Miért annyira fontos, hogy sikeresen telelt nálunk a guvat?
A mögöttünk álló rendkívül fagyos és havas időszak alatt a guvatokat (Rallus aquaticus) nem hallottuk már, bár arra mutattak a jelek – ahogyan azt korábban megírtuk –, hogy a drasztikus lehűlés és jegesedés ellenére sem hagyták el a rezervátum területét. Amint az erdei szalonka (Scolopax rusticola) sem.
Ma délelőtt (2026.01.25. 10:25) erősen olvadt már a hó, éjjel is kicsit, de egyelőre csak kisebb foltokban bukkan elő a talaj. Mindenesetre ma újabb terepszemlét tartottunk mielőtt a hó teljesen elolvadna. Többek között azt is ellenőrizni kellett, hogy a patak reagál-e már az olvadásra. Bár a víz magasan van, továbbra is tartja magát a jég alatt az öntésterület, egészen az Edward-sáncig, de áradást egyelőre nem tapasztalunk. Úgy tűnik, hogy a lehullott hó nagyobbik része szép lassan a talajba szivárog be, s még az sem kizárt, hogy végül nem fog áradást okozni. Ez egyébként egyelőre nem gond.
Sok a ragadozómadár, az egerészölyv (Buteo buteo) a rezervátumban, soha ennyit nem láttunk még, és ez nyilván a hollóetetőnek köszönhető, ahová napi szinte körülbelül 25-30 ölyv jár. Az olvadás miatt a citromsármányok (Emberiza citrinella) felfedezték, hogy a Nagylejtőn is találnak zabot. A havazások előtt körülbelül két hektárt szórtunk meg sármányoknak és verebeknek, ez a gazdag táplálékforrás most kezd ismét feltárulni. Így aztán az Őskökényes környékén rendkívül élénk a verebek és a sármányok mozgása.
Ez a mozgás igazán meghozhatna már nekünk egy kis sólymot (Falco columbarius) – új faj volna. A kis sólyom, ez az apró, csinos ragadozó téli vendég Magyarországon, tipikusan azokon a területeken, ahol efféle énekesmadár mozgalmak vannak nyílt élőhelyeken.
A Sakál-csobogónál
egy tojó fácánnal (Phasianus colchicus) is összefutottam. Miután a csobogó bal oldalán hetekig érintetlen maradt a szemes kukorica (a fácán is ezért volt ott), mára a kukorica eltűnt, sőt: a vaddisznók annyira átrendezték a terepet, hogy a víz most új vájatban is utat talál magának. Amint ott álldogáltam, azt mérlegelve, vajon a víz mekkora hányada megy most a vaddisznók által megnyitott vájatban, egyszer csak észrevettem, hogy a csobogó alatti gyér, kicsi nádasból valaki figyel engem. Egy guvat volt az. Körülbelül 4 méterre lehetett tőlem.
Ez az első eset, amikor szemtől szemben találkoztunk.
Eddig, a guvatról, mint új madárfajról, az októberi megkerülése óta kétféleképp szereztünk újabb és újabb adatokat. Leginkább a vadkamerák felvételein láttuk őket, később pedig a Nagyberekben naponta hallottunk 2-4 guvatot, egészen addig, míg karácsony táján a berek nádasa le nem fagyott. A jegesedés után már „csak” a patakmederben vette fel a kamera, akkor is a Sakál-csobogónál, illetve később ugyanott hallottuk is. Az utóbbi 8-10 napban azonban már nem tudtunk a guvatokról semmit, s leginkább az tűnt valószínűnek, hogy a fokozódó hideg, az egyre brutálisabb jegesedés miatt végül mégis csak elhagyhattak minket. A mai találkozás azonban rácáfol a pesszimizmusunkra.
Mivel gyakorlatilag vége a kemény télnek (érzésünk szerint nem is tér már vissza), vélhetően pár napon belül hó egyáltalán nem marad és a patakpart, illetve a berek is elkezd kiolvadni (a Kisbivalyos öntésterületének közepe máris kiolvadt), így most már végre kimondhatunk egy rendkívül fontos mondatot:
A guvat sikeresen húzta ki a telet nálunk!
Miért fontos ez?
Mert a vizes élőhellyé alakulásunk egyik legfontosabb visszajelzése volna, ha a guvat nemcsak rendszeresen átvonulna és telelne a rezervátumban, hanem 2026-ban már az új fészkelő madárfajaink között köszönhetnénk ezt az igazán érdekes és titokzatos madarat. Ennek viszont leginkább akkor van reális esélye, ha az októberben hozzánk érkező guvatok sikerrel telelnek itt. Ebben az esetben remélhetjük, hogy itt maradnak költésre is. Ha ez csak egyszer megesik, onnantól már kialakulhat esetleg egy saját kis állomány.
Mindennek természetesen alapfeltétele, hogy ne legyenek szélsőséges aszályok. Bár 2025. nyarán láttuk, hogy még a radikális aszály idején is megmaradtak a vizes élőhelyeink a patakmederben és a Kisberekben. Olyan guvatok, akik megszoktak már itt, akik tudják, hogy előbb-utóbb ismét ideális körülmények lesznek, akár ilyen száraz időszakban is kihúzhatják nálunk a kisebb, patakparti és kisberki vizeken.
Bárhogy van is, most, hogy ma, az utóbbi tíz év legfagyosabb hetei után ismét volt guvat, ráadásul először a rezervátum történetében, ezúttal szemtől szemben álltunk vele (bár fotózni nem sikerült, mert elrohant a Hód-gázló felé), most már nagyságrendekkel nagyobb az esély a 2026-os fészkelésre. Az idő enyhülésével várhatóan ismét hangoskodni fognak a guvatok, visszafoglalják majd a Nagyberek nádasait is. A kiáltozásuk, amint megindul a tőlünk délre, a Földközi-tenger partvidékén, Olaszországban telelő guvatok visszavonulása, akár újabb példányokat is lehozhat. A rezervátum teljes területén reális lehet akár több pár fészkelése is – izgalmas hónapok jönnek!
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Illusztrációk: Pixabay
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Nagyon jó volt olvasni ezt a posztot, vajon a guvat egyedül van, v. van párja ?
Na ez egy nagyon jó kérdés! Töprengtem délelőtt is ezen kicsit, és azt gondolom, hogy ha ez a madár itt maradt, itt maradhatott a többiek közül is valaki. Lehet, hogy kell 5-10 nap, amíg újra megélénkülnek, és akkor majd hangról megmondhatjuk, hogy többen vannak-e még. Remélem, többen lesznek.
Reménykedjünk! 🙂
Én tuti biztos vagyok, maradnak ott a guvatok, és költeni is fognak, mert tudják ők, hogy ennél jobb helyet nem igen találnak. 🙂
Nem is értem, évekig alig láttam guvatos posztot a madaras csoportokban, most télen meg elég sokat. Nem tudom mit gondoltak most ezek a madarak, hogy nem igyekeztek délebbre. Meg azt se tudom, mit gondoltak a cinkék a napokban, olyan párkereső dumájuk volt, csak kapkodtam a fejem.