Madaras hírek | nádirigó, vízityúk, tőkés réce, és berki tücsökmadár
Igyekszem mindent a lehető legaprólékosabban megírni, úgy valahogy, amint egy madarásznaplót vezet az ember. Ugyanakkor sok olyan apróság történik, aminek önálló posztot szentelni mégiscsak túlzás, de amit mégsem szabadna veszni hagyni. Vegyük például a gyurgyalagok (Merops apiaster) esetét! Az első észlelések a gyurgyalagfalnál megérnek külön posztokat, de miután április 24. óta minden nap látjuk őket, felesleges lenne naponta írni róluk. Az persze hír, hogy elkezdték a tojásrakást, de azt már nem írjuk meg külön, hogy ismét felbukkant egy másik pár is. Nehéz súlyozni időnként, mi az, amiről posztoljunk, és mi az, amiről nem.
Ezeken a dilemmákon enyhít kicsit, hogy bevezetünk egy új műfajt:
időnként összekötjük a kisebb, de azért fontos híreket egy csokorba. Olyan fajokról, amelyekről korábban már írtunk részletesen. Ez megkönnyíti a dolgunkat, és segít abban is, hogy még részletesebben, még több fajról lehessen képetek. És talán abban is – amiért voltaképp folyamatosan blogolunk, – hogy lássátok, milyen dinamikus egy ökoszisztéma, egy rezervátum élete.
Ebben a csokorban elsőként néhány madarakkal kapcsolatos fejleményt szedünk össze (s nem kizárt, hogy máskor ugyanilyen összeállítást csinálunk lepkékről vagy virágokról). Most négy fajról lesz szó röviden. Mind a négy faj kapcsolódik a vizes élőhely-rehabilitációnkhoz.
Tőkés réce (Anas platyrhynchos)
Több körben is hírt adtunk arról, hogy 25 év után most először a tőkés réce fészkelő fajjá vált a területünkön. Legalább kettő tojó vezetget nálunk kiskacsákat, de talán három családunk is van, összesen körülbelül 20 kiskacsával. A legutóbbi híradásunk óta is rendszeresen látjuk a fiókákat vezetgető tojókat, ritkábban a gácsérokat is. A tőkés réce valóban mindennapos látvány, hála az új vizeinknek. Ami viszont újdonság, hogy 2025. május 06-án az Árasztó-gázlónál már akkora fiókákba botlottunk, akik alig maradtak el az anyjuk mögött. Sajnos fotózni nem sikerült őket, de igyekezni fogunk.
Ez azért fontos fejlemény, mert ezek szerint már csak pár hét, hogy kijelenthessük: eredményesen nőttek fel nálunk a vizes élőhelyeink első nálunk született kiskacsái. És azért is fontos ez, mert tőlük várhatjuk leginkább, hogy majd ivarérett korukban visszatérnek hozzánk, esetleg egyszer csak megnövelik az itt fészkelő récék számát, s nem három párról beszélhetünk majd, hanem 5-10 párról is esetleg. Már ha lesz elég víz az árasztásokhoz.
Vízityúk (Gallinula chloropus)
Nem kevésbé fontos hírünk van róla is. Miután a birtok történetében először észleltük a Nagypatakon, többé nem írtunk róla, holott azóta is hallottuk, főként a Kispatak és a Nagypatak torkolatvidékéről, illetve a Nagypatak duzzasztott, de már a birtokhatáron túli vízről. Körülbelül 3-4 naponta halljuk, de épp csak kottyan egyet-egyet, amint az első megfigyelés napján is. Ez viszont egyértelművé teszi, hogy nem alkalmi előfordulásról van szó, s nem is arról, hogy a szomszédos birtok Horgász-taván fészkelő vízityúkok egyike látogatott át hozzánk. „Saját víztyúkról” beszélhetünk, és bár nem láttuk még a párt, bizonyos, hogy nem maradt volna itt egy magányos példány. Így tehát az is szinte biztos, hogy új fészkelő madárfajunk van! A fészkelés a hangok alapján a telekhatártól délre eső vízen zajlik. Reméljük, hogy sikerrel járnak, s egyúttal azt is reméljük, hogy előbb-utóbb sikerül majd – amint a tőkés récecsaládokról is – bizonyító felvételeket lőni a vízityúk-családról is.
