Galilei fiai | Ki köszöni meg a szívnek?

SZÍNNEL-LÉLEKKEL

Galilei fiai | Ki köszöni meg a szívnek?

Hétmérföld mélyen aludtok, de a Föld csak forog, és ha felébredtek, akkor is forogni fog, megállás nélkül, ahogy álmotokban a szívetek vert álló éjjel. Szívnek-Földnek nincs nyugvása, forog a Hold is, forog a Nap, a naprendszer, a galaxis. Akarjátok vagy sem, forogtok ti is. Ki akarná? – mégis ott vagytok a Tejút örvényében, mécsként pislákoltok az Univerzum szupersötétjében, s csak azért gyúlhat bennetek élet, mert a Föld szelíd és kitartó, és nem áll meg.

A Hold sem lassít, és nem zuhan le rátok. A Nap sem hűl ki hirtelen. A szív sem hagy cserben álmotokban, s nem áll le, pedig: Föld, Hold, Nap és szív is örömmel pihenne. Ki kérte a Földet: „Ne állj meg ma éjjel!” Ki könyörgött a Holdnak: „Ne zuhanj még rá a Földre!” Ki kéri a Napot: „Ne hűlj ki még, ne vond vissza fényed!” Ki mondja ma a szívnek: „Jó, hogy kitartottál, s nem hagytál meghalni álmomban. Amikor nem figyeltem. Tudom, hosszú a majd’ egy évszázad, míg nincs szabad pillanatod egy se, de dobogj tovább, eljön az idő, mikor megpihenhetsz, amint a Föld is megáll, a Nap is kihűl, a Hold is a fagyos Földre zuhan egyszer, hisz mindez nem foroghat mindig. Visszatér a Nihil méhébe minden. De addig – legalább ma még – tarts ki, és ne vedd zokon, ha azt kérem holnap is: Dobogj! Forogj! – Hadd éljenek még egy darabig Galilei fiai.

még még ennyi nem elég Loading More… You’ve reached the end of the list

még még ennyi nem elég Loading More… You’ve reached the end of the list

Share on Facebook

Tweet