Forrósodik a helyzet ténylegesen és képletesen is
kisfontos
„Brit tudósok olyan algoritmus segítségével vetették össze a legjelentősebb kortárs regényeket az 1950 előttiekkel, mely az időjárásra utaló adatokat keresett. Nemcsak kánikulára vonatkozó szavakat, hanem ráutaló kifejezéseket is (hőguta, izzadás, veríték, napszúrás).
Az algoritmus a két időszak irodalmának időjárását abból a szempontból is analizálta, hogy milyen gyakoriak a viharok, aszályok, jégverések. Tudva, hogy száz év alatt a Föld hőmérséklete másfél fokot emelkedett, az oxfordi kutatók kiszámolták, hány fokos melegedést tükröznek a két időszak irodalmának eltérései.
Az eredmény mellbevágó:
az irodalom a Föld légkörénél is gyorsabban forrósodik. A kortárs regény hőfoka – szemben a Föld melegedésével – mára 7 fokot ugrott a II. világháború előtti irodalomhoz képest. Kiváltképp érdekes ez abból a szempontból, hogy a klímakutatók szerint a Föld 3,5 fokos melegedése már az emberi faj eltűnését okozza, vagyis, ha az irodalom pontosan tükrözné az éghajlat és az ember viszonyát, akkor már nem szerepelnének benne emberek. Csak sivatagok, erdőtüzek és pusztító szelek.”
…írja a Daily Mail – mondhatnám, ám a hírt valójában én fabrikáltam s csak annyi igaz belőle, hogy a Föld másfél fokot melegedett, s valóban: a tudomány jelenlegi állása szerint
3,5 fokos melegedés a végünket jelentheti.
Ugyanakkor nem lepne meg, ha egyszer egy kutatás hasonló eredményt hozna. A Jákob botját az évszázad egyik legforróbb nyarán, 2015-ben fejeztem be. Emlékezetesen sok kínnal járt az a nyár. Írás közben létfontosságú a kristálytiszta elme.
Pszichedelikus állapot vagy egyfajta transz akár segíthet is, ám a tartós hőségben kialakuló tompaság az író esküdt ellensége. Minden létező fegyvert be kellett vetnem ellene, a ventilátortól, a vizes trikón át a lehűlésért mondott fohászig. Mégis voltak napok, amikor vesztettem. Kialvatlanul, izzadtan, kábán ültem az íróasztalhoz. Ilyenkor már csak egy fegyverem maradt: a hőséget beiktattam a regénybe is. A 33. fejezet például így kezdődik:
„Csirizt izzadt a város, perzselt a könyvtárhoz vezető hólyagos út, úgy tapadt rám a forró levegő, akár a vizes lepedő, s én az árnyas alagsor helyett az emeletre tartottam. Akkor sem ragadt volna jobban a korlát, ha megenyvezik. A cápaszürke lépcső párától csillogott, s mint a csapzott kutyák, a pofámba lihegtek az ájultan lógó faliképek.”
A klímaváltozás azzal fenyeget, hogy főszereplőim egyre gyakrabban szenvednek kínzó hőhullámtól. A pandémia azzal fenyeget, hogy egyre több szereplő lesz maszkban. Az ideológiai háborúk azzal fenyegetnek, hogy egyre több szereplő válik téveszmék megszállottjává.
Szó szerint és átvitt értelemben is egyre forróbb a helyzet
– hiába ellenkezünk, átfordul a világ egy minden korábbinál élesebb és drasztikusabb korszakhatáron. Nem tehetünk úgy, mintha ez nem történne meg; a bizonytalanság, az agresszív hírözön, a makacs téveszmék és az ideológiai-politikai adok-kapok csatazaja és káosza épp úgy kábít el minket, mint egy szűnni nem akaró extrém kánikula; de nem kábulhatunk el; ébernek kell maradni és bizakodónak, hisz előbb-utóbb (inkább előbb) muszáj válaszokat találnunk az új helyzetre, mert nemcsak az íráshoz, hanem az élethez is a legfontosabb: a tiszta fej.
Kérlek, oszd meg másokkal is! Köszönöm.
Illusztrációk, borítókép: Pixabay
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több “Kisfontos”
Ha most írnál regényt, Cen’, -milyen jó is lenne! – már sokkal kellemesebb klimatikus viszonyok közt tehetnéd, mint akkor .
Csodaszép liget vesz körül. 🙂
Tiszta fej- jól mondod, ehhez pedig valahogy meg kell szabadulni az agresszív hírözöntől.
Furcsa irányt vett az én olvasási szokásom is. Pl. ha túl hosszú egy cikk, vagy túl nagy mélységeket boncol, azt vettem észre magamon, hogy átugrok részeket, nincs türelmem elolvasni, ugrok a következő dologra, nehogy kimaradjak valami “fontosból”. Ennek meg az lesz a következménye, hogy létrejön a retroaktív gátlás, vagyis nem emlékszem, hogy mondjuk hárommal előtte mit olvastam:-)))Szóval nagyon nehéz súlyozni. Kifejezetten szeretem azokat a hétvégéket, amikor semmi digitális nincs előttem, hanem kivonulok valahova túrázni pl. A telefonom sem nézem stb. Vagy legutóbb a vonaton még a nálam lévő könyvet sem olvastam, csak bámultam kifelé az ablakon- nagyon jó volt azt elmondhatom. “Legyetek csak úgy el”-mondta az egyik mesterem egy tréningen- milyen igaza volt.
Én bedőltem az elején, elhittem, hogy megint egy új buta felmérés, buta statisztika. 😀 De átgondolva, nem is annyira lenne buta, sőt jó kutatási téma lenne egy bölcsész, ha már irodalom, vagy egy végzős meteorológus szakdolgozatáshoz. 😀
Ahogy emlékeimből rémlik, az útleírásokon kívül nem sok regényben volt fontos az időjárás boncolgatása. Persze, lehet csak felejtek….. 🙂