Túl rövid egy nap? A Hold megoldja
Amikor 1969-ben az Apollo-11 program űrhajósai leszálltak a Holdra, apró tükrökből álló, úgynevezett retroreflektorokat helyeztek el az égitesten. Ennek az volt a célja, hogy később az eszközök segítségével mérni lehesenn a Föld és Hold pontos távolságát oly módon, hogy a tükrökre lézersugarakat irányítanak a Földről, és lemérik, hogy azok mennyi idő alatt érkeznek vissza. Ezek a kísérletek a mai napig folynak, így derült ki, hogy a Hold évente mintegy 3,8 centivel távolodik a Földtől. Ennek pedig olyan messzemenő következményei vannak, minthogy egyre hosszabbak a napok.
Mindez az árapály-jelenséggel függ össze.
Miközben ugyanis a Föld forog, a körülötte keringő Hold gravitációja „rángatja“ az óceánokat. A víz így tulajdonképpen ellipszis alakban nyúlik ki a Hold felé. A Föld azonban sokkal gyorsabban forog a tengelye körül, mint amilyen sebességgel a Hold kering, és az óceáni medencék által keltett súrlódás is vonzza a vizet. Így a dagály víztömege kissé a Hold előtt jár, amely megpróbálja azt visszahúzni. Ez lassan csökkenti a Föld forgási energiáját, lelassítva a forgást, miközben a Hold energiát nyer, aminek hatására magasabb pályára, azaz a Földtől távolabb kerül.
A bolygó forgásának ez a fokozatos fékezése azt jelenti, hogy nő a földi napok hossza. Az elemzések szerint azok az 1600-as évek vége óta évszázadonként körülbelül 1,09 vagy 1,78 ezredmásodperccel lettek hosszabbak.
Ez nem tűnik annyira soknak, de évmilliárdokra vetítve már igencsak látványos a különbség: a Hold jelenleg 384 400 kilométerre van tőlünk, 3,2 milliárd évvel ezelőtt azonban még csak 270 000 kilométerre járt, vagyis a jelenlegi távolságának 70 százalékánál. Ez azt jelentette, hogy 24 órába két napfelkelte és két napnyugta is belefért, és valószínűleg kisebb volt a különbség a nappali és az éjszakai hőmérséklet között, ami hatással lehetett a fotoszintetizáló szervezetek biokémiájára.
És a kontinenseken is múlik
Azonban a Hold távolodásának üteme sem állandó, hanem hol felgyorsul, hol lelassul. Jelenleg szokatlanul gyors, de nem teljesen példátlanul. Egy tanulmány szerint ugyanis 550-625 millió évvel ezelőtt a Hold évente akár hét centit is távolodhatott, majdnem duplaannyit, mint most. Mindennek pedig a kontinensszerkezethez van köze, ami az óceánok méretét és elrendezését befolyásolja.
Akárhogy is változik azonban a kontinensszerkezet, nem valószínű, hogy bárki is megéri a Földön, hogy elveszítjük a Holdat. Mert a Nap már jóval hamarabb meghal, és vele az élet is a bolygón.
Addig is maga az emberiség is nyújtja a napokat a klímaváltozás által, mert a jégolvadás miatt egyre nő az óceánok vízmennyisége. A hatás egy részét azonban ellensúlyozza, hogy ezzel párhuzamosan emelkednek a jégtakaró súlya alól szabaduló szárazföldek.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több kozmosz
