Varsa Híradó 3. | Lecsengett a kétéltűek nászideje, legalábbis az első felvonás
Március utolsó napján, javuló időjárási helyzet mellett (nem esik az eső, süt a nap), a kétéltűek mozgása rekord alacsony szintre esett vissza. 2025. március 21. óta, vagyis az utóbbi 10 napban még sosem észleltünk ennyire kevés kétéltűt és halat a Nagypatakban. Igaz, viharos északi szél fúj és markáns fronthelyzet van, amire talán a kétéltűek és a halak is érzékenyek, csakúgy, mint a lehűlésre.
A gázlókon és a vizeinkben minden rendben,
minden vizünk stabil és nyugodt, tehát csak a fronthelyzet okozhatja a nagy csöndet, vagy egyszerűen az, hogy bizonyos fajok már végeztek a násszal. A barna varangyok minden bizonnyal, mert pár napja már bezuhant a számuk, miután volt egy peterakási-bumm. Ma, 2025.03.31-én először fordult elő, hogy egyetlen barna varangyot sem észleltünk. Most már hímeket sem. Úgy tűnik, hogy a varangyok kihúzódtak a vizekből és visszatértek eredeti élőhelyükre, az erdőkbe, mezőkre. Az utóbbi napok adatai alapján ez nem meglepő. Viszont kicsit érthetetlen a halak visszahúzódása. Ma egyetlen hal sem volt, holott mára megszoktuk, hogy pár cselle és időnként egy-egy kövi csík mindig akad. Ma nem volt. Ahogyan gőte sem. De a gőték násza nem ért véget, sőt, még csak áprilisban lesz az igazi. Az eddigi gőték inkább koraiak voltak, s vizek meg az időjárás melegedésével várható, hogy még csak a következő 1-2 hétben indulnak meg igazán.
Viszont a gyepi béka és a mocsári béka
– a két legnagyobb találatunk ebben az évben – tartja magát. A Nagyfűz-vízből kerültek elő ismét, 3 hím mocsári béka és 5 gyepi béka. Az 5 gyepi a tegnapi 13-hoz képest jelentős visszaesés, s már „párokat” sem találtunk (3 hím és 2 nőstény került elő). Ezzel a gyepi béka, amely a Dunántúlon ritka faj, tovább erősítette a státuszát nálunk. Bizonyosan a második leggyakoribb békafaj és az egyik kiemelkedő természeti érték a birtokon. Egészen valószínűtlen továbbra is, hogy gyepi békák ilyen nagy számban, ennyire intenzíven vannak jelen az új víztestekben már az első szezonban.
Az adatok viszont arra utalnak – mint korábban a barna varangynál –, hogy megkezdődött a gyepi békák nászánál is lecsengés. Ha fogadni kellene, arra tennék, hogy valamikor szerda-csütörtök magasságában eltűnnek ők is a vizeinkből, s mindössze a peték maradnak hátra. Igaz, azok jelentős számban.
Természetesen minden egyes újabb megfigyeléssel erősítjük dunántúli összevetésben is a „státuszunkat”. A jelenlegi állás szerint az utóbbi öt év valamennyi dunántúli adatát figyelembe véve – 2020 és 2025 között –
az összes észlelés 41 százaléka származik a birtokról!
Mivel a megfigyelések általában egy-egy példányra vonatkoznak, nálunk viszont volt már 13 példányos észlelés is, ha példányszámokban készítenénk összevetést, még inkább jól állnánk. Ezt sosem reméltük, s nem is voltak efféle ambícióink, hisz ez teljesen irreális elvárás lett volna. Váratlan ajándék a bioszférától, hogy a korábban csak sejtett faj, nemcsak megkerült, hanem az egyik legjelentősebb természeti értékünk lett mára. Lassan már csak az a kérdés marad hátra:
Megkerül-e az idén is a legritkább kétéltű, az alpesi tarajosgőte?
Borítókép: Centauri
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Biztosan megkerül majd az alpesi tarajos gőte is. . Van biológiai variabilitás, a számok helyett jó néha erre is gondolni. A fajok nem a számokat és előrevetítéseket követik- hanem a saját tempójukban teszik amit az időjárás, meg nem tudom micsoda megenged nekik.
Nem hiszem, hogy a birtok bármivel is versenyben van. Legalábbis a megfigyelt fajok nem így tesznek:-)))
Versenyről nincs szó, de ha biztosítani akarjuk a nálunk élő állatok jövőjét, támogatásokra szorulunk, és az érveléseinket igenis erősen megtámasztja, hogy már országos léptékben is jelentős az, amit védünk. Az ökológia tudomány, s mint ilyen, dolgozik számokkal, és összevetésekkel is. Például bizonyos védelmet olyan területek kaphatnak meg, ahol egy-egy faj világállományának megadott százaléka megfordul. Érthető abban a helyzetben, amikor még nem tartunk ott, hogy az egész Föld egy komplex nemzeti park legyen. 🙂 Fontos, hogy hány faj él nálunk, fontos, hogy ez a szám hogyan növekszik, és az is fontos – mint példa is! – hogy egy ennyire kicsi terület is képes országos szinten is értékelhető védelmi tevékenységet kifejteni. Ez ösztökélhet talán másokat is arra, hogy helyben kezdjenek a lehetőségeikkel valamit. Nekünk pedig nemcsak intellektuálisan, hanem lélekben is sokat számít, hogy a munkánk ennyire látványos és számszerűsíthető eredményeket hoz.
Így igaz, egyedülálló amit elértetek. Valóban ami egyik objektív, az a számok- ebben (is) elképesztően precízek vagytok. Az én szakmám is a számok bűvöletében él- ami sajnos mindig figyelmen kívül hagyja az egyedi variabilitást- legfeljebb kilóg a sokaságból minusz, vagy plusz irányba. No de kell valamilyen indikátor- s ha sok van valamiből az már számít. Nagyon érdekes lesz, hogy nálatok lesznek e genetikai variánsok – mint amit megfigyeltél pl. a madaraknál, az eritrizmust.
Békanász a patakon, vagy inkább a tavakon :-))) nagyon klassz fotókat hoztál a beszámolókban.