Klassz: már az első napon volt madár a ragadozóetetőn | videó!
Délután muszáj volt aludni kicsit. Hajnali hatkor már a Cenwebet toltam, holott alig pár órával korábban feküdtem le. Némi lelkifurdalással tettem le magamat a könyvtárszobában, mert pontosan tudtam, hogy fel kellene hozni „Fantombikát” (a vadkamerát) a hollóetetőtől (amit előző este rendeztem be), mert az akksi már 29%-on van és a ködben nem fog napelemről töltődni. De jártányi erőm se maradt. És egyébként is – gondoltam –, pár óra alatt nem fog beindulni egy ilyen etető; ahhoz napok, esetleg hetek kellenek.
Ezért aztán, amikor 16 óra körül kivettem a telefont a párna alól és láttam, hogy értesítést kaptam a Fantombikától, biztos voltam abban, hogy megint egy vörösbegy (Erithacus rubecula) kíváncsiskodott (az első felvételen előző este egy vörösbegy volt) vagy egy szajkó (Garrulus glandarius) portyázott a környéken; jobb esetben egy róka szaglászhatta körbe a helyet. Amikor viszont megnyitottam a felvételt, tátva maradt a szám: máris egy egerészölyv (Buteo buteo) ült azon a rönkön, amit a Nagyberekből vonszoltam át a Kissásrétre, hogy a hollóetető installációja és „hústartója” legyen.
Ez az első év, amikor időben kezdünk el gondolkodni
egy holló- és ragadozómadár-etető lehetőségén. Ez az első év, amikor megfelelő technika is rendelkezésre áll, vagyis normális vadkamera. Új olvasóknak írom, hogy 2020. őszén észleltük az első népes hollógyülekezést (Corvus corax) a birtokhatártól 150 méterre egy vadföldön, ahol egy vadkamerával körülbelül 600 közepes minőségű felvételt (fotót) készítettünk. Ez adta az ötletet, hogy aktívan dolgozzunk egy hollóetető megvalósításán, többek között azért is, mert ez nekem gyermekkori vágyam volt – még abból az időből, amikor a holló fokozottan védett ritka fészkelő volt Magyarországon.
Az első hollóetetésre viszonylag hamar, a következő évben, 2021. szeptemberében került sor, amikor is a szarvasbőgés idején a helyi vadászoktól sikerült zsigereket kérnem. 2022-ben és 2023-ban is voltak etetések, bár egyszer sem annyi hollóval, mint 2021-ben, amikor is körülbelül 150 holló jött. 2024-ben itt hagytak a területen a vadászok zsigereket, de azoknak 24 órán belül lába kélt (valószínűleg disznók ették meg), így a hollóetetés elmaradt. Az idén pedig már egyáltalán nem kaptam a vadászoktól zsigereket, de ahogy érzékelem, nem is igen lelkesednek azért, hogy zsigereket hozzanak.
Sebaj, amúgy is csak ideiglenes megoldás lett volna
zsigerekkel etetni, egy-egy alkalom szeptember-októberben, ami kitart mondjuk pár napig, aztán vége. Mi viszont régóta szeretnénk olyan helyet és metódust, ami lehetővé teszi a hollók és ragadozómadarak alapos és huzamos tanulmányozását egész télen. Ehhez jól kitalált etető, remek etetőhely és megfelelő technika kell, mert arra semmiképp sincs idő, hogy napról napra a lessátorban ücsörögjek.
A legígéretesebb próbálkozásunk eddig 2025. februárjában volt, amikor az Edward-fűz alatt friss őztetemet találtunk, és azt raktuk ki a Szénabunki elé, egy helyi vadásztól, Vadon Árontól pedig kaptunk kölcsön vadkamerát a tetem megfigyeléséhez. A tetemen azonban csak rókákat (Vulpes vulpes) vettünk fel. Ma sem értjük, miért nem, de a hollók egy pillanatra sem jelentek meg – de más ragadozók se.
Ez azonban nem jelentette azt, hogy a tervet feladtuk volna.
A Webrezervátum-projektet 2025. szeptember elsejével tudtuk elindítani.
Ennek célja a rezervátum 11 hektáros területének megfigyelése nagy mélységben és a lehető legnagyobb lefedettségben – területi és ökológiai szempontból is. Már az első pillanattól úgy terveztük, hogy hollóetetőnek lennie kell, és arra külön kamerát kell ráállítani. A helyszín kiválasztása azonban nem volt egyszerű. A korábbinál zavartalanabb pontot kellett keresni. Végül ezt meg is találtuk a Kissásréten.
2025. október 23-án délután jutottunk el odáig,
hogy a Gímtisztás kaszálásával együtt ezen a kicsi réten is kikaszáltunk egy szabályos kört, hogy az esetleg földre szálló ragadozókat ne takarja a sás meg a fű. A kör középére november 10-én, vagyis tegnap estefelé vittünk egy nagy fűztörzset, és arra drótoztunk fel némi csirkeaprólékot, a közeli ágra pedig élénk piros körsálat tekertünk (kifejezetten erre a célra választottuk és vásároltuk).
Olyan színt kerestünk, ami a leginkább emlékeztet a friss (még nem alvadt) vér színére. Tapasztalataink alapján ugyanis hamarabb és intenzívebben érkeztek hollók és ragadozók a zsigerekre, mint a tetemekre. Elképzelésünk szerint ennek oka lehet, hogy a vörös szín a dögevőknél és ragadozóknál amolyan kulcsinger lehet – ami a tetemet jelzi számukra. Könnyen lehet, hogy a piros szín azért is vonzó, mert a vérző tetem nyitottabb is, és így könnyebb hozzáférni.
