Halak kutatása | Hoppá: ma éjjel indul a Cselle Projekt!
2025 egyik legizgalmasabb kérdése: rendszeresen fordulnak elő a Nagypatakban halak, vagy csak alkalmilag? Tavaly azért nem volt ez kérdés, mert fel sem merült bennünk, hogy halakat fogjunk. Pontosabb úgy fogalmazni, hogy halak miatt biztosan nem vettünk volna varsákat. A gőték kutatása miatt kezdtünk el varsázni először a közeli záportározóban, majd a Nagypatakban is. Utóbbi helyen aztán mellbevágó eredményeket kaptunk, amikor először a fürge cselle (Phoxinus phoxinus), majd a kövi csík (Barbatula barbatula) is több alkalommal került elő (2024 május első hetében).
Átnézve a tavalyi írásokat, rátaláltam egy „elfeledett posztomra” is.
Valójában az első fogás előtti éjjel megjósoltam, hogy lehetnek „rejtőzködő halak” a Nagypatakban. Egész ügyesen kombináltam, s végül arra jutottam: bár 25 év alatt egyszer sem láttam halakat és a Nagypatak vízjárása cseppet sem kedvező, mégis előfordulhatnak halak, leginkább vágócsík (Cobitis taenia).
Az ominózus posztban (2024.05.01-én, este nyolc óra körül) alapos összefoglalót adtam a Nagypatak viszonyairól, és annak esélyeiről, hogy lehetnek-e halak. Jó szívvel ajánlom, érdemes elolvasni most, annál is inkább, mert az idei kutatásaink alapjait is az ott leírtak képezik. Most, Marával beszélve, ő is emlékszik arra az estére, a jóslataimra, a lamentálgatásra, s aztán másnap az első megdöbbenésre, amikor nem is csík, hanem fürge cselle került elő a Nagypatak akkor még nem duzzasztott szakaszán, a mostani Hód-vízről. S ugyanonnan később kövi csík is.
Az első halfajok megkerülése
nem egyszerűen annyit jelentett, hogy kettővel több fajt üdvözölhettünk a birtok faunájában, hanem egy egész rendszertani csoportot, s még csak nem is rendet, hanem osztályt, a halak osztályát. Évtizedes vágyam volt, hogy jóvá tegyem azt a hiányosságot, hogy a birtokon nem élnek halak, de aztán 2024 májusára letettem a halak betelepítéséről (compót és aranykárászt akartam), mivel az nehezen összeegyeztethető a kétéltűek védelmével, ami pedig elsőbbséget élvez. A napokban ITT írtam meg részletesen, miért nem jó, ha a kétéltűek szaporodóhelyein halak is élnek.
Miután két védett halfajunk lett, 2025-ben fokozott erővel, átgondoltabban és korábban kell nekilátni a Nagypatak vizsgálatának. A legfontosabb kérdéseink:
- Rendszeresen vannak-e halak?
- Akadhatnak-e új fajok (réti csík vagy kövi csík)?
- Szaporodhatnak-e nálunk halak?
A rendszerességre részint választ kaphatunk akkor, ha figyelembe vesszük a birtokszomszédunk beszámolóját, mely szerint a birtokhatártól 23 méterre lévő tóban annak idején, amikor volt kapcsolat a Nagypatakkal, váratlanul megjelentek kövi csíkok. Ez körülbelül 15-20 éve lehetett, tehát a kövi csík régen is feljött a Nagypatakon. Hogy a kövi csík mennyire rendszeresen érkezik meg a Nagypatakba, az eldől majd az idén. Ha ismét fogunk, akkor viszonylag magabiztosan kijelenthetjük, hogy évről évre feljön.
Jó, de honnan?
Már tavaly, az első halak megfogása előtt lemértem, hogy a Nagypatak 8660 métert tesz meg egy nála sokkal jelentősebb folyóvízig, ahonnan elvileg számos fajt kaphatunk. Ez a távolság egy halnak ívás idején semmi. Ez a válasz a második kérdésre is: igen, feltételezhető, hogy nemcsak a cselle és a kövi csík jön fel. Legvalószínűbbnek – az irodalom áttekintése után – a vágócsík és a réti csík előfordulását gondolom, de tartósan magasabb víznél talán keszegfélék is feljöhetnek.
A szaporodás kérdése viszont más lapra tartozik.
Leginkább az tűnik valószínűnek, hogy a közeli folyóból ösztönösen indulnak meg a kisebb patakon felfelé ezek a halak, ám végül ívóhelyre nem találnak. Talán régebben ívhattak itt is (állítólag a hetvenes években még horgászni is lehetett itt), de jó ideje nincsenek meg ehhez a feltételek. A Nagypatakban gyakran még tavasszal sincs íváshoz elég víz, és ami legalább ennyire fontos, nemigen talál a hal az ívásra ideális aljzatot sem. A legtöbb halfaj ugyanis kavicsos aljzatot igényel, ahol az ikrák beeshetnek a kövek közé, hogy a többi hal ne találja meg, és ne falja fel.
Halivadékok jelenléte egy vízben többnyire rendkívül feltűnő, de 25 év alatt egyszer sem észleltünk ivadékokat.
Mindez radikálisan megváltozhat azzal,
hogy 2025 március elsején megépítettük az első 5 gázlót (ez a Nagypatak-szakaszunk 65%-a körülbelül), s várhatóan 2025.03.22-én magasítjuk őket, elkészül az első árasztó-csatorna (ami kivezeti áradáskor a többletvizet a mocsárrétre), és szeretnénk, hogy még ezen a héten legalább két gázló kapjon kavicsborítást is,
- egyrészt a gázló védelme, stabilizálása érdekében,
- másrészt azért, hogy új élőhelytípust hozzunk létre, a kavicsos patakmedret.
