Nagyragadozó nyomaira bukkantunk a Dalmatina-gázlón!
Ma ismét volt egy kis terepszemle. A kamerákat új pozícióba vittük tegnap, ezért ma kevesebb volt velük a munka. Alapvetően csak annyi volt a terv, hogy a Kétszem-tisztásra, „Jégmadár” elé korán viszünk kukoricát, arra az esetre, ha az „Ötök” – az öt egykori vadmalacból álló galeri – megint nappal járna arra. Mert szeretnénk még róluk igazán jó közeli videókat. Tegnap drónoztunk is, és mivel ma borult, barátságtalan időjárás volt, a kamerákat pedig elvileg nem kellett mozgatni (bár „Vörösbegy” akksija erősen lemerült, így gondolkodtam azon, hogy felhozzam egy villámtöltésre), végre jutott idő „madarászásra”, a patakpart teljes bejárására. De elárulok egy apró titkot: tegnap (10.19.) volt már egy kisebb expedíció (a kamerák átszervezése mellett), mégpedig felmértük a gombahelyzetet (s lett is legalább két új fajunk – erről később).
Viszonylag csöndes napunk volt,
a Kisberekben sem láttam senkit, bár mint utóbb kiderül, amikor már a rezervátum déli végében jártam a torkolat környékén, a Sakál-tónál megjelentek a vadmalacok, és jó kis ramazurit csaptak, épp abban az időben, amikor én is a patakparton jártam. De mindezt csak akkor láttam a felvételeken, amikor felértem ismét a házhoz. Egyébként el voltam foglalva azzal, hogy kitaláljam, miként fejlesszük tovább a dolgokat, mert feltett szándékunk, hogy a rezervátum déli végén is létrehozunk egy szórót a vadaknak, mert a lehető legnagyobb területen akarjuk szétszórni őket, de úgy, hogy a kameráink viszont figyelemmel kísérhessék a mozgásukat. Ráadásul a latolgatás és terepszemle közben a Dalmatina-gázlón jókora ragadozó nyomára bukkantam.
A várakozásainkkal ellentétben az öt, általunk 2025. tavaszán létrehozott gázló közül csupán egyen van számottevő vadforgalom. A vadak többsége inkább saját gázlókat és váltóhelyeket használ, akár azon az áron is, hogy hasig gázol a vízben. Holott a gázlóinkon átkelni a patakmedren sokkal könnyebb lenne – legalábbis a mi szemünkkel nézve. Egyedül a Dalmatina-gázlón jelentős a forgalom, s ott már hetek óta. A nyomok szerint főként őzek és gímszarvasok váltanak át ott a patakon az égerláp-erdő és a Nagyberek nádasa között. Úgy tűnik, hogy míg a gímszarvasok mozgásának centruma a bőgés idején, szeptemberben az északi végen, a Kisberek környékén volt, körülbelül 2-3 hete átkerült a déli végbe, a Nagyberek vidékére. Ennek az egyik, ha nem a legforgalmasabb csomópontja a Dalmatina-gázló.
A nagyragadozónyom
rókától nem származhat semmiképp, ahhoz képest sokkal-sokkal nagyobb. Sakál nyomnak is túl nagy, és a sakálé más alakú, keskenyebb, a karmok nem állnak ki oldalra (a karmok sakálnál párhuzamosak), ráadásul a sakál elülső ujjpárnái részben összenőttek, és egy ilyen tiszta nyomnál ez tökéletesen kivehető lenne. Természtesen lehet ez a nyom kutya, méghozzá egy termetes kutya nyoma, de azért izgalmasabb a kérdés, mert egyrészt 25 év alatt mindössze egyetlen esetben láttunk nálunk kutyát. Errefelé a kóborkutya ritkább, mint a fehér holló. Ez az egyik dolog. A másik meg az, hogy régi teóriám: esetleg meghúzódhatnak farkasok is a környéken.
