Mit tettél, Charlotte Brontë?
Meg akartam tudni, milyen ember lehetett a Brontë lányok apja, az ír paraszti családból származó Patrick, aki a Cambridge-i Egyetemig küzdötte fel magát, végül papként állapodott meg egy Haworth nevű kis faluban. Még nem tudtam meg, milyen ember lehetett, de ahhoz a sokkhoz, amit Charlotte Brontë miatt kaptam, nehezen érhet fel bármilyen infó, ami esetleg még kiderülhet.
Az apa kulcsfigurává vált a gyermekek életében, miután az anya fiatalon, 38 évesen meghalt tuberkolózisban. Bár akkoriban talán kicsit több halotti bizonyítványra írták ezt a diagnózist, mint amennyiben ténylegesen szerepelnie kellett volna. Maria Branwell, egy angol kereskedő lánya többek szerint valójában nőgyógyászati betegségben, például méhtestrákban vagy az Anne születésénél fellépő komplikációkból adódóan hunyt el 1821-ben.
Maria és Patrick
1812-ben házasodott össze, és Maria a következő kilenc évben gyors egymásutánban adott életet hat gyermeknek: Maria 1814-ben, Elizabeth 1815-ben, Charlotte 1816-ban, Patrick Branwell 1817-ben, Emily 1818-ban, Anne pedig 1820-ban született.
Anne így nem is ismerhette az anyját, de gyakorlatilag az akkor három éves Emily sem. Patrick Branwell négy, Charlotte öt, Elizabeth hat, Maria pedig hét éves volt, amikor meghalt az anya. Az asszonynak viszont így legalább azt a fájdalmat nem kellett átélnie, amit Patrick Bronténak igen, hogy minden gyermekét elveszíti. Négy évvel később, 1825-ben Maria és Elizabeth is meghalt 11 és 10 évesen annak a hírhedt Cowan Bridge nevű iskolának köszönhetően, ahová lelkészek leánygyermekei járhattak, és amelynek brutalitását Charlotte a Jane Eyre-ben megírta. (Itt érdemes megjegyezni, hogy a Jane Eyre-ben egy brutális nagynéni is szerepel, és a Brontékkal a valóságban is lakott egy nagynéni, Maria testvére, Elizabeth, aki az anya halála költözött oda, hogy segítsen. Róla lényegében semmit sem tudunk, így azt sem, hogy ő szolgált-e mintául a regényhőshöz.)
A lányok tuberkolózist kaptak az iskolában,
vagy pedig a sorozatos kegyetlenkedésbe haltak bele. Például olyasmibe, mint amit egy nevét elhallgatni kívánó szemtanú mesélt, amikor leírta, hogy Mariát nem hagyták betegen sem pihenni, hanem megverték lustasága miatt. Bizonyára a kevés és romlott étel sem sokat segített, amit ott kaptak. Apjuk végül kivette Charlotte-ot és Emilyt az iskolából és Branwellhez hasonlóan otthon nevelte őket egy ideig.
Charlotte lett ekkorra a legidősebb testvér, bár ő is még csak kilenc éves volt. És itt merül fel újra a kérdés, hogy milyen ember lehetett ez a köztiszteletben álló lelkész, akire az utókor oly nagy csodálattal emlékszik, mint a fantasztikus tehetséggel megáldott lányok mentorára, utuk egyengetőjére, inspiratőrükre. Ez az uralkodó narratíva, ami továbbél Patrick Brontéról. Ezt táplálja maga Charlotte Bronte is, aki leveleiben csak a legjobbakat írja a Papáról és az Otthonról. Idealizált képet fest, amibe a legcsekélyebb kritika, nézeteltérés, gyengeség – egyszóval élet sem vegyül.
