Ez a légifelvétel megmagyarázza, mit keresnek nálunk jégkorszaki fajok

Ez a légifelvétel megmagyarázza, mit keresnek nálunk jégkorszaki fajok

---

Miért maradhattak meg rezervátumunk területén hegyvidéki, talán még az utolsó jégkorszakból fennmaradt fajok? Fontos kérdés ez, mert hiszen cseppet sem magától értetődő, hogy ezek az állatok távol a hűvös hegyvidékektől ezen a helyen még mindig élnek.

Sokszor érezzük a bőrünkön, még nyáron is, hogy a völgy, a patakpart és a patakot kísérő „lap”, illetve éger-láperdő rendkívül hűvös; jóval hidegebb, mint a rezervátum magasabban fekvő részei. Ezen a lapályon pár hete, január nyolcadikán, a hollóetetőnket figyelő vadkameránk mínusz 22 fokot mért napkeltekor. Itt gyakran még a legforróbb nyarakon is sűrű köd képződik hajnalban. Itt annyira intenzív a harmatképződés, hogy ősszel csupán a harmat miatt – eső nélkül is – képesek voltak lassan töltődni a vizeink.

---

Egészen sajátos, speciális mikroklíma jellemzi a területünk völgyi részét.

A domborzati viszonyok miatt ősszel a patakpart már délelőtt tíz órakor árnyékba borul. Nem elírás: már délelőtt! Gyakran érezzük a bőrünkön, az arcunkon ezt a hegyvidéki hatást, de képeken megmutatni ezt szinte lehetetlen. Eddig leginkább a völgyben megülő köddel illusztrálhattuk volna, ám az idén a hó miatt és mert 2025-től már drónnal is kutatunk, végre megmutathatjuk, mekkora mikroklimatikus különbség van pár méteren belül.

Nem véletlenül találtunk meg több mint 1100 növény- és állatfajt ezen a viszonylag kicsi, 11 hektáros területen. A déli-délnyugati oldalak, főként a magasabb részeken nem is egyszerűen melegebbek, hanem szinte már mediterrán mikroklímát mutatnak, 200 méterrel lejjebb viszont már egy „késői jégkorszakban” találjuk magunkat. A klimatikus változatosság magával hozza az élővilág változatosságát is. A magasabb területeken akadnak szubmediterrán, melegkedvelő fajok, a völgyre pedig hegyvidéki/jégkorszaki fajok jellemzők.

---

A felvételen jól kivehetők a 2025-ben létrehozott víztestek fehér jégfoltjai.

Ezeket a vizeket épp a viszonylag ritka, hegyvidéki kétéltűek miatt hoztuk létre. A gyepi béka és az alpesi tarajosgőte miatt. Utóbbi Magyarország legritkább kétéltűfaja. A Magyarország területén megfigyelt hüllők és kétéltűek térképén ennek a fajnak 42 adat szerepel csak. Mi 2024-ben és 2025-ben összesen három alkalommal találtuk meg nálunk, és most már biztosítjuk számára a stabil és biztonságos vizet is.

Összehasonlításként:

• Míg az alpesi tarajosgőtéről mindössze 42 adatot találunk,
• addig Magyarország egyetlen fokozottan védett kétéltűjéről, az alpesi gőtéről 332 adat van ezen a térképen.
• A leggyakoribb gőtefajról, a pettyes gőtéről pedig már 1875 adat.

---

Megvan a legritkább kétéltű, az alpesi tarajosgőte! | Fotók

42 előfordulás tehát irgalmatlanul kevés.

Az pedig, hogy nálunk háromszor is megvolt, nagyon sok; komoly fegyvertény, hogy talán rendszeresen szaporodik a területünkön. Ha rajtunk múlik biztosan. Lassan már a tavaszt várjuk és a kétéltűinket, akik körülbelül 70-100 év után az idén tavasszal találnak először ismét „érett”, a számukra ideális vizeket. Nemcsak ezek a vizek látszanak a légifotón, hanem az is, hogy ezek a hidegebb, hegyvidéki éghajlatot kedvelő fajok hogyan maradhattak itt meg. S nem csak kétéltűekről van szó: számos érdekes, ritka és szintén hegyvidékekhez köthető éjjeli lepkefaj is rendszeres nálunk.

Ezeket a fajokat – szinte felesleges is mondani – más fajoknál is érzékenyebben érint a klímaváltozás, a szárazság és az egyre fokozódó hőség. A vízmegtartás, az élőhelyátalakításunk, a visszavadítás azonban még a kedvezőtlen trendek mellett is lehetővé teszi e fajok megmaradását; legalábbis mi ezt reméljük és ezért dolgozunk továbbra is.

---

---

Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Fotók: Centauri

---

---

még több „Kert és vadon”