Abban szinte biztos vagyok, hogy időnként áthaladnak a régión farkasok (legalábbis áthaladtak már nem egyszer), amit kutatások is igazolnak. A Szlovéniában felbukkanó, s mára szépen elszaporodó farkasokról genetikai vizsgálatok igazolták, hogy a Kárpátok keleti térségében élő farkasok leszármazottai. Vagyis Magyarországon keresztül a szlovák farkasok – magányos farkasok egyenként, családok, kisebb falkák – vághattak neki ennek az útnak új élőhely után kutatva. Láttuk az elhíresült svájci farkas esetében is, hogy milyen meglepő távolságokat tehetnek meg farkasok, s útjaik során milyen meglepő helyeken is megjelennek, bár legalább ennyire meglepő az is, hogy ugyanakkor láthatatlanok maradnak akkor is, ha lakott területeken tartózkodnak huzamosan.
A szlovén farkasok szlovák őseinek ezen a tájon kellett átvágniuk
útjuk során az elmúlt évtizedekben-években, tehát áthaladhattak itt – ez szinte bizonyos. Mivel a környékünkön bőséggel találhatnak akár olyan kiterjedt erdőségeket is, ahol meghúzódhatnak, nem tartom elképzelhetetlennek, hogy errefelé is maradhattak családok, s nem ment mindenki vándorolt Szlovéniáig. Ez persze csak teória. Latolgatás. Talán csak vágyvezérelt kombinálás. Mindenesetre Mara és én hiszünk ebben a teóriában, és amikor láttuk a nyomot – mert első adandó alkalommal megmutattam Marának is, aki egészen felvillanyozódott –, azért megdobbant a szívünk.
A patakparton a nyom megfotózása után hamar döntöttem: bár rendkívül eredményes és izgalmas volt az az éjszaka, amit „Vörösbegy” a torkolatban töltött, két éjszakai szolgálat után fogtam, és áthelyeztem a Dalmatina-gázlóra, hátha lesz akkora szerencsénk, hogy a titokzatos nyom gazdája visszatér. Volna benne ráció, mert a nyomok alapján a ragadozónk talán a Nagyberek és rezervátum legelői felé vonuló vadakat követte. És ha követte egyszer, követheti máskor is. A gázlóra kiszórtam kevés szemes kukoricát is, hogy amikor vad jön át ott, megálljon nekünk pár percre.
….és mennyire jó, mennyire zseniális helyzet ez most:
látunk egy nyomot, és nincs kínlódás, sóhajtozás, hogy mennyire kellene oda egy kamera. Mert már van kamera, amit azonnal áthelyezhetünk. Nincs elég kamera, közel sem, de ez így is mennyire más helyzet, mennyivel jobb és kecsegtetőbb ilyesformán egy efféle nyomba botlani, mintha nem léphetnénk semmit egy ilyen helyzetben!
Most tehát, ebben a pillanatban, ezen az éjjelen – először a rezervátum történetében – egészen reggelig egy kamera figyeli a Dalmatina-gázló minden rezzenését. Eddig még egyik gázlót sem kameráztuk. A víz miatt, akár felbukkanhat a guvat is, vagy más éjjeli madár (szalonka például), s az sem kizárható, hogy itt legyen meg először a vízipocok. De, amit igazán szeretnénk ezen a helyen, az nem más, mint felvenni azt a ragadozót, aki ezt a hatalmas nyomot hagyta hátra a Dalmatina-gázló puha agyagjában.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Illusztrációk: Centauri
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Tudod csigázni az embert, több módon is. 🙂 Csak most itt rögtön két kérdőjel. Milyen állat hagyta a nyomot, mi a két új faj………
Ez nem mindig szándékos 🙂 🙂 most például minket is csigáz ez a bizonyos nyom…
” Nincs elég kamera, közel sem”- majd biztosan lesz egyszer annyi amivel megelégszel s az egész rezervátumot egyidőben lehet figyelni.
A vadmacska milyen nyomot hagy? Azért az nagyon érdekes, hogy a vadak sosem ott mennek ahol te szeretnéd, vajon milyen szempontok vezetik őket a rejtőzködésben- a nádas erre biztosan kiváló.
Nagyon szerettem a nyomolvasós indiános könyveket. Itt már annyi féle nyomot találtál, hogy bőven kijönne belőle egy jó kis könyv.
