Háromujjú hőcsik | A ritka harkály, akit már régóta várunk!
köszönet az elődöknek
Alfred Brehm Az állatok világa (1863-69) című munkája nemzedékek tudását és életét határozta meg. Minden idők egyik legnagyobb szabású zoológiai összefoglaló munkája volt. E mű fejezeteivel a méltatlanul “elfeledett” szerzők munkája előtt tisztelgünk.
Időnként a hajdani szöveget kommentárral is ellátjuk, és ajánljuk a fajjal vagy témával kapcsolatos egyéb cikkeinket.
Néha azt hihetnénk, hogy ezekben a forrásokban már alig találni aktualitást, de ha nagyobbra nyitjuk érdeklődésünk látószögét, rögtön érzékeljük: ezek a munkák ma is ontják az érdekes megfigyeléseket, és minden nappal egyre tanulságosabbak azok a kontrasztok is, melyek a hajdani és mai szemléletek között feszülnek.
Alfred Brehm: A hőcsik (Picoides tridactylus Linn.)
1863-69 | magyarul 1901-1907
Hőcsik-nemzetség
Ebbe a nemzetségbe Európa, Ázsia és Amerika északi vidékein élő tíz sajátságos harkályfaj tartozik. Csak három ujjuk van, melyek közül a két előreálló csaknem egyforma és valamivel rövidebb, mint a hátrafelé néző harmadik. Az első evező igen kicsi, szabadon álló része alig hosszabb, mint a csőr. Az orrlyukakat jókora tollpamat takarja.
A hőcsik (Picoides tridactylus Linn.)
A tíz faj közül ez él Közép-Európában.
A nagy fakopáncsnál alig kisebb; ha nem is annyira élénk színű, mint az, de mindenesetre éppen olyan tarka. Feje teteje élénk citromsárga. Feje hátsó része fekete, ugyancsak ilyen a szemén, füle táján és nyaka oldalán lehúzódó széles sáv, melyet felülről keskeny, alulról széles fehér csík határol. Álla, torka, alsó teste közepe tája fehér; a begy és mell oldalának tollain fekete szélesebb szárfoltok, míg hasán, combjain, farka alján s az alsó farkfedőkön ugyancsak fekete keresztsávok vannak. Hátoldala a szárnyakkal együtt egy – a nyak fehér hátsó részétől egész a felső farkfedőkig húzódó – széles fehér sáv kivételével fekete. Úgy a szárny-, mint a válltollakat fehér hosszanti foltok díszítik; az elsőrendű evezők külső zászlóját öt, a másod- és harmadrendűekét három fehér keresztfolt, s a belső zászlót pedig nagy fehér szegélyfoltok tarkítják, miáltal az összecsukott szárnyon hat keskeny keresztcsík keletkezik.
A két-két szélső farktollon két fehér keresztsáv van s hegyük is fehér, míg a harmadszélső tollon a fehér hegyen kívül csak egy keresztsávot találunk. Szeme fehér, csőre ólomkék, hegye fekete, lába ólomszínű. A tojó feje teteje nem sárga.
A hőcsik előfordulási területének az a sajátsága, hogy Közép- és Dél-Európában csakis a magas hegyvidéken és a legmagasabb középhegységekben él, viszont Európa északi részén mindenütt otthonos, úgyszintén Közép-Ázsiában is Kamcsatkáig, Szachalinig és az Amur-menti tartományokig, és pedig észak felé a fa határáig, dél felé pedig egészen a Tiansán-hegységig.
A mai Magyarország területéről nincs hiteles előfordulása. Kevénél például találunk ugyan adatot róla a Keszthelyi-hegységből (harmincas évekből), de hivatalosan nem szerepel ma sem (2025.01.01.) Magyarország madarainak névjegyzékében. Mivel hozzánk rendkívül közel is él, várható, hogy előbb-utóbb egy-egy elkóborolt példány megkerülhet Sopron-Köszeg környékén, az Alpokalján vagy az Északi-középhegységben. (szerk.)
A hőcsik Magyarországon szintén a ritkább fajok közé tartozik,
amely csak a magas hegyvidék szálerdőségeit lakja, tehát főként Erdélyt és a Kárpátokat. Előfordul Horvátországban is, elsősorban a magasabb Karsztvidéken. Így Hirtz 1910 július 16-án három repített fiókát talált Mrkopalj vidékén. Tojásai, tudtommal, egyetlen hazai gyűjteményben sincsenek meg. Ertl Gusztáv említi, hogy 1895 május 20-án találta tojásait Feketevágon 960 méter magasságban. Ezek hollétéről nincs tudomásunk. Állandó madár, amely csak tél idején húzódik le az állandó tanyája közelében levő alacsonyabb vidékre.
Ennek a fajnak is vannak különböző alfajai, amelyek közül a hőcsik (Picoides tridactylus alpinus Brehm) a nálunk előforduló és fészkelő alfaj, míg az északi hőcsik (Picoides tridactylus tridactylus L.) nálunk legfeljebb téli vendégként fordulhat elő. A kérdés tisztázása, hogy pl. az északi alfaj tényleg előfordul-e nálunk, még szintén a jövő kutatás föladata. A két alfaj a következőkben különbözik egymástól. A hőcsik csőre gyengébb, a hát kevésbé fehér, a hát eleje fekete néhány fehér folttal, háta és farcsíkja jócskán feketés, oldalain lényegesen több a fekete szín, a lágyék tollain a fekete és fehér szín egyenlő mennyiségben fordul elő, a mell oldalain levő fekete sávok jóval szélesebbek. A méretekben nincsen különbség.
A hőcsik gazdasági jelentősége minimális, illetőleg ritkasága miatt jóformán ismeretlen. Mint ritka madarat a magyar madárvédelmi törvény védelem alá helyezte.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több madár