Charlotte kínosan ügyelt arra,
hogy semmi kompromittálót ne írjon a családjáról még a leveleiben sem, a család hírnevén még a legcsekélyebb foltot sem tűrték volna el a papírlapok. Majd megkérte barátnőjét, Ellen Nussey-t, akihez ezek többsége szólt, hogy a halála után égesse el őket. De Ellen szerencsére nem tett eleget a kívánságának. Legalábbis a mi szempontunkból szerencsére, akik így beleláthatunk az életébe. De akkoriban nem mindenki gondolta úgy, hogy jogos ez az igény a kíváncsiskodó utókor részéről. Elvégre a levelek mégiscsak személyes ügyek.
Ezért aztán Charlotte, amikor Emily 30 évesen, 1848-ban meghalt, elégette húga írásainak nagy részét. A leveleit, gyerekkori szövegeit, és ki tudja még mi minden mást. Mindezt vagy azért, mert Emily kérte erre, vagy azért, mert úgy érezte, nem tenne jót a család hírnevének, ha mindaz napvilágra kerülne, ami húga vad fantáziájában megtermett. Ja, és néhány versét pedig átírta és úgy adta ki.
Hogy lehetett ott még valami,
arra egy Emilynek címzett levél utal, amely kiadójától, Thomas Cautley Newbytól jött halálának évében, 1848-ban:
“Nagyon köszönöm kedves levelét, és nagy örömmel fogom megszervezni második regényének kiadását. Nem siettetném a befejezését, mert szerintem teljesen igaza van abban, hogy nem adja ki, amíg nem elégedett vele, hiszen sok múlik az új művén, ha az javulást jelent az elsőhöz képest…”
Nos, könnyen lehet, hogy Emilynek volt már készen vagy félkészen egy másik regénye is, ami elveszett, vagy “megsemmisült”, talán épp Charlotte hathatós közreműködésének segítségével. Hogy utóbbi mennyire nem nézte jó szemmel húga ténykedését, az kiderül az Üvöltő szelek 1850-es kiadásához fűzött előszavából, amely Emily halála után jelent meg. Mai szemmel igazán kellemetlen olvasni. Magyarázkodik és mentegetni kezdi Emilyt, hogy nem is úgy gondolta, és valójában annyira naiv volt, hogy nem is tudta, ösztönös tehetsége micsoda erkölcstelenségeket szabadít a világra (pl. Heathcliffet, akihez hasonló hősöket nem ildomos alkotni). De azt tanácsolja, hogy aki megbotránkozik a szenvedélyes hősökön, az tekintsen inkább az olyan jóravaló szereplőkre, mint Nelly. Szép kis pc-re festés, tanúsága annak, hogy micsoda képmutatás uralkodott.
Charlotte vajon szégyellte Emily műveit? Vagy inkább attól félt, hogy jobbak, mint az övéi? A rossz nyelvek szerint ez utóbbi is közrejátszhatott. Anne második regényéről, a Wildfell asszonyáról azt írta a kiadónak, hogy „teljes tévedés” volt, és hogy nem tűnik érdemesnek az újrakiadásra. Fogalmam sincs, hogy a jó hírnév féltése vagy az irigység vezette Charlotte-ot, de egyik sem tűnik jó tanácsadónak. Ha tényleg elégette Emily egy könyvét, az nehezen megbocsátható, bármi is volt az indok.
Az apára hamarosan visszatérünk.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Forrás: MTI | Borítókép: Wikimedia
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több irodalom
Olvasom az Üvöltő szelek-t, Sőtér István fordítása 2025-s kiadásban- eddig ismét nagyon tetszik.
Szegény lányok, rettenetes élet lehetett anya nélkül és egy kegyetlen iskolában, no meg a „lelkész” apukával.
