Így lettem aktivista a Mester utca felújítása miatt

Így lettem aktivista a Mester utca felújítása miatt

---

Sokáig laktam a budapesti Mester utcánál és ma is gyakran járok arra. A környék, ahogy az angol mondja, a DNS-embe íródott. A több évtizedes, akár száz éves múltra visszatekintő mester utcai platánsor is. Ezért is kaptam sokkot, amikor megláttam, hogy június 6-án nagyüzemben gallyazzák a fákat. A vegetációs időszak kellős közepén. Emlékeim szerint ilyesmi hosszú évek óta nem történt. A fasort a Főkert kezeli, amelynek akkori igazgatója (már más az) 2020-ban hangsúlyozta, hogy “csak a legszükségesebb esetekben” gallyaznak zölden. Most mégis engedélyt kapott a kivitelező a vegetációs gallyazásra. Hogy miért? Mert most kezdődött el az egész nagy beruházás, amelynek keretében szétszedik és újraépítik az utcát. Szerencsétlen időzítés.

Az első kivitelezési szerződéseket február 11-én írták alá, így kényelmes választás volt a június. Így jött ki a lépés, hát mit tegyünk. Ugyanakkor, bizonyos régi iskolák ajánlják a júniusi gallyazást akkor, ha a lombkorona célzott alakítása, valamint a tér beláthatósága a szempont, mert lombosan jobban látszik, hogy mit kell levágni. Viszont, ahogy elnéztem, lényegében alsó, vastagabb ágakat vágtak le, amit simán megtehettek volna február végéig. Főleg, hogy nagyobb ágakat viszont még az ajánlás mellett sem tanácsos júniusra hagyni.

Összességében kérdés, hogy vagyunk-e olyan helyzetben, hogy 20. századi tanokból induljunk ki 21. századi körülmények között. Hogy továbbra is mindig a természetvédelmi szempontokat rendeljük alá. A zölden gallyazás árt a fának is, nemcsak az esetleg ott lakó, költő más élőlényeknek. Sokkot okoz, erőforrást vesz el, amit a fa hirtelen pótolni akar és amit addig pedig feleslegesen nevelt egy eleve erőforráshiányos állapotban. Ez gyengíti a fát, amely kitettebbé válik a fertőzéseknek, kártevőknek.

---

“Zöldebb” és “élhetőbb” környezet

A sajtóanyagok szerint a munkálatok célja a “zöldebb” és “élhetőbb” környezet. A Mester utca külső utcából egyre inkább bekerült Budapest nagy vérkörébe azzal, hogy a Duna-parton irodaházak, a József Attila által megénekelt, külvárosi éj helyén pedig lakóparkok épültek. Az utóbbi időre rendszeressé váltak a dugók, szinte elviselhetetlenné a zaj és a szmog. Ebből a szempontból akár üdvözlendő is lehetne egy „forgalomcsökkentés” és „zöldítés”. Csakhogy én attól tartok, hogy ez jobban hangzik, mint amennyire megvalósítható. A látványtervek szerint a több zöld ezeket a kis füves parcellákat jelenti a fák és teraszok között (persze becsüljük meg a kicsit), a forgalomcsökkentés pedig azt, hogy az autók ezentúl még lassabban fognak haladni a villamossal osztozva az úton.

Az sem túl jó tendencia, hogy miközben egyre inkább oda kellene figyelni a környezetre, mintha egyre több zölden vágást, zölden gallyazást lehetne látni. Ha éles helyzet van, mert jön egy beruházás, valaki fizet, akkor a környezetvédelem következetesen háttérbe szorul.

---

Megkérdeztem a munkásokat, hogy miért gallyaznak és miért most.

Azt felelték, hogy a biztonság miatt, illetve fafelújítást végeznek. Mutatták az egykor út fölé hajló ág csonkját. Való igaz, hogy erre vannak előírások, hogy ha jól emlékszem, 4-5 méter magasságban kell kezdődniük az ágaknak az út felett. De az a gyanúm, hogy most a munkagépek miatt van erre szükség. Remélem, hogy hamarosan megtudom. Innen nem messze azért vágtak ki három idős fát nemrég, mert nem fért el egy munkagép.

