecsomó) vagy a Bikafa-csatorna (4-5 petecsomó). Petéztek a Sakál-tókába is, sőt, az első jelentősebb petemező, amit erdei békák (Rana dalmatina) hoztak létre, a Kissarokvízben jött létre (10-12 petecsomó).
A Nagyberek peteállományát rendkívül nehéz megbecsülni,
mert például a nádasok alapos átnézésére sajnos nem került sor időben, holott az árasztott nádasok is tele voltak békával és petecsomókkal. Ráadásul rengeteg gyepi békát (Rana temporaria) észleltünk ott. Sajnos a harcaink a bokorirtások ellen elvitték a fókuszt a kritikus időszakban. Ugyanezért maradtunk le arról is, hogy kimenthessük a petecsomókat a Nagyberekből, amikor az lassan kiszáradt április 20. környékén. A mentéssel időben indultunk, de amikor szerettük volna átvinni a Nagyberek petéit a patakba (megvettük a felszerelést is), már nem találtuk meg őket.
Sok vadkamerás felvétel azt sejteti, hogy a békanász után megjelenő 5-10 fős récecsapatok (Anas platyrhynchos) ehettek békapetét is. Főként a petemezőket alkotó gyepi béka petecsomói jelenthettek könnyű prédát a récék számára. A récék pusztítására egzakt bizonyítékaink nincsenek, de szinte biztos, hogy megtizedelték. A maradék petecsomót a lerakás után hetekkel a bealgásodó vízben egyszerűen nem lehetett megtalálni. Így a rezervátumban lerakott teljes petemennyiség egy része – méghozzá tetemes része – bizonyosan elveszett. Ez elérheti az összes petemennyiség közel felét is. Vagyis a ténylegesen kikelő ebihalak száma 400 000 lehetett. Ez még így is két és félszerese a tavalyi, helyben születő ebihalmennyiségnek.
A veszteség mégis érzékeny, mivel főként a két ritkább békafaj, a gyepi béka (Rana temporaria) és a mocsári béka (Rana arvalis) szaporulatát érinti. Mivel ez az első évünk, amikor ilyen jelentős szaporodóhely alakul ki nálunk, váratlanul és felkészületlenül ért minket a récék pusztítása, és az is, hogy az algásodás megakadályozhatja a petecsomómentést. Természetes körülmények között, egészséges és kellő méretű populációk esetén az efféle veszteségek nem jelentenek gondot. Bármely faj szaporulata, petéje, tojása, fiókája, lárvája természetesen válik más fajok táplálékforrásáva. Az egész rendszer ezen az elven alapul.
Ebben az esetben azonban jogos beavatkozni,
mivel az itt élő populációk már csak maradványai egy hajdani, erős és egészséges populációnak. Így tehát egyelőre még a legkisebb veszteségek is érzékenyen érinthetik. Ezért 2027-ben – okulva 2026 tapasztalataiból – a petecsomókat hatékony védelem alá helyezzük. Az olyan nagy szaporodóhelyeket, mint amilyen a Melville-fűznél kialakuló nászhely, hálóval fedjük, ami a békákat nem zavarja majd, de a récéket nem engedi be.
A récék és az algásodás ellen is jó módszer lesz, ha a petecsomókat nem sokkal a lerakásuk után rögtön áthelyezzük a patakmederbe (heti rendszerességgel kellene költöztetni őket február elejétől május elejéig). Itt természetesen a récék épp úgy felfalhatják a nagy tömegben található petéket, mint az öntésterületen, de azt találtuk ki, hogy víz alá süllyesztett kalitkákban fogjuk keltetni őket, amelyeket épp úgy átjár a víz, mintha szabadon lebegnének, de a récék semmi szín alatt hozzájuk nem férnek.
Összességében még a veszteségekkel együtt is kimagaslóan sikeres évet zártak nálunk a békák.
Talán az elmúlt évszázadban sem volt ennyire sikeres évük egy sem. Ahogyan azt többször is írtuk: büszkék vagyunk arra, hogy mi épp akkor biztosítottuk a békáinknak sok-sok évtized távlatában a legjobb, legsikeresebb évet, amikor a környéken és országosan is a legpocsékabb tavasz volt, és amikor hatalmas régiókban semmisültek meg a kétéltűállományok.
Ráadásul a récék és az algásodás miatti veszteségeinket kompenzálja, hogy az idén az ebihalak fejlődése látványosan gyorsabb és az ebihalaink sokkal-sokkal egészségesebbek. Jóval nagyobb arányban érik el a kifejlett kort, mint 2025-ben. Sejtjük is, hogy milyen okok állnak az ebihalak kiugró sikeressége mögött az idén, de az már egy másik történet.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Borítókép: Centauri
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
..”víz alá süllyesztett kalitka „- hihetetlen mik vannak. A kutató számára nincs lehetetlen. Hogyan lehet megszámolni a béka petéket? Nagy kár, hogy a bokorsor irtás betett a békaprojektnek. Nagyon klassz eza békás videó- milyen jó látvány a sok víz s milyen kár, hogy már híre hamva, vagy csak kevés helyen.
Örülök, hogy tetszik a kalitkaötlet. 🙂 Ugye mennyire klassz? 🙂 Mi is úgy érezzük, hogy kitaláltunk valami igazán hasznosat, amit esetleg mások is alkalmazhatnak majd hasonló adottságú területeken.
A peteszám becslését úgy végeztük, hogy a petecsomókat amennyire lehetett összeszámoltuk (volt, ahol ott is kellett becsléssel élni, de ez viszonylag pontos azért, mert a petecsomók nagy része jól látható), a petecsomókban lévő peték számánál a szakirodalomban megadott peteszám számtani közepét vettük alapul. Tehát ha a herpetológia azt mondja, hogy az erdei béka petecsomójában 400-2000 pete található, akkor mi petecsomónként 1200 petével számoltunk.
Más kérdés, hogy egyszer, ha lesz rá kapacitás, azt is megnézzük, hogy mennyi az annyi pontosan – azért is, mert van egy olyan sejtésünk, hogy a kedvezőbb élőhely magasabb peteszámot eredményezhet. Így az élőhelyfejlesztéseinkkel akár a peteszámot az egyedszámtól függetlenül is tudjuk növelni. 🙂
Azért ez olyan nagyszerű eredmény akkor is, ha a vesztesegeket is számítjuk.
A kalitka remek ötlet.
Mindent a békákért🐸🐸🐸
És akkor még nem olvastad a beszámolónkat a peték illetve az ebihalak fejlődéséről. Hamarosan azzal is érkezünk. Annyit szpojlerezek, hogy 2026 az első év, amikor a békavédelme projektünk hatása már távol a víztől is érződik 🙂 🙂
imádott békakórus, szetetem a levelibékák brekegését🐸🐸😊
Ez a petekalitka tényleg nagyon izgalmas! 😮🙂
Hogy fog ez kinézni? Az ebihalak ki tudnak majd jönni belőle? Ti fogjátok elkészíteni?
„petekalitka” – zseniális név, ezt visszük, ha megengeded. Így nevezzük mostantól.
Az ebik lazán kijutnak belőle! Hagyományos madárkalitkákat használunk majd, amiket esetleg még körbeveszünk sűrű hálóval is, hogy a réce a csőével se tudjon benyúlkálni. Szerencsére van legalább 15 nagyméretű kalitkánk korábbról, amikor mentéssel és tenyésztéssel is foglalkoztunk. Ezek most jó szolgálatot tesznek.
🙂🙂
Persze, használjátok a szót nyugodtan!
Ez olyan, mint Mara „pelecsalogató”-ja. 🥰