Hogyan alkalmazkodik az űrhajósok agya a világűrhöz?
A Nemzetközi Űrállomáson dolgozó űrhajósokat is bevonva vizsgálják a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) szakemberei, hogyan alkalmazkodik az asztronauták agya a világűrhöz.
Az űrhajósoknak a hosszú küldetések során
folyamatosan új helyzetekhez kell alkalmazkodniuk, és a sikerben kulcsszerepet játszhat, hogy milyen gyorsan tudnak új dolgokat tanulni és döntéseket hozni. Nagy kérdés ugyanakkor, hogy a földitől eltérő környezet hogyan befolyásolja az asszociációs tanulást – két különböző inger vagy esemény összekapcsolását. Hiszen ha rontja ezt a képességet, akkor ez közvetlenül kihathat a biztonságra és a teljesítményre.
A vizsgálat célja az, hogy kiderítsék, miként hat az egészséges ember kognitív teljesítményére egy érzékszerv – a súlytalanság állapotában az egyensúlyérző szerv – teljes kiesése.
A világűrben és földi körülmények között is teszteket végeztek a vizsgálatokban részt vevő űrhajósokkal. A tanulási tesztek során először normál irányú összetett vizuális ingereket, majd nem szokványos irányban bemutatott összetett stimulusokat, legvégül egyszerűsített vizuális ingereket alkalmaztak a kutatók.
A Nagy Attila, az SZTE élettani intézetének docense által irányított projekt során földi körülmények között ötven önkéntessel is kipróbálták a teszteket az asztronauták a felbocsátás előtt, majd az űrállomáson, végül a visszatérést követően ismét hét-hét alkalommal végezték el.
Az adatok feldolgozását szeptemberben kezdték el,
és várhatóan az év végére lesznek meg a részletes eredmények. Jövőre pedig egy, vagy akár több publikáció is megjelenhet a kutatásról. Amennyiben a súlytalanság nincs hatással az asszociatív tanulási képességekre, akkor azokat hosszabb távú űrutazás során is hatékonyan lehet alkalmazni.
Ha viszont jelentősebb funkcióvesztés történik, akkor olyan stratégiát kell kialakítani, amely már az űrhajósok felkészítése során bevethető. Az SZTE szakembereinek munkája így hozzájárulhat olyan tréningek, módszerek és akár gyógyszeres vagy táplálkozási beavatkozások kidolgozásához, amelyek segítik az űrhajósokat abban, hogy kognitív képességeik az űrben is megmaradjanak.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Forrás: MTI | Borítókép: Pixabay
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több űrkutatás
Ez nagyon érdekes. Ahol már nincs gravitáció- ott biztosan más a nyomás is a koponya üregben is és milyen érdekes lehet hogy a liquor (agyvíz) nyomása és a keringése változása vajon okoz e fejfájást pl. nekik ott a világűrben. Mondjuk erről nem olvastam semmit. Vagy ki tudja, lehet pont ez tenne jót a migréneseknek:-))) Az biztos, ha az ember fejében túl sok, vagy túl kevés az agyvíz, egyaránt lelassítja a gondolkodást, meg a reakciókat, mi úgy fogalmazzuk „torpid” lesz a páciens. No meg a vízfejű gyerekekből sem lesz Nóbel díj várományos – bocs . Szóval ez nagyon érdekes- nem láttam a podcastokat Kapu Tiborral, hogy vajon ilyesmi szóba került e. Azért a súlytalanság hatalmas megterhelés a test minden egyes szegmensének. Pl. a Holdra szálló űrhajósokkal kapcsolatban régen lehetett olyant olvasni, hogy pl. csontritkulásuk lett a súlytalanságtól. Vagy ha az izmokat tartósan nem használja senki, gyenge lesz és sorvad- no nyilván nem a kéthetes űrben tartózkodástól. Amikor kiszállt Kapu Tibor a kapszulából, neki is rogyadoztak a lábai rendesen.
S milyen érdekes az ellentétje a dolgoknak- a búvárkodás. Ha jól meggondolom milyen okosak a delfinek akkor lehet jobban járna az emberiség, ha nem másik bolygót keresne, hanem a víz alá menne:-)))) A jó öreg Archimédés -zseni volt az biztos.