Azért írok ilyesmit időnként, mert mindig reménykedünk abban, hogy esetleg olyan olvasó elé kerül a cikkünk, aki tud támogatni egy ilyen rezervátumot és magazint 🙂 Jó ideje nem írtam erről (ahogyan az egészségemről sem), de azért ez még mindig napi küzdelem a működésünkért (csak nem szeretnénk panaszoldallá tenni a Cenwebet, mert ennek nem ez az értelme, és panaszoldal van már épp elég ebben az országban). Továbbra is minden fillérre szükségünk van. Remélem, hogy legalább a törzsolvasóink megértik ezt. A felhívásaink természetesen elsősorban nem azoknak szólnak, akik már támogatták a projektjeinket. Nélkülük ez az oldal már csak egy fekete lap volna.
Ami a vadjárás alakulását illeti, voltaképp kiváló kutatási témát vetettél fel. Valóban sok kérdést vet fel az, ahogyan a vadak – szemben az általunk kialakított mintázatokkal – a maguk feje után mennek (szó szerint), és a maguk képére alakítanak ki mintázatokat. Ez egyébként a drónfelvételeken is remekül látszik. Sokszor csak a levegőből vesszük észre, hogy merre futnak a legforgalmasabb útvonalak. Erre a témára valóban érdemes volna több energiát szánni, ha már egyszer arra is van lehetőség, hogy a levegőből kísérjük nyomon a vonulási útvonalak változását. Az is érdekes kérdés, hogyan változnak ezek évszakonként. Mennyire befolyásolja például az, hogy hamarosan lehullik a lomb, és megváltoznak a takarási viszonyok.
Unatkozni sosem fogunk!:-) 🙂
A vadmacska – és általában a macskák – nyoma sokkal, de sokkal kisebb, és rendkívül jellegzetes, kerek, „puha” kis nyom. Még a vadmacskáé is. Szóval az egyelőre szóba sem jöhet, de természetesen továbbra is várjuk a vadmacska felbukkanását is. Többek között ehhez is a lehető legteljesebb megfigyelésre van szükség. Az ideális területeken elterülő nemzeti parkok is csak igen ritkán kapják lencsevégre a vadmacskát. Persze, egyszer nekünk is szerencsénk lehet, ebben is – mert nagyon sokszor szegődik mellénk a szerencse az utóbbi egy évben. 🙂
Winnetou és Old Shatterhand- micsoda jó könyvek voltak. Nekik kamera nélkül is ment a nyomolvasás:-)))
Jól van na csak poénkodom:-))) Azért az fantasztikus mennyit hozzáad a természet ismerethez a kamerás rögzítés a vadak és a madarak szokásairól.
Reméljük mi a törzsolvasóid – talán nem sértek senkit a többesszámmal- jól vagy egészségileg, legalábbis a hatalmas birtok gyakori bejárása ezt sugallja. Kitűnő gazda vagy az biztos- mindig elcsodálkozom amikor írod, hogy viszed az eledelt az etetőkhöz.
Remélem, egyszer megtudjuk, hogy milyen állat hagyta ott ezt a méretes nyomot!
Azt, hogy a vadak melyik gázlót választják, hol szeretnek átkelni a patakon, befolyásolhatja az, hogy mi van a patak túloldalán? Az, hogy ott hogyan tudnak közlekedni?
Egészen biztosan! Tavasszal, de még talán két hónapja is azt hittem, hogy a legforgalmasabb gázlónk a Nagyfűz-gázló lesz. Az viszont talán a leghalottabb gázlónk! Talán azért, mert a túloldalon az égeresben épp azon a szakaszon nem visz vadösvény, míg például a Dalmatina-gázlónál forgalmas vadjárda megy, ráadásul egészen közel, pár méterre csupán a gázlótól, így ott könnyű átváltani. Ráadásul a Dalmatina-gázlón átérve hozzánk, átszelve a sétányunkat, pár lépéssel rögtön a környék legnagyobb nádasában találja magát a vad. A nádasnál jobb búvóhelyet meg nem találni errefelé.
És lásd még, amit Líviának válaszoltam 🙂 🙂
🥰
Köszi! Akkor jól gondoltam. 🙂