Gyepi béka télen, gyepi béka Mikulásra
Mindig van meglepetés, akár ünnep van, akár nincs. Egy rezervátum már csak ilyen, de a kétéltűek rég nem leptek meg minket semmivel. Miután májusban véget ért a nászidőszak, a zöld levelibéka (Hyla arborea) kivételével úgy felszívódtak, mintha sosem jártak volna nálunk. A levelibékák még a nyár végén is sokszor harsogtak a Nagyberekben, de más fajjal csak kivételes esetben találkoztunk. Holott nem száradtunk ki az aszályban teljesen. Más kérdés, hogy a mi békafajaink olyanok – a barna varangy (Bufo bufo), a zöld varangy (Bufo viridis), az erdei béka (Rana dalmatina), a gyepi béka (Rana temporalis) és a mocsári béka (Rana arvalis) is –, amelyek a nászidő után elhagyják a vizeket és szétszélednek. Ezzel együtt is kirívóan kevés békával találkoztunk.
2025. júniusától 2025. decemberéig
mindössze négy esetben futottunk össze békákkal, holott a vizes élőhelyátalakításaink elsősorban nekik szóltak (meg a gőtéknek). Két alkalommal találkoztunk felnőtt példánnyal a patakparton, egyszer egy fiatal idei erdei békával a Pelso-tónál, végül november 20-án az Angolkertben egy öreg erdei békával. Ez durván fél év alatt rendkívül kevés. Ez is látványosan illusztrálja, mennyire megcsappant a békák száma felénk is, az utóbbi évek aszályának és a békákat sújtó járványoknak köszönhetően.
A november végi erdei béka is meglepett minket, hiszen épp lehűlésben, klasszikus téli időjárási körülmények között találkoztunk vele, de a mai béka még inkább meglepett. Ma, 2025.12.06-án álltunk neki a patakpartvonal reformjának, pontosabban annak a résznek, ahol bizonyos szakaszokat mi igazítunk ökológiailag barátságosabb fazonra ásóval. A partszakasz más részeit pedig a több száz fős nagyvadállománnyal próbáljuk meg átformálni. Erről részleteiben hamarosan külön posztban írok.
Mielőtt a partvonal fazonírozásához hozzáláttam volna,
a patak bal partján a nagyvadakra hagyott szakaszokra kiosztottam a szemes kukoricát, közvetlenül a patakpart 10-20 centis sávjába. Ahogyan a kukoricát szórtam, a Sakál-víz közepe táján egyszer csak „fejbe szórtam” egy szegény békát, méghozzá egy hím gyepi békát, aki erre a patakba ugrott, majd viszonylag fürgén lemerült a meder aljára. Bár csak az elugrás pillanatától láttam – máskülönben nem szórtam volna rá kukoricát –, de így is egyértelmű volt, hogy a gyepi béka fő nászhelyétől körülbelül 15 métere egy gyepi békába futottam bele. Ez a késői előfordulás lesz vélhetően az utolsó 2025-ös adat róla, és ez lesz az utolsó békánk is az idén. Bár abban sem lehetünk biztosak, hogy ez utolsó adat, és nem „első”.
Egy télies, havas és fagyos időszakon ugyanis már túljutottunk, és most éppen egy esős, de melegedő szakaszban vagyunk. A gyepi béka, a hegységek, a jégkorszaki reliktum területek (mint amilyen a rezervátum területe) faja lévén az egyik legkorábban éledő békafaj (az erdei béka kicsit jobban bírja a hideget nála is). Tél végén, kora tavasszal nem ritkaság, ha ezek a békák olyan vizekben is megjelennek, ahol hajnalban akad még néha jég is.
Ez a példány talán úgy vélte, amikor a rejtekhelyén a nyakába zúdult a hóolvadék, és amikor a fagyos talajt némi enyhülés járta át, hogy közeleg a tavasz, és lassan ideje a násznak. Erre utal az is, hogy a békánk már mutatott némi kék elszíneződést is, ami egyértelműn nászi állapotra utal. Könnyen lehet, hogy enyhe teleken, akár már decembertől, januártól lehetnek kisebb mozgásaik. Ezt nem tudhatjuk, mivel intenzíven csupán két éve kutatjuk őket. Talán érdemes lenne enyhébb időszakokban már decembertől varsázni a patakon.
Bárhogy van is, rendkívül szép ajándék ez a pataktól, a Sakál-víztől Mikulás napján.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Illusztrációk: Centauri
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Fickós vagy, drágám? Meg ne fázz, vigyázz magadra!🐸
Milyen érdekes- az ember ha a hidegben kékes-lilás lesz a mondás úgy szól- „lilára fagyott”- olyan hideg volt- semmiképpen sem függ össze a szaporodással:-)))
Brekuszka előjött mert azt hitte, hogy itt a tavasz – tegnap délután Győr felé haladva képzeljétek gyönyörű napsütésben mentünk, szinte hihetetlen volt, ahogy elhagytuk Szhely ködszitálós szürke területét.