Másodszor fordult elő mókus a rezervátumban!
2026. június 30-án este 19:45 környékén az előszobában beszélgettünk Marával. Épp az Alföldön eltévedt, hőgutás félájulatban 170 kilométert kóborló férfi esetét tárgyaltuk meg, s azt latolgattuk, érdemes lenne talán megkeresni őt, amikor már teljesen egészséges lesz, amikor észrevettük, hogy hullámzó mozgással egy kisállat ugrándozik az Angolkert közepén, valahol a nagy babérmeggy környékén. Első pillanatban azt hittem, egy kisragadozó, görény (Mustela putorius), menyét (Mustela nivalis) vagy hermelin (Mustela erminea), de pár szökellés után láttam, hogy egy mókus (Sciurus vulgaris) az.
A kis mókus átvágott a gyepen, átmenet a fiatal erdei fenyőnkhöz (Pinus silvestris), majd némi hezitálás után felszaladt rá, s többet nem láttuk. Ez rendkívüli megfigyelés, mert bár az ország tekintélyes részén a mókus gyakori, nálunk eszement ritka. Vannak a közelünkben régóta ismert, stabilan mókus lakta élőhelyek (7-10 kilométerre), de konkrétan a rezervátumban 26 év alatt mindössze egyszer fordult elő (2000-ben az Angolkertben a ház terasza előtti fenyőkön). Annak ellenére ritka faj itt, hogy az Angolkert gazdag fenyőkben, és a szűk környéken is sok lucfenyőt (Picea abies) találni, a mókus pedig imádja a fenyőket-fenyveseket.
2024-ben fedeztem fel,
hogy a rezervátum nyugati határától mindössze 150-200 méterre megmaradt egy háromnegyed hektáros lucfenyves (Picea abies). Ennek a fenyvesnek a közelében, a záportározónál találtam lombullató fára, magasan a lombkoronába épített mókusfészket, majd 2024- december 17-én végre megpillantottam az első mókust is. A megfigyelési pont a birtokhatártól mindössze 124 méterre volt, így azóta feltételezzük, hogy időnként kóborló mókusok áttérhetnek a mi oldalunkra is. Konkrét megfigyelés azonban nem volt több. Se a rezervátumban, se a közelben.
A ma látott mókus korát nem tudtuk megállapítani, és a színezetével kapcsolatosan is némi bizonytalansággal mondhatjuk csak, hogy teljesen vörös (fekete árnyalatok nélkül). Felmerült bennünk, hogy esetleg a szokatlan hőség miatt kóborolt el (ma dőlt meg az abszolút országos melegrekord, vagyis ma volt minden idők legforróbb napja!), kedvezőbb helyet, esetleg friss vizet keresve. Meglátjuk, látjuk-e még.
2025-ben megkerestek minket mentett mókusok befogadásának ügyében, amit akkor azzal hárítottunk el, hogy nálunk nem élnek mókusok, betelepíteni pedig nem kívánjuk, mivel a mókus komoly fészekrabló. Most az a kérdés, hogy a mókus ennek ellenére megtelepszik-e nálunk vagy ez a megfigyelés – hasonlóan a 2000-es felbukkanáshoz – csak a rezervátum mindennapjait színesítő apró kuriózum marad.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Borítókép: Pixabay
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Pelétek már van.
Ha megtelepedne nálatok egy mókus, milyen szomszédok lennének? Úgy értem: a mókus és a pele. Meglennének egymás mellett?
Nehezen – szerintem a pelékből kevesebbet látnánk.
A mókus bosszúja mert nem fogadtátok be őket:-))).