Mezei katáng gyógyító virága kéklik | Egy „gyomról” másként!
Kezdjük gyónással, már csak azért is, mert sok tanulsággal szolgál, ahogyan átalakult a viszonyunk a mezei katánggal az évek során. A mezei katáng (Cichorium intybus), más néven – én is gyakran így nevezem – katángkóró gyakori növény az elgyomosodott, parlagon hagyott területeken.
Az útszegélyek egyik legjellegzetesebb kék virága.
Rendkívül ellenálló évelő növény, és ahol megtelepszik, ott szinte kiirthatatlan.
De miért is kellene kiirtani?
És itt jön a gyónás. Volt olyan időszak, amikor a mezei katángot nem annak láttam, ami valójában: egy virágos növénynek. Egy szép kék virágnak, ami színesíti a környéket. Gyakorisága miatt fordulhatott elő, hogy jó ideig nem képviselt értéket a szememben.
Akik régóta olvassák a posztjaimat, talán elhűlve olvassák ezt. Hogyan fordulhat ez elő? Hisz úgy tudtuk, hogy Cen’ gyermekkora óta a vadon megszállottja.
Ez így is van, de a vadon alkotóelemeinek ismerete és a hozzájuk való viszonyom sokat strukturálódott és fejlődött, rétegződött és mélyült az idők során.
Korábban hajlamos voltam arra,
hogy amikor egy növényről rendszeresen azt olvasom: „gyomfaj” – értéktelennek tekintsem én is. Ma már ott tartok, hogy nemcsak a gyomfajokat, de még a valóban „káros” és veszélyes invazív fajokat, az olyan fajokat, mint a kanadai aranyvessző vagy a selyemkóró, még az ilyen fajok helyzetét is árnyaltabban látom. Például azzal együtt is, hogy intenzíven szorítjuk ki a természetvédelmi területünkről a kanadai aranyvesszőt, tisztában vagyok azzal, hogy ugyanakkor:
- Fontos szerepet tölt be a bőgés előtt a gímszarvasok, főként a bikák táplálkozásában (a kanadai aranyvessző cukros virágainak fogyasztásával hizlalják magukat döhérre),
- és olyan időszakban virágzik tömegesen (július-október között), amikor a honos vadvirágok viszonylag kevés nektárt adnak, így tehát a beporzóknak, méheknek és lepkéknek valóságos Eldorádó egy aranyvesszős.
A fentiek miatt, nem is törekszünk a teljes kiirtására – más kérdés, hogy reménytelen is lenne.
A mezei katáng, bár nem invazív, viszont oly gyakori faj, hogy szinte már gyomnak minősül. Ha mégsem, akkor a gyógyhatásai miatt teszik inkább egy másik, jóval kellemesebb kategóriába, a gyógynövények közé.
Sok éve már, még a pandémia előtt jóval, megjelent az Angolkert egy részén is, ahol a rövidre vágott gyepben szaporodott el. Akkor úgy ítéltem meg, hogy azon a helyen a mezei katáng nem kívánatos, és egy alkalommal megpróbáltam visszaszorítani. Mondhatom, a gyakori nyírás sem árt neki. Újra és újra hajtani kezd. Végül bőséges eső után gyomlálásba fogtam, és egyenként húztam ki a katángokat a gyepből. Felázott talaj esetén lassú mozdulattal kihúzható egyben a valószínűtlenül hosszú „karógyökér”, ami nem ritkán elérte a fél métert is!
Nem csoda, ha
a katáng eszméletlenül jól bírja az aszályt!
A rendkívül mélyre nyúló gyökereivel akkor is talál vizet, amikor körötte már minden vörösre sült a gyepben. Láttam is ilyet gyakran, hogy a júliusi forróságban cserepesre, szárazra, sárgára vagy vörösre sütött gyepből csak a mezei katáng zöldellő, kéklő virággal hintett „bokrai” meredtek az égnek.
Később, főként miután már méhlegelőkben, mézelő zónákban kezdtem gondolkodni, a mezei katáng is más státuszba került nálam. Hasonló történet ez, mint amilyen a kaszanyügbükköny története. Az is egy gyom, ahogy a neve is mutatja, kaszálókon „átok”, ahol megjelenik, szinte lehetetlenné válik a kézi kaszálás (tudom, mert sokáig kézzel kaszáltam), de még a gépeknek is gondot jelenthet, mert csomókba áll tőle a fű, a kasza körül nagy gombolyag keletkezik, amire a traktorosok azt mondják: „medve”. Ez egyenetlenné teszi a kaszálást, de az sem ritka, hogy a „medve” miatt meg kell állni, letisztítani a forgó részeket.
Ehhez képest 2023-ban csak azért nem vettem bükkönyt vetésre, mert nem volt abban a boltban, ahová járni szoktam. (Az is igaz, hogy nem a kaszált parcellákba akartam vetni).