Eddig a Főkertnek voltak jó kezdeményezései. Rendszeresen közzétesznek fafelmérési adatlapokat (ezúttal nem tették közzé) és civil fórumokat szerveztek a kivágásra ítélt fákról, ahol lehetett kérdezni. Az új főigazgató februárban részletesen beszélt a park- és fafenntartásról a klímaváltozás fényében. Ezt a munkát azonban nem a Főkert végezte, hanem a Főkert tervei alapján és engedélyével a Parkfenntartó Kft. A sors iróniája, hogy a cég történetesen a most nagy visszhangot kapó parkfenntartási korrupciós botrány egyik szereplője.

---

Szombaton egész nap zúgtak a láncfűrészek és az ágdarálók,

és vasárnap is folytatódott az ámokfutás – legalábbis én annak éltem meg. Annyira nem tudtam másra koncentrálni, hogy végül újra lementem fotózni és videózni a munkások legnagyobb örömére. Dicséretükre szóljon, hogy türelmesen viselték a zaklatásaimat, és próbáltak infókat osztani arról, hogy mit miért csinálnak, nyugtattak, hogy nem lesz baja a fáknak. Volt, aki azt mondta, még mielőtt én szóba hoztam volna, hogy ezt jobb lett volna télen megcsinálni, és voltak, akik azt kérték, őket is fotózzam már le, ha annyit kattintgatok.

Volt, aki mesélt arról, hogy volt már dolga természetvédőkkel, akik fához láncolták magukat és mindenféle keresetlen szavakkal illették a munkásokat. Noha én megértem a környezetvédők dühét és elkeseredését, nem hiszem, hogy ez a jó út a párbeszéd felé.

---

Mit tehet tehát az egyszeri járókelő, ha természetkárosítást lát?

A Madártani Egyesület minden évben közzéteszi a felhívását, hogy jelentsük be, ha zölden vágást – vagy más természetkárosítást látunk. A környezetvédelmi hatóságot és az önkormányzatot ajánlják. Kerestem a környezetvédelmi hatóság számát, de úgy láttam, csak hétköznap dolgoznak. Aztán hétfőn megtaláltam a sürgősségi munkaidőn kívül is hívható számot a Pest megyei hatóság oldalán.

Azt reméltem, hogy megbeszélhetem velük ezt a dolgot, esetleg indulhat valamiféle felülvizsgálat arról, hogy kellő körültekintéssel járt-e el a szerződő és a kivitelező. Hétfőn a környezetvédelmi hatóságnál nem vették fel a telefont, ezért írtam nekik. Két nap múlva megérkezett a válasz, hogy ez nem az ő hatáskörük, keressem az önkormányzatot. Még a hétvégén írtam az önkormányzatnak, amely pedig továbbította a levelem a Főkerthez. A Nemzeti Park kimaradt, bár ezek után erős kétségeim vannak a hatáskörükkel kapcsolatban.

---

Most várom a választ a Főkerttől.

Ezzel párhuzamosan kikértem a szerződő féltől, a BKK-tól minden kapcsolódó szerződést és fafelmérési, faápolási dokumentációt, úgyhogy ezt is várom. Gyakorlati haszna talán nem sok van mindennek, de mégis legyen nyoma az elégedetlenségnek, amellyel egyébként nem voltam teljesen egyedül. Az érintettek legyenek tudatában, hogy figyelik őket. A bojkott mellett ez a másik, amit az egyszeri polgár tehet azért, hogy számára kedvező döntések szülessenek. És egy olyan korban, amikor a természetvédelemnek prioritásnak kellene lennie, ehhez képest viszont a fasorban sincs, nagyon is indokolt a figyelem, amely “a közvélemény ítélőszéke” elé állítja a döntéshozókat. Amikor ez tömegessé válik, amikor sokan elkezdenek panaszt tenni rossz gyakorlatok miatt, akkor elkezdhet változni valami.

---

Amikor a klímaváltozás és az aszály egyébként is megviseli a fákat, nem lehetne kicsit jobban odafigyelni rájuk?

---

Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Borítókép: Mara

---

---

még több fa

---

---