Megvan a legjobb pelecsalogató
Mosogatás közben rendszerint hangoskönyvet vagy Youtube-videót hallgatok. Így történt ez vasárnap este is, amikor bizarr Reddit-vallomásokkal tompítottam az elmém és közben fura, ritmikusan ismétlődő effektekre lettem figyelmes. Először azt hittem, a fülesből jön, mert a videókat gyakran pakolják tele teljesen indokolatlan hanghatásokkal. De a különös zaj akkor is maradt, amikor kivettem a fülhallgatót.
Az ablak felől jött, ahol a pelék laknak a redőnytokban. Igen, ez egy pele lehet. Úgy tűnik, felébredt, ahogy tartósan langyosra váltanak az éjszakák. De lehet, hogy nemcsak felébredt, hanem mindjárt bajba is került? Majdnem felébresztettem Cen’-t, hogy segítsen megmenteni, de aztán arra jutottam, hogy megoldom. Próbáltam értelmezni a halk, ritmikus nyikorgást. Talán beszorult? Éppen megeszik őt vagy elvesztette az anyját/gyerekét?
Volt már olyan, hogy eltévedt a konyhában egy aprócska kölyökpele,
aki panaszos poszogással hívta a szüleit, miközben végtelenül esetlen kis mozdulatokkal próbálta koordinálni a testét és megtalálni a kijáratot. Végül egy papírtörlővel kitettük az ablak előtti madáretetőbe, ahonnan sikeresen elszállította a családja. Most is valami ilyesmire számítottam. Sámlira álltam, hogy megnézzem, eltévedt-e valamelyik a bambuszroló vagy a függöny végtelen bugyraiban, de nem láttam ott senkit. Végül kinyitottam az ablakot, akkor megszűnt a nyikorgás.
Tegnapelőtt már a bodzabokor tetejéről hallatszott újra a szokásos kiáltozás.
Tegnap pedig magáról teljesen megfeledkezve, egészen szokatlan módon a délután közepén, a konyhaablakon pillantott be egy megtermett példány. Dinnyét vágtunk, és arcon csaphatta, talán fel is ébreszthette a számára ellenállhatatlan illat. Persze rögtön elillant, amikor észlelte, hogy felfigyeltünk rá. A következő lépést már nyilván kitaláltátok. Persze, hogy tettünk ki neki dinnyét a madáretetőbe.
Sajnos viszont ez nem lesz jó hely, mert a macskák is felfedezték. Tegnap éjjel egy kövér vörös cirmos fel is ült az ablakpárkányra, onnan leste a peletanyát. A pele nem is nyúlt a csemegéhez, úgyhogy áttesszük egy biztonságosabb helyre, a bodzabokor alatti farakásra.
öszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Borítókép: Wikimedia/ Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 International license
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több pele
Pelecsalogató. De jó szó! Tetszik a dallama. 🥰
Izgalmas mosogatás lehetett! 🙂
A bodzabokor alatti farakás miért biztonságisabb hely? Hiszen ott nem tudjátok szemmel tartani. 🤔
🙂 🙂
A bodzabokornál kevésbé járnak macskák, plusz az jobban belátható hely a pelének és könnyebben el tud menekülni. 🙂
👍🙂
Hogy ez milyen kedves történet- meg a dinnye kuncsorgás:-))) Milyen érdekes amit mondasz- mosogatás közben is hallgatsz valamit. Nem semmi, hogy emellett meghallottad a zajt. Hogyan lehet megtanulni egy emberektől, városi zajoktól mentes helyen a különféle zajok felismerését? Ti még a légy zümmögéséből is tudjátok az milyen fajta:-)) Irigylem.
Én imádom a teljes csendet amikor főzök, vagy mosogatok. Azt sem tudtam soha elképzelni hogy tud valaki tanulni mondjuk zene mellett. Az én agyam teljes csendet kér a koncentrált dolgokhoz. Mesélj majd a dinnye útjáról és hogy a pelék megtalálták-e.
Cen’ az, aki tudja a légy zümmögéséből is, hogy micsoda, én meg tanulok tőle. 🙂
Én sem tudtam soha tanulni zene mellett, a munkának csak a mechanikus részét tudom bármit hallgatva csinálni.
A mosogatáshoz, takarításhoz, főzéshez szeretek dolgokat hallgatni, eddig rendszerint hangoskönyvet hallgattam, de most válságban vagyok e téren, semmi sem tetszik, amibe belehallgatok. Valami olyat keresek, ami sem nem túl könnyed, sem nem túl nehéz, de jól megírt…az egyetlen ilyen, ami most eszembe jut, Richard Osman. Lehet, hogy az lesz a következő.
Richard Osmanról nem hallottam. Rákerestem- a Netflixes Csütörtöki gyilkosságokat még nem néztem meg, csak terveztem. Biztosan jó krimiket írt. Sajnos az angolom nincs olyan szinten, hogy csavaros krimiket eredetiben hallgassak mondjuk hangoskönyvben.
Szerintem Richard Osman zseniális, nagyon szívmelengetőek a könyvei. Magyarul is megvan néhány. A Csütörtöki nyomozóklub nekem filmben nem annyira tetszett, nem adja vissza a karakterek mélységét meg azt az organikus humort, ami az egészre jellemző. Én a hangoskönyvekre részben kényszerből szoktam rá, mert amúgy nehezen van időm olvasni. Így meg kitöltöm az „üres” időket. Mostanában minden nyáron, amikor ilyen ragadós kánikula van, eszembe jut, hogy újra kellene olvasni, illetve hallgatni a Száz év magányt. Szerintem most, hogy ilyen őrült melegek vannak, jobban lehet érteni azt a fülledt dél-amerikai világot. Megérne egy ökológiai olvasatot a könyv, lehet, hogy előveszem újra.