Hogyan becsüljük meg, hány madár jár egy madártetőre?
Madáretetővel kapcsolatosan az egyik legyakrabban feltett kérdés: Hogyan becsüljük meg a lehető legpontosabban az etetőnkre járó madarak létszámát? Lényeges kérdés ez, egyrészt mert a legfontosabb paraméter épp az, hogy milyen madárból mennyi jár egy etetőre, másrészt, fontos a pontosság, hisz csak így kapunk értékelhető, összevethető adatokat.
A cinegék létszámbecslése
Kezdjük velük, hisz általában ők az első vendégek az etetőn. Sok szempontból a becslésük sem könnyű. A cinegék igyekeznek egyesével járni az etetőre, tehát akkor is csak 2-3 madár röppen oda egyszerre, ha van 20 vagy 40. Az ő esetükben a kertben mozgó madarak létszámát kell figyelembe venni. Az etető környékén lazán gyülekeznek és felváltva hordják a magot. Vagyis, röviden: amikor az etető KÖRÜL mondjuk 20-30 vagy annál is több cinege mozog, akkor azt kell figyelembe venni.
A magevők, pintyek és verebek létszámbecslése
Valamivel egyszerűbb a helyzet. Ott alapvetően azt vesszük figyelembe, hogy egyszerre mennyien vannak az etetőn. Az udvar madaraival óvatosabban kell bánni. Előfordul, hogy felbukkannak tengelicék, csízek, a fákon, de le sem jönnek az etetőre. HA KICSI AZ ETETŐ, előfordulhat, hogy el sem férnek annyian egyszerre, mint amennyien valójában az etetőre járnak. Olyankor viszont jól látni, hogy a bokorban, a fán az etetőre várakozó verebek, zöldikék, tengelicek üldögélnek, és a kisebb csapatokban, rotálásban látogatják az etetőt. Ilyenkor természetesen a környező fákon-bokrokon várakozó madarakat is számba kell venni.
Hogyan becsüljünk akkor, ha már nagyon sok a madár?
Ez a legtöbb helyen nem okoz gondot, hisz nagyobb csapatok az utóbbi években már ritkák. Ha mégis nagy tömeg verődik össze az etetőnél, akkor elsősorban a tél második felében. Kivételt talán a veréb. Ahol verebek is látogatják az etetőt, ott akár az egész szezonban népes csapatok lakmározhatnak, több százan, vagy akár ezret is megközelítő mennyiségben. Igaz, újabban sokfelé a verebek létszáma is drasztikusan csökken.
A folyton mozgó, ugrabugráló madarak leszámolása nem mindig sikerül, ha pedig nagyobb a csapat, akkor lehetetlen. Ezért alkalmazzuk azt a módszert, amit egy terepi madarász is alkalmaz, ha nagy madárcsapatokkal találkozik. Gyakran elcsodálkoznak azon, ha például azt olvassák: látott valaki 40.000 vadludat. Honnan tudja, hogy 40.000 volt? Mert hogy nem számolta le, az biztos. Igen, a nagyobb csapatokat nem számoljuk le, hanem megbecsüljük.
De hogyan?
Nem mindegy! Vegyünk a csapatból egy kisebb egységet, tíz vagy húsz madarat, és ahhoz mérten becsüljük meg a csapat egészének méretét. Kinézünk egy részletet, azt mondjuk: ha ez tíz madár, akkor az lehet harminc, az meg hatvan, így tovább, míg nagyjából be nem lőjük az egész csapat méretét.
A képen seregélycsapat látható (Sturnus vulgaris), a Balatonnál lőttem a képet. Csináltam egy gyors becslést, de nem ellenőriztem. Akinek türelme van – ebben a kivételes esetben – ellenőrizheti, hisz itt a seregélyek nem mennek tovább.
Nagytestű (etetőn általában ritkább) madárfajok
Az ő esetükben ritkán adódik probléma. Leszámolni, hogy mennyi gerle vagy rigó jár az etetőre, általában nem gond, de arra figyeljünk, hogy az ember hajlamos a nagyobb termetű madarakat többnek érzékelni, mint a kisebbeket. Ez akár már abban az esetben is igaz lehet, ha mondjuk meggyvágók jelennek meg. Húsz meggyvágó esetén körülbelül akkora mozgást érzékelünk, mintha 40-50 veréb járna az etetőn.
Segíthet, ha ismerjük a nemek közötti különbséget!
Viszonylag ritkán, és általában a kisebb létszámú fajok esetében segíthet ez. Vegyünk egy példát. Jár egy nagy fakopáncs az etetőnkre. Legalábbis egy példánynál többet egyszerre nem látunk. Ilyenkor természetesen egy példánynál többet nem is írhatunk fel. Más a helyzet, ha ismerjük a hím és a tojó közötti különbséget, s azt észleljük, hogy mondjuk a reggel látott hím fakopánccsal szemben délután egy tojó eszik nálunk. Ilyenkor rögtön világos, hogy két madár jár hozzánk, s nem egy.
Mikor végezzünk felmérést?
Ha pontos képet akarunk kialakítani az etetőnk madárforgalmáról, az a legcélszerűbb, hogy minimum hetente készítsünk egy összesítőt. A heti összesítőbe minden fajnál az azon a héten megfigyelt legmagasabb példányszámot írjuk be. Ha valaki abban a szerencsés helyzetben van, hogy hetente többször is felbecsülheti a madarait, bátran írja össze a madarait többször is. Minél sűrűbb a becslés annál jobb.
Azok a napok is fontosak, amikor váratlanul eltűnnek a madarak. Ezekről a napokról pontos adatokat gyűjteni legalább olyan lényeges, mint a nagy forgalmú napokról. Szóval, ha gyér egy napon vagy héten a forgalom, akkor is írjuk össze a madarainkat! Egy madár létszámának csökkenése vagy hiánya sokszor beszédesebb és fontosabb, mint a jelenléte vagy a sokasága. Kisebb etetőhelyeken akár az is előfordulhat, hogy adott napon egyetlen madár sincs. Ilyenkor is fontos feljegyzést készíteni, jelezve, hogy a madarak száma nulla volt.
Milyen napszakban figyeljük a madarakat?
Ez helyenként változó lehet. Nagy általánosságban reggel és a délután második felében jár etetőre a legtöbb madár. Becslésre kiemelten jó időszak, amikor az etetőben akad még mag, de már fogytán van. Ilyenkor a madarak erősebben tömörülnek, többen vannak egyszerre a etetőn, így a becslésük is könnyebb.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Illusztrációk: Centauri
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több madáretetés
