Minden idők legerősebb rakétarendszerét tesztelte a SpaceX
A Starship egy újrafelhasználható szállítórendszer, amely a Starship (Csillaghajó) névre keresztelt űrhajóból és a Super Heavy (Szupernehéz) rakétából áll. Célja, hogy Föld körüli pályára állítsa, a Holdra, a Marsra és akár azon túlra is elvigye az embereket és a rakományt. Akár 150 metrikus tonnányi állandó súlyt is képes szállítani, és akár 250 metrikus tonnával is elbír, ha időközben felhasználandó szállítmányról van szó.
Csütörtökön a rakétarész próbáját végezték el a hajtóművek beindításával a SpaceX kutató-fejlesztő létesítményében, a texasi-mexikói határon lévő Boca Chicában.
Az alábbi videóban látható, hogy mekkora energiák szabadulnak el az indításnál.
A pár másodperces statikus teszt során (amikor a rakétát rögzített helyzetben indítják be, hogy ne induljon el) 33-ból 31 hajtómű működött: az egyiket még a teszt előtt kikapcsolták, a másik pedig leállította magát. Bár a pályára álláshoz már elegendő lenne a kevesebb hajtőmű is, a szakemberek kivizsgálják, mi volt a probléma.
Ha minden a tervek szerint alakul, a Starship már március 1-én felszállhat.
A SpaceX a Twitteren is posztolta a tesztről készült drónfelvételeket.
A Musk-féle rakétához leginkább a szovjetek hatvanas években kifejlesztett N1 rakétája hasonlítható, amellyel a Holdra akarták eljuttatni az űrhajósokat. Az N1-nek harminc hajtóműve volt, melyek két gyűrűben helyezkedtek el, azonban mind a négy repülése kudarccal végződött, így végül lemondtak róla.
A Starship-rendszer alsó fele, a Super Heavy hordozórakéta nagyjából 70 százalékkal nagyobb tolóerőt fejthet ki az indítóállásról, mint az N1, és a Starshipbe tervezett kapacitás mellett még a NASA megarakétája, a novemberben felbocsátott Space Lauch System is eltörpül. Nem meglepő, hogy
az amerikai űrkutatási hivatal is kér egy változatot a SpaceX új fejlesztéséből a Holdutazást megcélzó Artemis programhoz.
Forrás: MTI, SpaceX, címlapkép: a rakéta az űrhajóval, SpaceX
még több csillagászat