Sokat segíthet a felvándorló halaknak, hogy a duzzasztott szakaszokban állandó, biztonságos, mély vizet is találnak, gazdag táplálékforrásokkal, s ez nemcsak arra ösztönözheti őket, hogy több időt töltsenek nálunk (esetleg az egész évet is), hanem arra is, hogy szaporodjanak, amennyiben találnak ívóhelyeket.
Kétféle ívóhelyet kell létrehozni:
- Homokos aljzatot (bizonyos fajok ezt preferálják).
- És kavicsos aljzatot.
Homokos aljzat létrehozás a lehető legkönnyebb, mert amiként azt nemrégiben megírtam, a Nagypatak gázlóinak építése során gazdag homokállományra bukkantunk a Nagypatak partiövezetében. Magyarán nem kell vennünk homokot, elég a partról behordani néhány helyen, és homokpadokat létrehozni a mederben. Ez részben meg is valósult már, hiszen a homokos részeken épült gázlók „lábazata” homok, és a gázlóról lesodort rész is homokpadokat képzett a mederben (Hód-gázló, Sakál-gázló, Nagyfűz-gázló).
Fontos lesz, hogy homokpadokat ne csak a gázlóknál alakítsunk ki, hanem a gázlók közötti vizekben is. Ezzel nő a patakmederben az élőhelyi változatosság, és a duzzasztott szakaszba épített padok tovább stabilizálják a vízjárást (áradáskor például fékezik az áramlást).
Itt el is érkeztünk arra a pontra, ahol összefoglalhatjuk, miben is áll a Cselle Projekt lényege. Miért is jogos önálló programról beszélni, miért kell a halak kutatását és védelmét külön kezelni a kétéltűek kutatását és védelmét célzó programunktól, a Rana Projekttől.
Mert a Cselle Projekt nem egyszerűen a halak faunisztikai kutatását jelenti.
Nemcsak arra keresünk választ, hány faj él itt, és milyen a haljárás, hanem aktív védelmet is jelent. A varsázás egy komplex kutatási módszer, amit ugyan a kétéltűek miatt vetettünk be először, s nem kevés eredménnyel, de járulékos haszonként sok más fajról nyertünk hasznos és meglepő adatokat, így például a vízi siklókról, de gyakoriak a vízirovarok, csigák, piócák is a varsákban. A varsázás tehát jóval túlmutat azon, hogy megtaláljuk a gőtéket. A vízirovarokra, csigákra 2024-ben kevés figyelem jutott, de 2025-ben sokkal jobban figyelünk majd mindenre, ami a varsákból előkerülhet. Próbáljuk majd például célzottan keresni a rákokat is.
Tehát, bár intenzívebben fogunk varsázni – jóval intenzívebben –, mint 2024-ben, amikor még csak tanultuk a kutatási módszereket, de itt a halak védelméről is szó van már. A Cselle Projekt végső célja, hogy rendszeressé tegyük a halak jelenlétét a Nagypatakban, de telepítés nélkül, a honos és természetes úton felvándorló védett halfajok révén. Mindezt szeretnénk elérni:
- A vízjárás stabilizálásával.
- Állandó, mély vízszakaszok létrehozásával.
- A Nagypatak átjárhatóságának biztosításával.
- Homokos és kavicsos ívóhelyek létrehozásával.
A kutatás intenzitásának első lépése volt,
hogy nemrégiben megnöveltük a varsák számát. 2024-ben mindössze két varsával dolgoztunk, 2025-re már rendeltünk további 4 darabot. Ezt a négy új varsát pedig 2025.03.20-án délelőtt kihelyeztük a Nagypatak 4 mederszakaszába. Így ma éjjel (2025.03.21/22.) ismét belevágunk a halak, és általában a Nagypatak vízi élővilágának kutatásába. Tervezünk újabb varsákat is, a legideálisabb az lenne, ha minden patakszakaszban volna egy varsa, vagyis összesen 8-10 varsa kellene, arról nem szólva, hogy varsázni kell majd a környék vizeit is.
- Sikerünket jelezné, ha új fajokat találnák,
- ha bizonyos fajok rendszeressé válnának,
- s végső soron az volna a legnagyobb fegyvertény, ha egyszer végre ivadékokat mutathatnánk ki a Nagypatakból,
ezzel igazolva, hogy a beavatkozásink nyomán végre ismét szaporodóhely lett a patakmeder az ide vándorló halfajok számára is.
Borítókép: Centauri
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Lána, Lacerta, Cselle projektek, de jól hangzanak. Fantasztikus az összehangolás a területeteken a vizes részekben is a különböző fajok számára. Gázlók, homokpadok, vízleeresztők, mézelő zónák stb. hihetetlen, hogy apró s mások számára nem igazán érthető(addig amíg el nem olvassák itt:-)) lépésekkel mennyi élőlénynek ad helyet a birtok.
A Vadon ivadékai:-))
Azt hiszem a lényegre tapintottál rá. Az aktív visszaadás legfontosabb mozzanata az összehangolás. Tágabb értelemben is a dolgok összehangolása hoz létre harmóniát. Ez egy roppant izgalmas vállalkozás, olyan komplex és gyönyörködtető feladat, ami életerővel tölti meg nemcsak a patakmedret, hanem azokat is, akik visszaadják a pataknak az életet.