Festésre is gondoltunk, de annak szaga lenne,
márpedig nem szeretnénk az emlősöket sem távoltartani. Ezért egy vörös posztó mellett döntöttünk, ami a vért imitálja az etetésen. Talán valóban működik az elképzelés, mert ennyire rövid idő alatt még zsigerekkel sem hoztunk le ölyvet az etetőhelyre (hollót sem). Meg is lepett a gyors eredmény, az viszont nem meglepő, hogy az első ölyv alig maradt pár másodpercet. Régen is sokat írtam és beszéltem arról, hogy a hollók és ragadozók képesek akár napokig berepüléseket, ellenőrzéseket végezni az etetőhelyen és környékén, mire végül megbizonyosodnak annak biztonságáról.
A mai ölyv nyilván csak az első terepszemléjét tette meg. A felvételen látszik, hogy bár elrepül, nem megy messze, és olyan pontra telepedik le, ahonnan szemmel tarthatja a hollóetető. Nyilván sokáig figyelte, hogy megbizonyosodjon arról, nincs ott semmi rendkívüli vagy veszélyes. Ha a teszt eredményeképp a helyet biztonságosnak ítélte, talán már holnap reggel visszajön és már enni is fog. Akkor pedig sínen leszünk – mert ha egy ölyv jön, akkor érkezik majd másik is, és ahol ölyvek vannak, ott megjelennek a szarkák (Pica pica), dolmányos varjak (Corvus cornix) és a hollók is.
Apró sikert értünk el ma, de fontos sikert.
Mert ha a tervek szerint halad minden, akkor most időben vagyunk még, és minden adott lehet egy több hónapos holló- és ragadozómadár megfigyelésre (akár március elejéig is).
A hollókon és egerészölyveken kívül várható a héja (Accipiter gentilis), a gatyásölyv (Buteo lagopus), esetleg a vörös kánya (Milvus milvus) és a rétisas (Haliaetus albicilla) felbukkanása is. Extrém esetben idővel beeshet egy keselyű is, tekintve, hogy az utóbbi években egyre rendszeresebbek Magyarországon a fakó keselyű (Gyps fulvus) észlelések. Esetleg vándorsólyom (Falco peregrinus), parlagi sas (Aquila heliaca) vagy szirti sas (Aquila chrysaetos) is felbukkanhat. Főként, ha a hollóetetőt működtetnénk legalább 4-5 évig. A fentiek közül jó párat első ízben látnánk a rezervátumban, s mennyire jó volna!
De nemcsak a madarak lehetnek érdekesek!
A kis szőrmésragadozók is. Nemrégiben került elő a közönséges görény (Mustela putorius) nálunk, de nincs róla egyetlen épkézláb felvételünk se. Tudjuk, hogy él hermelin (Mustela erminea) a völgyben, de őt sem tudtuk se fotózni, se filmezni. Nem tudjuk, élnek-e itt nyusztok (Martes martes), és új faj volna az országos szinte egyébként gyakori menyét (Mustela nivalis) is. Újdonság lenne, ha felvennénk aranysakálokat (Canis aureus) vagy ha végre értékelhető felvételt kapnák vadmacskáról (Felis silvestris).
A hétvége tehát a szokottnál is izgalmasabb lehet.
A kamerát sötétedés előtt felhoztuk, töltőre tettük, a videókat kimentjük róla, így holnap kora hajnalban felkészítve, feltöltve kerül vissza a hollóetető helyére. Ha szerencsénk van, akár már holnap elkészülhetnek az első hosszabb felvételek ölyvekről, esetleg hollókról.
Ha a hollóetető beindul, lesznek köztetek, akik rendkívül örülnek majd, hiszen nemrégiben valaki hozzászólásban jelezte is, hogy őt leginkább a hollóetető érdekelné. Most úgy tűnik, jó úton járunk, s ha minden a tervek szerint halad, hamarosan csak egy problémát kell megoldanunk. Nehéz lesz az etetőhely háborítatlanságát biztosítani, amikor ugyanakkor a rezervátumban minden nap kötelező terepbejárás és felmérés van. De ha majd eljutunk odáig, hogy a ragadozókkal egymást kerülgetjük, találunk megoldást erre is. Addig drukkoljatok, hogy az ölyvek és hollók bizalmát a lehető leghamarabb nyerje el az etetőhelyünk.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Illusztrációk: Centauri
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Amikor ma először megmutattad az oldal tetején egy rövidke videóban ezt az etetőhelyet – amit én mindjárt elneveztem „A Kör”-nek 🙂 -, elképzelni sem tudtam, hogy mit keres az a piros textília ott a fatörzsön. 😀
Nos, már tudom. 🙂
Micsoda nagy ötlet a piros sál- megint tanultam valamit, a madarak is látják a színeket és a piros az nekik is piros, sőt ehhez asszociálnak vért .
Bevallom az a videó, ahol a tervek fontosságáról beszélsz, az egyik kedvencem- valóban a világ abba az irányba viszi a spirituális dolgokban érdekelt embereket, amit a biblia is ír „vesd az Úr vállára terheid s majd ő gondot visel rád”- vagyis ne cselekedj a sorsodat illetően , majd valaki dönt helyetted..
Nekem is rengeteg tervem volt és van, kicsi időhatárokban élek, s jöhet egyik dolog a másik után.
Éppen tegnap került elém Csányi Vilmossal megint egy beszélgetés, amiben azt bontogatják mitől fordulhat meg az emberiség sorsa. Ha egyéni sorsra vetíti az ember akkor a következtetés az amit a hollóetetős videóban Te is mondtál- tervek és feladatok kellenek ami életben tart és frissen az agyunkat.
Nagyon szurkolok a hollókért, szeretem ezt a madárfélét, mindig a lovagok jutnak eszembe róluk ott a Visztula partján Krakkóban :-))))