Ma már ott tartok, hogy a katángot szívesen látnám jóval nagyobb területen, a kaszált területeken is, de sajnos úgy tűnik, hogy a katáng ragaszkodik egy élőhelytípushoz, és ez erősíti a gyom jellegét. Inkább csak ott jelenik meg, ahol rendszeresek a kaszálások, még inkább a sűrűn nyírt, röviden tarott füves területeken. Ezért szereti például az utak szegélyét. A birtokon is a rendszeresen nyírt területeken és azok szélében jelenik meg, másutt sajnos nem.
El is kell gondolkodnom azon,
hogyan szerezzek ipari mennyiségben katángmagot, hogy számos parcellába betelepíthessem. Bár mézelőként nem a legerősebb faj. A mezei katáng virága csodaszép, és nagyon fotogén is, de a rovarokat koránt sem vonzza olyan mértékben, mint például a mezei aszat (szintén gyom, amit a mezőgazdaságban vegyszeresen és mélyszántással irtanak, míg én már azt is védem).
Ezzel együtt számos előnye van:
- Évelő, tehát nem kell újra és újra telepíteni.
- Könnyen megtelepszik, „igénytelen”.
- Júniustól késő őszig hosszan virágzik, így hosszú ideig nyújt a rovaroknak nektárt.
- Rendkívül szép és fotogén.
- Számos betegség kezelésére alkalmas gyógynövény, melynél rendszeres használat mellett sem lépnek fel mellékhatások (teának és kávépótléknak is jó).
- Elszáradva egész télen át fontos táplálékforrás lehet a magevő madaraknak.
Először egy megjegyzés a virágzás idejére,
mivel épp az idén furcsa jelenségre lettem figyelmes. Nálunk, a birtokon valóban hozza a tankönyvi formát: 2024-ben is – amint a korábbi években szintén – júniustól virágzik (június 30-án reggel kezdett virágozni, amikor szinkronban borult virágba szinte az összes tő), és vélhetően még októberben is lesznek virágai. Ugyanakkor csodálkozva láttam, hogy Budapesten már áprilisban (!!!), a Ferencvárosból az M7 és Budaörs felé vezető utak szegélyében már vadul virágzott!
Soha ilyet korábban nem tapasztaltam, és egyelőre irodalmi forrást sem találok ennyire korai virágzásra. Magyarázat lehet persze, hogy soha ennyire korán nem tavaszodott, mint 2023-ban, de akkor pedig az a kérdés: hogyan lehet, hogy a Fővárosban virágzott, de itt csak két hónappal később?
Mindenesetre a budapesti észlelések talán előrevetítik, hogy a globális felmelegedés előrehaladásával a mezei katáng virágzási ideje is előre jöhet, esetleg a virágzás ideje még inkább megnyúlhat, és ha már most is a faj javára írhatjuk a hosszú virágzási időt, úgy a jövőben talán ez duplán is igaz lesz.
A virágokkal, vadon termő növényekkel foglalkozók számára természetesen a gyógyhatása az elsődleges, de számunkra egy kevéssé ismert tulajdonsága teszi különösen értékessé:
Az apró magokat kedvelő madárfajok számára (tengelice, kenderike, csíz, zsezse, barna zsezse, citromsármány, nádi sármány) az egyik legfontosabb célnövény. Erről épp tavaly, 2024-ben gyűjtöttünk új tapasztalatokat.
Először 2024 októberében a Hortobágyi halastavak töltésén észleltük, hogy a csízek a töltésen vezető út két oldalán a katángkórók terméseit fogyasztják.
Akkor úgy gondoltam, hogy a Hortobágyon azért „fanyalodik” rá a csíz a katángra, mert nem talál magának éger- és nyírfákat. Nálunk, a birtokon ez elképzelhetetlen – gondoltam. – A csíz nálunk mindig az égeren van; igaz, itt talál is magának égert bőven, ezer hektár számra a környéken. Később láttam a neten egy felvételt, ahol tengelicék szintén a mezei katángon szemezgetnek (szerencsére lementettem).
Végül, és az volt a legmeggyőzőbb,
2023 novemberében itthon, az Angolkert kapujában esett egy rendkívül emlékezetes megfigyelés, amikor szintén mezei katángokon csízeket, zsezséket illetve barna zsezséket figyeltem meg és fotóztam / videóztam (egyúttal két új madárfajjal gyarapodott a birtok fajlistája).
2023 nyarán és őszén
már törekedtünk arra, hogy ahol csak lehet, hagyjunk lábon magasfüvű, virágos területeket, egyrészt, hogy a lehető legtöbb faj szórhassa el a magjait, másrészt, hogy maradjanak búvóhelyek, és legyenek a verebeknek, sármányoknak „bogarászható” zónák. Ezeken jelentek meg a zsezsék, ráadásul egy olyan helyen, ahol bőven találtak nyírfákat és égererdőket. Mégis lejöttek a katángra. Később a sármányetetőnk fotózása során, a lessátorból észleltem egyszer, hogy kenderikék csapata szállt le a Kisrét nyugati szélébe, megint csak mezei katángokra.
Egy szó, mint száz: a mezei katánggal nincs semmi probléma.
