Ismeretlen csillag kíséri az Orion vörös szuperóriását
Az Orion vörös szuperóriás csillaga, a Betelgeuze fényesedése és halványodása évek óta izgalomban tartja a csillagászokat. Többen is meg vannak győződve arról, hogy ez egy közelgő szupernóva-robbanás előszele lehet. Az éjszakai égbolt tizedik legfényesebb csillaga azonban talán mégsincs a szupernóvává válás határán. Ezt állítja legalábbis egy új tanulmány, amely egy másik csillagot feltételez a jelenség hátterében.
A Betel-tesó,
vagy Betelbuddy, ahogy Jared Goldberg, a tudományos szakcikk vezető szerzője az angol eredetiben elnevezte, egyfajta hókotróként működik. Eltakarítja az óriáscsillag által termelt, annak fényét leárnyékoló port maga körül. Emiatt a Betelgeuze-t időnként fényesebbnek, majd megint halványabbnak látjuk, ahogy a kísérője körbejár.
Mint Goldberg, aki a New York-i Flatiron Intézet Számítógépes Asztrofizikai Központjának (Center for Computational Astrophysics) kutatója, elmondta, kizártak minden más, a Betelgeuze-hez kapcsolható folyamatot, ami csak az eszükbe jutott, és felelős lehetne a fényváltozásokért. Végül az volt az egyetlen hipotézis, ami illeszkedett is az adatokra, hogy a Betelgeuze nincs egyedül.
A cikk két másik szerzője Meridith Joyce, a Wyomingi Egyetem professzora, aki 2024 nyaráig a magyar Csillagászati Intézet Marie Curie-ösztöndíjas munkatársa volt, és Molnár László, a Csillagászati Kutatóközpont tudományos főmunkatársa.
Százezerszer fényesebb és 400 milliószor nagyobb, mint a Nap
A Betelgeuze egy vörös szuperóriás: százezerszer fényesebb és 400 milliószor nagyobb térfogatú, mint a Nap. A csillag rövid élete végéhez közelít, és amikor majd felrobban szupernóvaként, heteken át fénylik majd a nappali égbolton is. A csillagászok a csillag „pulzusának” mérésével meg tudják becsülni, hogy nagyságrendileg mikorra várható ez a robbanás. A Betelgeuze ugyanis egy változócsillag, vagyis periodikusan fényesedik majd halványodik, kétféle pulzussal is: az egyik kicsit hosszabb, mint egy év, a másik pedig körülbelül hat évig tart.
Egyes csillagászok szerint a hosszabb változás jelenti a csillag „alapmódusát”, tehát azt a változást, amivel a csillag egésze tágul és összehúzódik: ebben az esetben a modellek alapján akár néhány száz vagy ezer éven belül felrobbanhat. Ugyanakkor, ha a rövidebb periódus az alapmódus, akkor a csillag további százezer éven túl is élhet.
Kell egy külső ok
A hatéves ciklus ebben az esetben egy úgynevezett hosszú másodlagos periódus kell, hogy legyen, amit valamilyen külső ok hoz létre. A vörös óriások hosszú másodlagos periódusaira még nincs egyértelmű magyarázatuk a csillagászoknak, de a vezető hipotézis szerint egy kísérőcsillag terelgeti az óriáscsillag által termelt porfelhőket, változtatva, mennyi fény jut el onnan a Földre.
A három kutató sorra vette, milyen más folyamatok jöhetnek még számításba a hosszú másodlagos periódusok magyarázatául, a csillaganyag fel-le áramlásától a csillag mágneses teréig. Azonban a megfigyelési adatok és a legújabb csillagmodellezési eredmények átböngészése után arra jutottak, hogy a Betel-tesó (hivatalos elnevezése szerint az alfa Orionis B) léte adja messze a legvalószínűbb magyarázatot.
A kutatók még nem tudták egyértelműen meghatározni, milyen égitest is lehet a Betel-tesó. „Nehéz megmondani, valójában mi lehet, azon túl, hogy megbecsüljük a tömegét és a pályáját. Egy Naphoz hasonló csillag a legesélyesebb jelölt, de messze nem az egyetlen” – magyarázza Meridith Joyce.
„Egy egzotikusabb hipotézis, ami az én személyes kedvencem, bár a társszerzőim ezzel nem feltétlen értenek egyet, hogy a kísérő egy neutroncsillag: egy már szupernóvaként korábban felrobbant csillag magja. Ekkor viszont látnunk kellene annak a röntgensugárzását. Eddig ezt nem látta senki, de meg kell néznünk alaposabban” – tette hozzá a kutató.
A kutatók jelenlegi terve, hogy elcsípjék, megörökítsék a kísérőt, amely idén december 6. körül lesz a legjobban megfigyelhető.
„A Betelgeuze rengeteg kutatás és szakcikk célpontja volt, amióta csak létezik egyáltalán az asztrofizika tudománya. És mégis lehetőségünk van még ma is jelentős felfedezéseket tenni: ezúttal egy Naphoz hasonló csillag képében, ami eddig is az orrunk előtt volt, csak elrejtőzve a szuperóriás elképesztő fénye mellett” – összegezte a felfedezés jelentőségét Molnár László.
Forrás: MTI, a címlapkép illusztráció, forrás: Pixabay
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több kozmosz
Épp ma hallottam egy Molnár Lászlóval készített interjút a rádióban, amelyben erről a Betelgeuze-ról beszélt. (Először Bendegúznak értettem a nevet. 🙂) Sajnos, csak a végét sikerült elcsípnem.
Ott arról is szó volt, hogy Molnár és kollégái jelenleg távcsőidőre pályáznak a Hubble űrtávcsövön, hátha ultraibolya tartományú mérésekkel ki lehet mutatni a kísérő jelenlétét.