Nádirigó (Acrocephalus arundinaceus)
Egy pillanatra már azt hittük, hogy ismét fészkelni fog nálunk, s az árasztások áthozzák a szomszédos területekről az egyik párt a Nagyberekbe. Ez is fontos lépés lett volna, hiszen a nádirigó eddig mindössze egyszer, 2023-ban fészkelt nálunk a Kisberek szélében. 2025-ben addig jutottunk el, hogy hallottuk énekelni a Nagyberekben (erre korábban nem volt példa), és párszor láttuk is. Csakhogy aztán nem történt semmi. Egészen június elsejéig, amikor is váratlanul ismét láttunk nádirigót a Nagypatak mentén, sőt, az utóbbi napokban rendszeres lett. Éneket nem hallottunk egyszer sem, de a mozgását rendszeresen észleltük, többnyire a Bikafa környékéről tartott a Nagyberekbe. Felmerült, hogy mégis fészkel, csak épp csöndes egy ideje (valóban keveset hallani a nádirigókat és a szomszédos párok sem zajonganak).
2025. június 07-én viszont sikerült alaposabban is szemügyre venni a mozgását (valószínűleg ugyanazt a madarat látjuk újra meg újra). A nádirigó a szomszédos Horgász-tó irányából érkezik, rendszerint megáll és leszáll a Bikafára. Onnan pár másodperc múlva szokta volt folytatni a repülést a Nagyberek felé, ahonnan körülbelül 5-10 perccel később visszafelé jön. Ismét érinti a Bikafát, majd továbbrepül, megint csak a Horgász-tó felé. Ma sikerült egyértelműen megfigyelni, hogy rakomány nélkül érkezik, és a csőrében hatalmas rovarcsokorral távozik. Vagyis fiókáknak gyűjt nálunk eleséget, innen hordja napok óta, de a fiókái egyértelműen a birtokhatáron túl, a Horgász-tónál lehetnek. Így is remek adat, jó visszajelzés, hogy mint táplálékbázist már felfedezte a nádirigó a területünket. Ezek szerint a vizes árasztásaink megfelelő táplálékbázist teremtettek a számára. (Mindig a Nagyberek nádasában vadászik, sosem a patakmederben.) Így joggal várhatjuk, hogy előbb-utóbb lesz majd a Nagyberekben fészkelő párunk is.
Berki tücsökmadár (Locustella fluviatilis)
Erről a rejtőzködő énekesmadarunkról keveset mondhatunk az idén, de ez a kevés is fontos lehet. Korábban a nádimadarakkal kapcsolatos összefoglalónkban is írtuk, hogy fontos madárfaj a számunkra, akit esetleg rosszul is érinthet, hogy a völgy élőhelyszerkezeté erőteljesen átalakítottuk. Szinte minden más madárfajnak ez kedvező, de neki talán – még ha csak ideiglenesen is – kedvezőtlen lehet. Azért is fontos odafigyelni rá, mert a környékünkön a számára kedvezőtlen folyamatok zajlottak az utóbbi években, s emiatt már a hajdani (5 éve még meglévő) állománynak csak a töredéke maradt meg. Egykoron a birtokon is fészkelt 2-3 pár. Tavaly már csak egy pár. Ám ez az egy pár megvan még! A hím rendszerint a Nagypatak bal partján az égerláperdőben énekel. Legutóbb (2025.06.07.) a Sakál-gázló és a Hód-gázló közelében hallottuk. Azon a tájon fészkelet tavaly is. Mivel javában benne vagyunk a költési időben, joggal gondolhatunk arra, hogy egyelőre megmaradt nálunk a berki tücsökmadár is.
Borítókép / illusztrációk: Centauri, Leonardo AI
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Nagyon jó ötlet, ezért szeretettel üdvözlöm az új „műfajt”, most a csokorba szedett madaras híreket, ez így komfortosnak tűnik, a virágos csokornak is biztosan sokan fogunk örülni. 😊🐦🐦⬛🦆🦉