Egyébként az Angolkertből – amióta nem nyírom a füvet – kiveszett. A mezei katángot valójában telepíteni kellene, főként a Felsőfenyéresre, az Alsófenyéresre és a Zsurlósra. Ha ekkora területeken lenne gyakori, akár rendszeresebben is számíthatnánk kenderikecsapatokra.
Sokakat persze nyilván a gyógyhatás érdekel.
A Wikipédia szerint:
„Kimutatták, hogy a mezei katáng keserűanyagainak, szeszkviterpén laktonjainak köszönhetően serkenti az étvágyat és elősegíti az epetermelést. Ugyanezeknek a laktonoknak tulajdonítható a gyomorfekély kezelésében elért jótékony hatása. A föld feletti részek fenolsavjai vízhajtó hatásúak. Végül a növény csökkenti a vér triglicerid- és koleszterinszintjét.
Kiváló máj- és veseméregtelenítő hatása miatt a mezei katángot főként a máj és a vese működési zavarainak kezelésére ajánlják. Elősegíti az epekiválasztást és hatékony bizonyos emésztési zavarok (‘felfúvódás, böfögés, bélrenyheség, bélgázképződés’) tüneteinek kezelésében. Kiegészítő kezelésként a köszvény és különböző bőrbetegségek esetén alkalmazzák.”
És készíthető belőle cikóriasaláta és a cikóriakávé is. Az interneten is számos katángból készült keveréket, teát kapni, számunkra azonban mégis két dolog miatt fontos:
- Hálás, és fontos tagja a virágosnövény-flórának és a mézelő zónáinknak.
- Az egyik legfontosabb apró-magtermelő a madárvilágnak.
Utóbbi miatt fontos szerepet játszhat a verebek és sármányok védelmében épp úgy, mint a foglyok visszatelepítésében.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több “Kert és vadon”
Nagyon szép színű a virága! 🙂
Gyerekkoromban sokat láttam az árokpartokon.
S mi a helyzet most nálad a bíborherével?
A jó öreg Macikávé! Ittuk ekeget ovis korunkban! Nem igazán szerettem. A kék virágok viszont mindig elbűvöltek! Megfigyeltétek, hogy milyen kevés kék színű virágunk van?
Igen, és hiányolom is a kék virágokat! Ez már kimaradt a cikkből, de legkönnyebben és legmegbízhatóbban a mezei katáng tud hozni némi kéket egy udvarba. A búzavirág megtelepítése például egyáltalán nem egyszerű.
Végül talán minden invazívnak kikiáltott növény beilleszkedik nálunk is a “hasznos” kategóriába, mert a Természet: a Nagy Rendező, gondoskodik róla, hogy megtalálja helyét “idegenben” is. Ha az ember nem is fogadaj be, pl. a szarvasok és madarak megtalálják benne a használhatót, az Értékeset.
Lehet ezt hinni, Cen’?
Szerintem a természetben nincs fölösleges faj, legyen az őshonos, vagy idegen; az emberen kívül, aki saját maga gondoskodik róla, hogy fölöslegessé váljék a Nagy Körforgásban, mert kivonja magát a rendezőelv alól. Ti pl. nem ebbe az ember -kategóriába tartoztok, de jól kitűnik ebből az írásból, hogy milyen hosszú az út a megértéshez, és mennyire eggyé kell válni a természettel, ahhoz, hogy valamicskét megtapasztaljon belőle az ember. Márpedig az emberiség története pont arról szól, hogyan vonult ki a Természtből. Amit mi civilizációnak aposztrofálunk = a Természettől való elszakadással. Uff, én beszéltem! 🙂 És, bocs, ha nagyon messzire mentem volna.
Így igaz, nincs fölösleges faj, csak annyit tennék hozzá, hogy az invazív nem abszolút értelemben felesleges, nem a léte vagy a mennyisége a probléma, hanem a koordináták, a hely, ahová került. Amint nem mindegy, hogy hol van egy kés: a kenyértartóban vagy a hátamban (bár lehetséges, hogy utóbbiban is volna helye?).
Ha holnap az ember egycsapásra eltűnne a Földről – nem vagyok meggyőződve róla, hogy az olyan nagy gond lenne -, nyilván idővel a bioszféra megoldana minden problémát. Lenne egy másik világ, egy másik egyensúllyal.
Na, jó, nem válaszoltál a kérdésemre. Pedig ez nem metafora, hanem a Valóság maga. Költőként szól a válasz. mi több bagatellizáló, de a természetet megélő, kutató ember néma maradt. Remélem megéred a kort, a két évtizedet, (ahol most én vagyok), és megszületik a válasz, a megélt, őszinte. És olvassák majd, olvashatják., még élő emberek. És a zsezsék még mindig szemezgetik a Földeden a katáng kórón a magokat. És még te, akkor is, mindig ezen dolgozol. Ebbben bízva, többé nem kérdezek. Kívánok hosszú életet. És… Persze ezt itt “megbeszélni” nem lehet. Lehet fellengzőa, össefoglalót adni, de minek?