Kiszámolták, hogy Krisztus előtt 664 nyarán volt egy napkitörés!
Az Atommagkutató Intézet (ATOMKI), az Arizonai Egyetem, illetve szlovák, orosz és brit intézetek kutatói pontosították egy időszámítás előtti napkitörés időpontját.
A Nap működése során előfordulnak intenzívebb időszakok, melyek jellegzetes megnyilvánulásai a napkitörések és a flerek (a naplégkör egy körülhatárolt részének hirtelen, erős kifényesedései). Ezek a Föld légkörében változásokat idézhetnek elő és geomágneses viharokat kelthetnek. Látványos következményük, hogy a sarki fény a szokásos földrajzi szélességektől délebbre is észlelhető; idén nyáron még Görögországban is látható volt a jelenség.
Évgyűrűk őrzik a napkitörésk nyomait
Az idei azonban csekélység volt ahhoz a néhány kozmikus eseményhez képest, amelyek nyomai megőrződtek a faévgyűrűkben is. Történelmi feljegyzések szólnak intenzív naptevékenységekről; ilyen például az 1859. évi Carrington-esemény, amely óriási zavart okozott a távíróvezetékekben, és a sarki fényt még Kuba és Panama területén is látták. El lehet képzelni, hogy az elektronikai hálózatokkal átszőtt mai életünket mennyire megbéníthatja egy ilyen esemény.
A múltbeli napkitörések és flerek nyomai a légkörben keletkező radiokarbon izotóp magasabb mennyiségének köszönhetően kimutathatók a fák évgyűrűiben. Az eddig detektált napkitörések közül a legjobban dokumentált a Kr.u. 774-775 években történt, amelyet világszerte 34 különböző helyen mutattak ki faévgyűrűkből, az északi és a déli féltekén egyaránt. Ez a rendkívüli intenzitású naptevékenység a radiokarbon aktuális termelődését abban az időszakban a természetes alapszint ötszörösére emelte. Független mérések megerősítették, hogy ezt az emelkedést valóban a naptevékenység okozta, erre utal az egykorú mélységi jégrétegekben megőrződött berillium-10 izotópjele. Az európai és ázsiai krónikák különös légköri jelenségekről számolnak be ebből az időszakból.
A radiokarbon
(szén-14, C-14) a kozmikus sugárzás (melynek része a Napból érkező sugárzás is) hatására keletkezik a légkör felsőbb rétegében, majd némi időkéséssel lejut az alsóbb légrétegekbe és beépül az élő szervezetekbe. A különböző helyek klimatikus eltérései hatással vannak az ottani fák növekedési időszakaira, az élettani folyamatok pedig befolyásolják a szén megkötését; például nyugalmi szakaszban a fa kevesebb szenet (és egyben szén-14-et) épít be, mint erőteljes növekedés idején. Mindezek jelentősen befolyásolják, hogy mely évgyűrűkben jelennek meg az extrém események radiokarbon csúcsai.
Az Atommagkutató Intézet, az Arizonai Egyetem, továbbá szlovák, orosz és brit intézetek kutatói most a Kr.e. 660 körül lezajlott extrém eseményt vették alapos vizsgálat alá, amelynek létezését már több korábbi tudományos közlemény is megírta. A cél az esemény időpontjának pontosítása és intenzitásának meghatározása volt, amelyhez szibériai lelőhelyekről, nevezetesen a Jamal-félszigetről és az Altaj-hegységből származó mintákat vizsgáltak meg. Feltételezik ugyanis, hogy a nagyobb földrajzi szélességen és nagyobb magasságban élő vörösfenyők esetén jobban érvényesült az extrém hatás, így bennük nagyobb radiokarbon koncentráció mérhető.
A kapott eredményeket összevetették német tölgyfák és japán cédrusfák korábban már ismert adataival. Eltérést találtak a radiokarbon jelek csúcsainak időbeli elhelyezkedésében, amely 1-2 év időcsúszásnak felel meg. Az eltérő eseményidőpont adatokat azonban a szén-14 körforgásos modelljének felhasználásával sikerült összhangba hozni. A kutatók kimutatták, hogy a kérdéses esemény egészen pontosan a Kr.e. 664. év nyarán történt erős napkitörés volt.
A kozmikus jelenségek pontosabb leírásán túl ezen jellegzetes C-14 kiugrások lehetővé tesznek akár éves pontosságú radiokarbon alapú régészeti kormeghatározást többezer éves minták esetén is. Nemrégiben holland, kanadai és német kutatóknak a Kr.u. 993-ban történt extrém kozmikus esemény segítségével sikerült megállapítani, hogy a vikingek Kanada keleti partján található települését bizonyosan lakták már Kr. u. 1021-ben, többszáz évvel Kolumbusz felfedező útja előtt.
A kutatások eredményeit a Communications Earth and Environment folyóiratban közölték, a teljes közlemény az Atommagkutató Intézet honlapján olvasható.
Forrás: MTI | Borítókép: Pixabay
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több napkitörés
Nem semmi. 🙂