Megjött az eső, de csak a mézelő zónáknak használt
Kerüljük az apokaliptikus hangnemet, és nincs is felfokozott hangulat nálunk az egyre erősödő aszály miatt, de azért egy kis csalódással járt a legutóbbi eső. Valójában szkeptikusan vártuk azt a frontot, amely 2025. június 16-án ért el minket, mert az utóbbi években rendszeres, hogy lehűlés érkezik, felhők és szelek jönnek, de esőt csak nyomokban vagy egyáltalán nem látunk.
Az utóbbi 5 év jellegzetes időjárási helyzete a tartósan borús, csapadék nélküli ég.
Leginkább erre számítottunk ezúttal is,
főként a prognózisokat elnézve. Ezzel szemben valóban eleredt az eső, s végül kiadós zuhé kerekedett. A legutóbbi zápornál valamivel nagyobb zuhé, de az intenzív szakasz nem tartott tovább 60-70 percnél, aztán pedig egy viszonylag hosszú, körülbelül fél napos, változó intenzitású, időnként meg-megálló eső következett. A birtokot határoló műúton a legutóbbi esőhöz képest körülbelül kétszeres vízmennyiség zúdult le a völgybe, ezért azt reméltük, hogy még ha nem is jelentősen, de valamit emelkedni fog a vízszint.
Mondjuk legalább annyit, hogy a gyakorlatilag elapadt patak kicsit meginduljon, a duzzasztott szakaszokban elérje a vízszint a gázlók magasságát, és megcsorduljanak egy kicsit a gázlók.
Egyelőre nincs égető szükség erre, mert bár az apadás folytatódik, a duzzasztott szakazokban tovább csökkent a vízszint, de a korábbi hetekhez képest mérsékelt ütemben, s még jelentős vízmennyiség van a medrekben. Vagyis az ebihalaink és halivadékaink nincsenek veszélyben. Az ebihalak ráadásul tömegesen hagyják el a vizeinket, és pár hét múlva talán már csak mutatóban lesznek jelen.
Azért sem vérzik nagyon a szívünk, mert a jelentős árasztást előkészítő szártépőzést mind a mai napi nem sikerült tető alá hoznunk (a gép meghibásodása miatt). Talán ezen a hétvégén (2025. június 21-22.) a szártépőzés is meglesz, sőt: beleállunk a 2025-ös kaszálásokba is. Így tehát ebből a szempontból is ideális volna egy olyan esős időszak, amikor minden rétkezelési munkával végeztünk (beleértve a boglyák felújítását is).
Ezzel együtt is aggódva figyeljük, ahogy egyre erősödik az aszály,
és egyre radikálisabban csökken a talaj víztartalma. Az utolsó eső nyilván azért nem tudott már hatással lenni a Nagypatakra, mert a tartós szárazság miatt az esővizet a talaj elissza. A MET adatai szerint a környékünkön a 30 napos csapadékösszeg anomália (2025. június 15.) mínusz 30 milliméter körül van. Kilencven napos távlatban ennél is rosszabb a helyzet, 45-50 milliméter csapadék hiányzik. Hivatalosan „közepesen aszályos” terület vagyunk, de lokálisan rendkívül nagyok a különbségek. Akár pár kilométeren belül is eltérőek a csapadékviszonyok. Így mi a közepes aszálynak megfelelő zónához képest egy szárazabb foltba esünk az idén (bár általában messze az országos színt fölött szoktunk lenni). Hivatalosan tehát pár héten belül kerülünk a „nagyfokú aszály” kategóriába, de helyileg valószínűleg már most is abban vagyunk.
Abból a szempontból mindenképp hasznos időjárási helyzet ez, hogy – először a birtok és a vizes élőhellyé válásunk történetében – élesben láthatjuk, mekkora negatív terhelést bír el a Nagypatak. Meddig képes ellenállni egy tartós szárazságnak? De azért szép lassan növekszik bennünk az aggodalom, és ahelyett, hogy végignéznénk, hogyan száradnak kis a duzzasztott szakaszok (a Kisberekben a tavak szerencsére nem száradnak, a források stabilak), szeretnék lassan ráfordulni a negyedik árasztásunkra.
Az olyan esők pedig, mint a legutóbbi,
ha a vizes élőhelyeink feltámasztására nem is alkalmasak, a mézelő zónáinkat viszont remekül ápolják. Még ha nem is burjánzik minden, de a sok százezer palántanövénykének minden ilyen alkalom újabb haladék, újabb ösztökélés arra, hogy eljusson a virágzás stádiumába. Így tehát a mézelő zónáinkkal újabb héten át nem lesz gond, már csak azért sem, mert a záport nem követte forróság.
Továbbra is dolgozunk, és várjuk az esőt. Most már biztos: egy intenzív lehűlés, és legalább 3-4 napos szüntelen eső kell ahhoz, hogy a patakon ismét meginduljon a víz. Nagy kérdés, mikor lesz ilyen legközelebb. Júliusban? Augusztus elején? Lehet, hogy szeptemberig kell várni? Vagy amint arra volt már példa az elmúlt években, annál is tovább, és majd csak október-novemberben jönnek jelentős csapadékhullámok?
A HungaroMet szerint az idei aszály máris visszafordíthatatlan károkat okozott a mezőgazdaságnak. Már csak a termés miatt is üdvös lenne újabb és újabb csapadék, és a birtokon is tovább segítené a nádasok fejlődését. Továbbra is úgy gondoljuk, hogy az év, de talán az elmúlt 25 év leglátványosabb eseménye lehetne, ha a madárvonulás idején, a július 15. október 15. közötti időszakban kapnánk nagy esőket, és végezhetnénk nagy árasztásokat. Egyelőre még életben tartjuk a reményt, hogy ezt az ajándékot előbb-utóbb valóban megkapjuk, s addig is, míg várunk, tesszük a dolgunkat.
Borítókép / illusztrációk: Pixabay
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