Rákerestem a boncolások történetére is-említetted itt, hogy csak rámondták, hogy tuberculózisban hunytak el- van egy nagyon kedves oldal a „Mi micsoda”- ott leírják, hogy pl. az egyház miért tiltotta a boncolást, gondolom az elhunyt Bronte lányokat sem boncolták emiatt fel. Van egy nagyon jó könyv- most jutott eszembe, Richard Shepherd törvényszéki kórboncnok könyve, ma is él „Holtak vallatója”- 2022-ben jelent meg magyarul, na most ezt is elő kell venni újra és elolvasni, mind a mai napig kérik a véleményét gyilkosságok felderítésnél pl. szóval leírja az érdekesebb történeteit, krimi imádóknak különösen ajánlott. Vajon mit mutatott volna a Bronte lányok kórboncolása? Akkoriban már végeztek elhunytakon is diagnosztikai céllal boncolást. Aztán nagyon kíváncsi lettem a Hawort kisvárosra, a parókiára ahol éltek. Találtam is egy klassz videót ahol elsétálhatott a néző a Bronte vízeséshez a háztól. Van egy rövid link- nem baj ha ide teszem? Egész más lesz erre a gyönyörű vidékre gondolva olvasni újra a könyveik.
El sem hiszem, hogy ilyen egészséges környezetbe TBC-t kaptak, hacsak a ház nem volt penészes és dohos, meg hideg. (A történeteikben a házak nem voltak túl barátságosak)
https://www.youtube.com/watch?v=erlv47clyx8&t=55s
Kedves Mara el sem tudod képzelni milyen isnpiráló ez a cikk is meg az előző is a Bronte nővérekről. Ma elmegyek és megveszem a két másik könyvet is a Jane Eyre-t és az Agnes Grey-t, mégis csak alap, hogy ezek újra meglegyenek.
Köszi a videót, Lívia!
Köszi a linket! Nagyon örülök, hogy inspirálónak találod a cikket, most én is megrendeltem az Üvöltő szeleket. 🙂 A házuk elvileg nem volt koszos, de lehet, hogy meleg sem..az iskoláról én bármi rosszat el tudok képzelni. Meg sokan a vizet hibáztatták, ami állítólag nem volt túl tiszta.
Két nappal ezelőtt én is keresgéltem, mert nagyon valószínűnek tűnt, hogy Emilynek a halálakor lehetett megkezdett regénye, de nem találtam semmit – igaz, nem töltöttem sok időt a kereséssel.
Ha létezett ilyen, és Charlotte tényleg elégette – nem tudom, kiderül-e valaha -, akkor az számomra nagy csalódás Charlotte jellemét illetően, bármi is volt a tettének az oka.
A túlélő ilyen szempontból helyzeti előnyben van az eltávozottakkal szemben.
Hasonló a helyzet Jane Austen és a nővére, Cassandra esetében is. Állítólag Cassandra, aki túlélte Jane-t, elégette a kettőjük levelezésének a jó részét, pedig azokból a levelekből még sok mindent meg lehetett volna tudni Jane életéről. Itt is megy a találgatás, hogy ezzel a tettel Cassandra vajon melyikőjük magánéletét akarta védeni – ha ez volt a célja egyáltalán.
Vajon mit derítettél ki az apáról? Izgatottan várom!
Valahol érthető ez a levélégetés, de azért ilyen nagy írók esetében tényleg felmerül, hogy gondolhattak volna arra, hogy az is irodalmi értéket képvisel, ami felülírja a „magánélet védelmét”. Elképesztő irodalma van a Bronte monográfiáknak, de kicsit mintha mindenki a sötétben tapogatózna, annyira titkolták magukról a tényeket.
Köszönjük Mara.
Nem szeretnék elhamarkodott véleményt írni Charlotte-ról, de úgy tűnik, jogos a kérdés: Mit tettél…?
Talán meglesz a vàlasz is: vajon testvérfèltékenység? Farizeus morál? Nem tudjuk (mèg).
Örömmel! 🙂 Most olvasom, hogy Juliet Baker, történész volt az, aki elkezdte lebontani a Charlotte-ot övező idillt, és talán túl messzire is ment ebben..ugyanakkor tényleg nem kell elhinnünk azt a tükörsima felületet sem, amit Charlotte festett, és Baker könyve elég alapos. Nem tudom, megtudjuk-e valaha az igazságot.
A Lívia által ide rakott videót nézve kíváncsi lettem Emily verseire. Nem olvastam még eddig egyet sem.
