Füleskuvik fészkelése a környéken!
Ha azt kérdeznétek, melyik lehetne a legérdekesebb faj a Jászmaróti odútelepen, valószínűleg azt felelnénk: a füleskuvik (Otus scops). Természetesen előfordulhatnak ennél ritkább fészkelők is, de nálunk a füleskuvik az a faj, ami még reális eshetőség, ugyanakkor mégis extrának számít, még a nyaktekercshez (Jynx torquilla) vagy a búbos cinegéhez (Parus cristatus) képest is. Extra, de reális eshetőség, egyrészt mert a füleskuvik viszonylag könnyen telepíthető mesterséges odúkkal, másrészt azért is, mert voltak évek, amikor a telekhatártól mindössze 10 méterre fészkelt is már egy öreg cseresznyefában (2004 és 2008 között). Egészen addig, míg a cseresznyét ki nem vágták. Azóta csak ritkán halljuk, és egyszer sem költött a közelünkben.
2024 tavaszán helyzetük ki az első füleskuvik-odúkat
(összesen négyet), és bár annak is örültünk, amikor tavasszal megérkeztek afrikai telelőhelyükről (április 29-én), és a birtokhatáron is szóltak rövid ideig, ám ennél több nem történt. A tavaszi érkezés után nyomtalanul eltűntek, és egyetlen füttyentést sem hallottunk 2024 nyarán.
A füleskuvik ugyanis nem huhog, hanem füttyönget az éjszakában. Erről a jellegzetes, semmi mással össze nem téveszthető hangról tudhatjuk csalhatatlanul, ha valahol fészkel.
2025-ben szintén észleltük a tavaszi érkezését (április 17-én hajnalban), de aztán megint csak az történt, mint előző évben. Az első észlelést követően csönd lett. Ennek azonban ezúttal az lehetett az oka, hogy ritka zord tavaszunk volt. A füleskuvik, félig-meddig mediterrán, kicsit afrikai madárfaj lévén nem szívleli az ilyen „ellenséges” tavaszokat, és ha teheti, inkább csak langyos nyárestéken szól.
Június első napjaiban azonban – amint megérkezett végre a meleg – fordult a kocka.
2025. június elsején ismét hallottuk a füleskuvikot a birtoktól keletre szólni, igaz, viszonylag messziről. Másnap éjjel, a szezon első szélcsendes és igazán meleg éjszakáján végre lepkészhettünk is, így hajnali fél négyig ébren voltam. Azon az éjszakán nemcsak az éjszakai lepkék élénkültek meg végre (az idén először), hanem a madárvilág is. Egy harsány madárének szinte egész éjjel szólt a birtoktól északkeletre, s mivel úgy sejtettem, hogy talán Magyarország legritkább fészkelő poszátafaja lehet az, a berki poszáta (Cettia cetti), azon az éjszakán többször is bejártam a birtok 5 kilométeres körzetét.
Nemcsak a poszáta miatt, hanem mert újabb zöld levelibéka (Hyla arborea) szaporodóhelyeket is sejtettünk a környéken, ugyanabban a völgyben, amelyben mi is vagyunk. Találtunk is még két kisebb békaszaporodóterületet a birtoktól északra (ezekről majd később), sőt egy nádirigó (Acrocephalus arundinaceus) énekét is hallottuk a birtoktól szintén északre (3 kilométerre tőlünk), de ami igazán érdekes:
Ismét hallottuk a füleskuvikot ugyanonnan, ahonnan előző éjjel. Sőt!
A tartós keresgélés és hallgatózás miatt újabb füleskuvikokat találtunk, újabb és újabb revíreket. A keleti irányból szóló mellett akadt egy füleskuvik a nyugati és az északi dombhátakon is. Mindhárom füleskuvikra jellemző, hogy a dombhátakról szólt és nem völgyekből (egyszerre is). Ez nem igazán jó hír nekünk, mert ezek szerint a füleskuvik egyértelműen a dombhátakat kedveli (ezek nyilván szárazabb és melegebb, vagyis neki jobban megfelelő területek). Mi is dombtetőn vagyunk, de egy kisebb domb tetején, amely voltaképp nagyobb dombvonulatok közötti völgyben van. A füleskuvik szempontjából valószínűleg egy az egyben völgyi területnek számítunk. Ezért talán kisebb eséllyel foglal nálunk odút.
Ugyanakkor az élőhelykezelésünk miatt jóval gazdagabb táplálékforrást jelenthetünk, mint a dombhátak, és mivel abszolút költési időben vagyunk már, és nagy biztonsággal állíthatjuk, hogy hallótávolságon belül (~ 2 km) az idén három füleskuvik-pár is költ, ez jelentősen megnöveli az esélyét annak is, hogy egyszer csak egy pár a mi területünk mellett döntsön és a mi odúink közül válasszon egyet. Az idén már nem valószínű, de talán jövőre.
Tavaly a környékünkön sem észleltünk fészkelőket, így aztán az, hogy az idén ilyen szépen „körbe lőttek” minket, előrelépésnek számít. Remélhetjük, hogy egyszer csak beikszelik a mi fehér foltunkat is, főként, ha a három pár fiataljai jövőre ezen a környéken szeretnének családot alapítani.
Borítókép / illusztrációk: Pixabay
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
