Kirepültek a nyaktekercs-fiókák!
Sajnos még mindig nem készült el a Jászmaróti odútelep összefoglalója – igaz a másodköltések is zajlanak még. Főként a birtok alsó területein, a Nagypatak mentén vannak sok helyen már a második költésüket bonyolító széncinegék, de egy mezei veréb párunk is a második fészekaljat istápolja (valószínűleg ennek a párnak első fészekaljbéli édes gyermeke a csodaszép és ritka színezetű „Vatta”). És akkor még nem beszéltünk Odettről, aki egy hónappal előre hozta a második költést, és talán már a második kotlásnak is a végére ér. Talán már ismét kis fiókák vannak alatta.
Mesterséges odúban fészkelő madárfajaink közül 2024-ben (egyelőre) a legérdekesebb faj a nyaktekercs. Rá erősen számítottunk, mivel jóval korábban 2016 táján is volt rá példa, hogy mesterséges fészekodúban költött az Angolkertben.
A nyaktekercs-párunk
kalandos történetét részletesen megénekeltem EBBEN a posztban. Akkor azt hittem, hogy a fiókák pár nap alatt kitollasodhatnak annyira, hogy elhagyják a fészekodút. Ehhez képest még egy hét múlva is az odúban voltak, az odú körül pedig napról napra nőtt a sürgölődés. Minél nagyobbak a fiókák, a szülőmadarak annál kevésbé tudják titokban tartani a fészkelést, mivel a felcseperedő fiókák egyre erőszakosabban, egyre hangosabban kérik az eleséget, és egyre gyakrabban merészkednek ki az odú szájába.
Így, mivel naponta járok a völgybe, a patakpartra, nemcsak az odúk miatt, hanem lepkészni, varsát ellenőrizni, terepszemlét tartani, naponta haladtam el a nyaktekercsek odúja mellett is. Ami – jegyzem meg – talán nem is az egyetlen nyaktekercsek lakta odú, mert legalább még két olyan odút találtunk, amiben nyaktekercsek fészkelhetnek.
Szóval napról napra egyre inkább tisztán hallottam a fiókák zajongását az odúban, és a szülőket is egyre könnyebb volt megfigyelni az odú közelében – bár továbbra is rendkívül óvatosak voltak, ezért például fotózni nem sikerült őket. Arra több időt kellett volna rászánni.
Apró kudarcaink
És minthogy szinte mindig sikerekről számolok be, fontos újításokról és radikális haladásokról, hadd álljon most itt egy rövid beszámoló kútba esett tervekről is. Már Odett első fészkelésekor felmerült: mennyire szuper lenne közvetíteni a kotlást, a fiókák felnevelését. Igen, de ehhez kamera kell, Odett pedig nem lacafacázik, illetve minden énekesmadár költéséről elmondható, hogy viharosan gyors. Az ember csak kapkodja a fejét, egyik nap még tojások, aztán fiókák, és mire észhez tér, a fészek már üres, a fiatalok meg az udvaron repkednek.
Pár hét az egész művelet.
A nyaktekercsek felfedezésénél
megint felmerült a kamerázás lehetősége. De erre alkalmas kameráink továbbra sincsenek, viszont van egy kicsi GoPro jellegű kameránk, ami elvileg mozgásérzékelő funkcióra is ráállítható, akár egy vadkamera. Arra gondoltam, hogy legalább ezt kipróbálhatnánk. Felszerelhetnénk az odú elé, és ha csak egy napig felvételeket készít a ki-bejáró nyaktekercsekről és az eleséget kérő fiókákról, már az is remek lenne. Meg aztán azt is szerettem volna – ez lett volna a minimium-terv –, hogy a fiókákat megfényképezzem teljes tollruhájukban is, ne csak olyan „pockosan”, ahogyan az első alkalommal.
A bekamerázás addig jutott el, hogy megkerestem a kamerát, de nem tudtam feltölteni, a kábel keresgélésére meg ezekben a napokban nem jutott idő. Hát jó – gondoltam –, akkor legalább néhány fotót készítsünk a kirepülés előtt álló fiókákról. A frissében elkészült újdonsült nyaktekercsekről!
2024.06.10-én
– amikor új fajként megtaláltam a kisasszony szitakötőket a Nagypatakon – még hallottam a fiókák eleségkérő hangját az odúból. Az odú közvetlen környékén óriási volt a nyüzsgés. Az izgatott szülők is ott sertepertéltek az odú mögötti bozótban. Gondoltam itt az ideje a fotózásnak. Másnap levittem Odett erkélyéről a szobalétrát, és elbattyogtam vele a nyaktekercsekhez.
Már az érkezés pillanatában tudtam, hogy elkéstem. Egy nappal. Néma csönd volt, és a környéken sem láttam mozgást. Miután felmásztam az odúhoz, és felnyitottam a tetejét, már nem találtam otthon senkit.
Kirepültek a Jászmaróti odútelep első nyaktekercs-fiókái, mint a heten. Nyár végén, ősz elején elmennek majd ők is Afrikába. Egy ideig még nálunk erősödnek, de aztán lemennek a trópusokra, hogy Közép-Afrikában karácsonyozzanak. Viszont okkal remélhetjük, hogy ezek a fiatal nyaktekercsek már nagyon is tudatosan veszik célba tavasszal egykori szülőföldjüket, vagyis a birtokunkat. Minél több a helybeli, itt született nyaktekercs, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy növekdhet a nálunk fészkelő nyaktekercspárok száma is.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több “Kert és vadon”
Ennél nagyobb balsikerről soha ne kelljen majd beszámolnod! Ez is csak mikivajncsiságunk szempontjából veszteség. A fiókáknak viszont ünnep!🤗
🙂 🙂 🙂