Hátha mást is érdekel:
https://nokert.hu/emily-bront%c3%ab-versei/
Köszi!
1992- ben készült egy film, Juliette Binoche és Ralph Finnes főszereplésével, fenn van a Videán.
Kedves Ibolya, mi volt ez a film, esetleg címet tudsz adni?
kedves Lívia, természetesen az Üvöltő szelek, még bénázok a tablettel, bocsi.
Ez az? https://videa.hu/videok/film-animacio/uvolto-szelek-1992-92Kn7RI7rCWa9UyX
Nagyon köszönöm!!! Juliette Bonoche és Ralph Finnes amúgy is nagy kedvenceim. Még az is lehet ezt is láttam, de felülírta az idő az emléket.
Megnéztem tegnap hajnalban- Heathcliff egy született pszichopata, egy nőverő nárcisztikus vadbarom, aki a saját fajtáját is feláldozza a bosszú hevében, egy született zsarnok akinek semmi sem drága csak célba érjen. Arról nem is szólva, hogy a végén milyen inceszt jellege van a történetnek. Mintha azt is sejtetné Emily, hogy Catherine leánygyermeke az nem is Lintontól volt….hanem a mostohatestvértől egyvégzetes szerelem gyümölcseként. Én nagyon kíváncsi lennék azokra a levelekre amit Charlotte eltűntetett a világ szeme elől. Ha hinni lehet abban, hogy az Univerzum figyel akkor kell valahol lennie legalább egynek ami felfedi az igazságot.
Ralph Finnes fantasztikusan tudja alakítani az efféle karaktereket. Juliette Binoche pedig elképesztően jó színésznő és gyönyörű mindegyik Catherinaként.
Mindenkinek, én most totál beleszerettem ebbe az időszakba, meg a Bronte nővérekbe is. Tényleg újra fogom olvasni a könyveik, kell most nekem ez.
Én inkább Heathcliffbe és Rochesterbe… 🙂
🙂❤️
Egyébként az ő könyveik hatására szerettem bele a skót (brit) vidékbe, a hanga borította tájba.😍
Nálam emiatt időnként volt is cserepes hanga a házban – bár az nem ugyanaz, mint egy szeles síkság végtelen hangása…
Nálam is, most „csak” jácint és nárcisz van…
Én is! 🙂 Irodalmilag nagyon gazdag és érdekes korszak volt.
Lívia, nem tudom, a film mennyire sarkít a könyvhöz képest meg mennyit változtat. Én a könyv alapján nehezen tudtam Heathcliffet egyszerűen született gonosznak látni, annyira plasztikusan megjelent az a fájdalom is, amin ő átment, hogy inkább már a jelenséget magát láttam, ahogy a bántalmazás bántalmazást szül. De meg akarom hallgatni/elolvasni még egyszer, mert elsőre inkább csak a sokk volt meg, az árnyalatok nem annyira.
Kedves Mara, -értem -a film torzít- a könyvet olvasom, egészen más kép van bennem eddig – az biztos, hogy mindenkinek más olvasta van erről az emberről. Én elfogult vagyok- ugyanis a bántalmazást nem tudom generációs örökségként megbocsátani.
Most kezdtem el olvasni a könyvet. A filmet szándékosan csak azután akarom megnézni, miután befejeztem a könyvet.
Szeretnék saját képet kialakítani, nem akarom, hogy a film befolyásoljon, de meg fogom nézni majd, mert kíváncsi vagyok, hogy a rendező hogyan látta.
Frances O’ Connor ausztrál színész-rendező 2022-ben forgatott filmet Emily Bronte életéről.
Íme a link (remélem, nem túl hosszú)
https://videa.hu/videok/film-animacio/emily-2022-film-animacio-gfVhH4y6JSn1chUs
Bocs’, Cen’, hogy nem tudok leszakadni a témáról!
Köszönöm Ibolya, megnézem🥰
szívesen.
Köszi a linket, engem is érdekel! Ez egy olyan téma szerintem, amiről nehéz leszakadni. Én sem tudok, sőt, egyre inkább belepörgök..
