Házi veréb a birtok karácsonyi ajándéka! Öt év után újra!
Kettős értelemben is. Ezt kapta a birtok ajándékul 2023.12.23-án kora délután. Vagy ezt kaptam én ajándékul a birtoktól. Azt hihetné az olvasó, ha nem rég olvassa a Cenwebet, hogy ez semmiség, de két okból sem az. Egyrészt a házi veréb és általában a verebek elég rosszul állnak Európában, sőt: egyre rosszabbul. Részint talán ennek köszönhetően a birtok sem áll jól verebekben az utóbbi években.
Márpedig ha egy madár azért tűnik el egy kisebb területről, mert regionálisan esetleg egy egész kontinensen fogyatkozóban van, esetleg összeomlás szélére jut a populációja, kis területen, “egyedileg” visszahozni egy ilyen fajt szinte reménytelen.
A helyzet komolyságát jelzi az is, amit 2022-ben írtam a házi verébről, mint olyan fajról, melyet elvesztettem. Azt hiszem, most érdemes a házi verébre vonatkozó részt szó szerint idéznem:
Házi veréb | Passer domesticus | 2022.09.22.
Legérzékenyebb veszteségem. Utoljára 2018-ban láttam a birtokon. Megdöbbentő, hogy az egyik leggyakoribb madárfaj tűnt el innen. Évtizedekkel korábban, amikor még tanítottam, arra biztattam az kezdő madarászokat, hogy a gyakori verebek is mindig írják fel a naplóikba, mert – mondtam – nem lehet tudni, meddig lesz gyakori. És ezt komolyan gondoltam. Mégis megdöbbent, mennyire igazam volt.
Mára az európai verebek 40-60%-a tűnt el. Sokfelé kiveszett. Nem is mennék ebbe most bele. Ha semmi más, a verebek sorsa észhez téríthetne minket.
Ugyanakkor, ha korrekt akarok lenni, nem tudhatom biztosan, hogy a házi verebeim eltűnése illeszkedik-e a globális folyamatokba, vagy helyi jelenség csupán. Itt ugyanis a kezdetek kezdetén eleve nem volt házi veréb (csak mezei). 2002-ben jelentek meg, aztán szépen felszaporodtak, körülbelül 30-50 példány között mozgott a létszámuk. 2018 tavaszán (a nagy havazás idején) még megjelent 8-10 példány, aztán semmi.
Néhány példányt azonban láttam még
a közvetlen környéken tavaly is. Könnyen lehet, hogy a kert erdősültsége sem kedvez nekik. Mára a kert parkká fejlődött, jóval kevésbé nyílt, mint akár pár éve, a házi veréb pedig szereti, ha nyílt tereket talál. Itt is azt látjuk talán, hogy míg a parkosítás több tucat fajnak kedvezett (poszáták, füzikék, rigók… stb.), a házi verébnek nem. (Fotó: Centauri)
2023.12.23.
Miután 2022 őszén megírtam a fenti sirámot, minden korábbinál nagyobb területen kezdtem meg a citromsármányok etetését, főként a Nagykarám területén és az Őskökényeshez legközelebbi boglyákon. Valamikor október folyamán, amikor már szépen gyűltek a sármányok, két alkalommal sikerült megfigyelnem és fotóznom két házi verebet is.
Igaz, később eltűntek, többé nem láttam házi verebeket, se 2022 őszén, se 2023 elején vagy nyarán. Annak ellenére sem, hogy 2023 nyarán és őszén annyi megfigyelést végeztem, amennyit talán soha korábban.
Ennek az volt a paradox oka,
hogy tavasszal újraélesztés után jöttem vissza egy súlyos infarktusból, így a nyár erősen a lábadozás időszaka lett (a teljes rehabilitáció még mindig tart, és ha az ég is úgy akarja, talán 2023 végére, 2024 elejére leszek a “régi”). Mivel emiatt jelentős terhelésnek nem tehettem ki magamat, számos munkát nem tudtam elvégezni, de megülni se tudtam (nem mellesleg ebben az időszakban leszoktam a dohányzásról is), jobb híján, rengeteget sétáltam, többnyire távcsővel a nyakamban és fényképezőgéppel.
Mindezek következtében meglepően sok új madárfaj került meg a birtokon, de házi veréb egyetlen példány, egyetlen egyszer sem fordult elő.
Tegyük hozzá azt is, hogy mezei veréb csapatok időlegesen már a nyár második felében felbukkantak, novembertől pedig rendszeresen tanyázik nálam egy kölübelül 80-100 fős mezei veréb sereglet. Ez is biztató, mert a mezei verebek száma is lassan tíz éve érte el utoljára ezt a szintet.
2023 decemberében intenzív etetés volt a birtokon
körülbelül két hektárnyi területen. Erről írtam is, és több videót is készítettem.
Mivel úgy alakult, hogy karácsony környékén nem tudok folyamatosan a birtokon lenni, december 23-án délelőtt karácsonyi svédasztalt terítettem a madaraknak. Annyi eleséget szórtam ki és akkora területre, melyen akár hetekig is elélhet több száz madár. A nagyvadföld aljától egészen a lakás ajtajáig voltaképp egyetlen aprómagvas zónát hoztam létre, főként zab, köles és kukorica szórásával.
Az Angolkertben a ház előtt,
a fenyők alatt körülbelül 150-200 négyzetmétert pedig gyakorlatilag elfedtem magszórással, itt napraforgóval vegyesen. Itt vettem fel pár napja a kukoricát fogyasztó szajkókat is ITT. Ezen a szóráson délután körülbelül 100 mezei veréb mozgott, és öt év után először jelent meg a házi veréb, 5 hím példány.
Ez bizakodásra ad okot, azt jelzi, hogy a közelben akadnak még házi verebek, ha nem is sokan, és ha tovább dolgozok rajta, talán még fészkelőként is visszacsábíthatom őket. Az volna az igazán jó, ha ezen a télen rendszeressé válnának az etetőterületeken.
Bármit hoz is a jövő, igazán örömteli pillanat volt újra látni őket, s mi más ez december 23-án, ha nem egy kivételes ajándék, ami nemcsak szépségében, ökológia értékében emeli az ünnep fényét, hanem a meglepetés erejével ragyogja be a karácsonyt.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért, 2200 forint támogatásért elérsz minden támogatói tartalmat, a heti videókat és írásokat is. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő neked, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a hello@centauriweb.hu vagy a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is megköszönve, és remélve, hogy szövetségesek leszünk.
még több “Kert & vadon”
még több veréb
Nem is értem, hogy itt miért van ilyen rengeteg házi is és mezei is. Amióta most elkezdtem az etetést a számuk százszorosa nyári állománynak. Szerintem az egész Tisza-tó régió verebei ide költöztek télire. 😀