Fűnyírás és természetvédelem | Először járt fűnyíró a berekben!
Nyilván akad majd olyan, aki tátott szájjal adja át magát a teátrális megrökönyödésnek: atyaég, micsoda természetvédők, miféle „visszavadítók” ezek, hogy ott kezdenek fűnyírásba, ahol addig vadon volt! Épp akkor, amikor szerte a világban azt harsogja minden ökopróféta, felvilágosult látnok és az összes rozsdás talicskakerék frekvenciáján visító hiperaktivista, hogy a fűnyírásnál nincs károsabb, az maga a halál és a vég, a kárhozatba vezető út, a gonosz útja, a sátáni terv maga, az utolsó lépés a világegyetem megsemmisítésére irányúló esztelen ámokfutás ösvényén, az utolsó lökés, amely az apokalipszis örvényébe taszajt mindannyiunkat már holnap, s még jó, ha nem már ma este.
„Fűnyírás, ó, kárhozat, hogy én születtem megszüntetni azt!„
Mégis: miután 2023 óta a patakparton egy sávot (sétányt) kaszálunk, sőt, 2025 tavaszán eljutottunk odáig is, hogy először tisztítottuk a sétányt damilos kaszával, 2025 június 02-án, késő délután először esett meg, hogy levittük a fűnyírót a patakhoz, és a sétány javát rövidre vágtuk. Még mielőtt ismét akkorára nőtt volna a növényzet, hogy már csak damilos fűkaszával lehetett volna visszavágni. Nyilván nyomós okunk van rá, ha egyszer a kárhozat és a diabolikus természetrombolás útjára lépünk mi is.
De komolyra fordítva a szót: nincs szó természetrombolásról.
Ha már esztelenség, akkor erősen esztelenek azok a kampányok, amelyek kizárólagosan beszélnek kérdésekről és megoldásokról, és mondjuk az állattartást ezer százalékosan utasítják el (míg számos kiemelten értékes ökoszisztémát a legeltetés tart életben, nem véletlenül legeltet szinte az összes nemzeti park, méghozzá ipari méretekben), vagy amikor a kaszálást és a fűnyírást kárhoztatják cseppnyi árnyaltság vagy átgondoltság nélkül.
Természetesen jelenleg a nyírás és kaszálás kultusza erős túlzásokhoz vezet;
messze nem indokolt annyi kaszálás, nyírás, berregés és füstölés, mint amennyit mos látunk, de nem kell úgy tenni, mintha ezek csak és kizárólag kárt okoznának. Attól függ, hogy mikor milyen helyzetben kaszálnak vagy nyírnak. Nem mellesleg a nyírás voltaképp a legeltetés benzinmotoros kiváltása – természetesen jó lenne, ha mindenhol tényleges legelés váltani ki, de akadnak helyek, ahol ez (egyelőre) nem megoldható, ám a gyepet mégis röviden kell tartani.
A kaszálás például létfontosságú számos ritka lepkefajnak, méghozzá a májusi kaszálás, ami ugyanakkor a fészkelő madárfajok szempontjából nem a legszerencsésebb időpont. Azt kell látni, hogy ezek jóval összetettebb kérdések, semmint kategorikus tiltásokkal élhetnénk, akár a húsfogyasztás, az állattartás vagy a kaszálás és fűnyírás kérdésében.
Nemcsak azért van szükségünk egy gyepsávra a patakparton,
hogy kényelmesen mehessünk végig rajta a vegetációs időszak kellős közepén is, például amikor a kutatásainkat vagy a napi terepbejárásokat végezzük, hanem azért is, mert a patakparti sétány egyfajta szegélyhatást eredményez. Növeli a biodiverzitást, segíti a mézelő zónák létrehozását és kezelését. Számos vízimadár kedveli, ha talál valahol a víz közelében gyepet (nemcsak a nádasok, hanem a füves területek is fontosak). Ugyanakkor, ha valaki megnézi ezeket a képeket figyelmesen, észreveszi majd, hogy bőséggel hagyunk a patakpartnak életteret.
Annyira, hogy június első napjaiban sok helyen a sétány patakfelőli nádfalán már nem látni át, és eltűnik mögötte a patak. A sétány oldalán tehát egy növényfajokban gazdag, magas, sűrű lágyszárúakból álló sáv keletkezik, míg az átellenes oldalon pedig nagy kiterjedésű nádasok vannak.
A sétánynak (és a sáncoknak) köszönhetően érzi jól magát a völgyben a mezei veréb (Passer montanus), a sok fekete rigó (Turdus merula), és sok más faj, amely igényli a nyílt területeket és sávokat is. Azt is hozzá kell tenni, hogy ebben a sávban is szinte kizárólag gyomfajok éltek korábban (a nád kivételével), most viszont már tekintélyes szakaszokon vannak herefélék, főként fehér here (Trifolium repens) és vörös here (Trifolium pratense). Szerencsére a 2025-ös vetéseink a vártnál is jobban sikerültek. Így tehát nemcsak a sáncok, hanem a sétány is mézelő zónaként funkcionál nemsokára. Szegélyében már most is nyílik a mézontófű (Phacelia tanacetifolia) és a fehér mustár (Sinapis alba), de hetek kérdése csak, hogy a herefélék is virágozzanak, és akkor végre a patakparton is lesznek olyan növénysávok, melyek nektárral látják el a beporzókat.
Bár első ránézésre túlságosan is rendezettnek tűnhet
a Nagypatak partja ezeken a képeken, ez ebben az esetben valójában a diverzitás jelentős növekedésével jár együtt. Ráadásul már azt is tapasztaltuk, hogy jelentősebb árasztásnál a víz megjelenik a sétányon is, tocsogókat hoz létre, amelyek megint csak ideális életkörülményeket nyújtanak fajok százainak. Amikor pedig a sáncok növényzete is megerősödik és magasra nő, ahhoz hasonlóan, amint most a nádasok kezdik kitakarni, elfedni a csatornánkat, ebből a sétányból messziről semmi sem látszik majd, megbújik majd a rengetegben, ám azoknak a fajoknak, akik tudnak majd róla, évről évre egyre fontosabb lesz.
Borítókép / illusztrációk: Centauri
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Gyönyörű a patakpart! 🥰 S nagyon jó, hogy van ott ez a sétány.
Ha egyszer esetleg végig sétálnál rajta egy kamerával… 🤔
„felvilágosult látnok és az összes rozsdás talicskakerék frekvenciáján visító hiperaktivista, „- csúcs szöveg, de jót nevettem :-))
Nagyon klasszul mutat ez a sétány .