én is így vagyok, bár engem kamasz korom óta nem ereszt, most nem megyek bele, hogy miért.. Ebben a filmben szerepel az apa is és az érdekes nevű fiútestvér is, de nem szpoilerezek.
Megnéztem- Emily csodás természetes szuper érzékeny és intelligens lázadó nő volt aki nem félt megélni az érzéseit.Az én olvasatomban Catherine a hősnője valójában Ő volt. Nagyon szép film. Charlotte végül is nem tett semmi rosszat- Emily kérte meg, hogy a legbelsőbb titkait tartalmazó írásait égesse el amikor haldoklott. Legalábbis e szerint a film szerint. Charlotte igazi „jó kislány” volt az Apa kedvéért és a szeretetéért ő aztán totál megtagadta önmagát. Anne itt mellékszereplő, nem sok minden derül ki a valódi természetéről. Szóval a három nővér valóban megérdemli, hogy az utókor próbálja megfejteni azt a különleges mély szeretet teli kapcsolatot ami köztük volt. Milyen kár, hogy nincs a történetükben az Édesanyjuk- csupán a hiányából fakadó vágyakozás és a misztikus álarc ami mögött át lehet változni akár ővé is.. Még annyi – az Apa volt a rettegett Iván- „csak ő meg ne tudja soha az igazságot- a megszégyenítés és a büntetés mellszobrát lehetne róla mintázni, akinek csakis az számított mi látszik kifelé- a „tökéletes erényes élet”. Ebből a családból egy igazi pszichopatológia könyvet lehet írni- szegény egy szem fiú, tökéletesen vezetett a nevelési módszer az Ő függőségébe, előbb az ópium, aztán az alkohol. Hogyan is lehet elviselni egy igazi szeretet nélküli rideg apát akinek nem is lehet igazán megfelelni?
Milyen jó kis mélyelemzést adtál. 🙂 Azt hiszem, kulcs, amit mondasz, hogy az apának nem is igazán lehet megfelelni..ez igazán destruktív. Szerintem a kis Charlotte ügyesen internalizálta a Papát és még az övénél is szigorúbb cenzúrával nézte a húgai műveit is. A levelek elégetését még megértem, de a regény, amit már majdnem ki is adtak…azért az felvet kérdéseket. Charlotte tett arról is, hogy a Wildfell asszonya feledésbe merüljön. Mostmár egyáltalán nem hiszem, hogy mindezt irigységből vagy rosszindulatból tette, sokkal inkább a szégyentől való félelem miatt. Anne-ről egyébként tényleg nagyon keveset tudunk, pedig egyes vélemények szerint ő volt a legéletrevalóbb. A Wildfell asszonyából kérlelhetetlen realitásérzék rajzolódik ki, semmi olyan gótikus fantáziálás meg elrugaszkodott szenvedély nincs benne, mint az Üvöltő szelekben, legalábbis eddig. Állítólag Charlotte az ő Agnes Grey-én felbátorodva írta meg a Jane Eyre-t.
Egyetértek- Charlotte aztán nagyon tudott takargatni. Volt egy érdekes jelenet a filmben, amikor elolvasta Emily könyvét zokogott és azt mondta neki „gyűlöllek”- totál kiakadt , pocsék lehtett neki szembesülni azza, hogy akár lehet is önazonos és hiteles is az ember. Micsoda csalódás volt neki, hogy Emily elég bátor volt ehhez, ő meg nem, sztem felért neki egy olyan csapással mint akit megcsalnak:-))
Igen, én is így láttam Emilyt és a filmről is hasonló a véleményem, de szegény fiúért a szívem szakadt meg. Ő is írt. Talán Emily megmenthette volna, ha nem mond olyan lesújtó véleményt az írásairól, ott kegyetlen volt vele.
Hogy milyenek voltak az írásai màr sosem tudjuk meg.
Semmi gond, épp ellenkezőleg: ez az oldal erre (is) való! 🙂