Ismét a Balaton a fecskepusztulás epicentruma! | Videó!
2024.09.15-én végigjártam a legsúlyosabb területet, a Balaton északi partját a 71-es út mentén Keszthelytől Tihanyig. Kétszer is. Több mint harminc éve kutatom a Balaton és környékének madárvilágát, így többek között láttam az első katasztrofálisan nagy hazai fecskepusztulást is 2008-ban (lásd fotó). Attól tartottam, hogy az idei hasonló léptékű lehet. Több súlyos pusztulás is volt azóta (2017-ben volt utoljára), de akkora, mint 2008-ban, és ami évekre jól érzékelhetően nagy területeken visszavetette a fészkelő fecskék számát is, olyan azóta (még) nem.
Mielőtt beszámolnék a látottakról, és tisztáznánk az idei pusztulás mértékét, néhány alapvető információ a fecskepusztulásokkal kapcsolatosan.
Amit tudni kell a fecskepusztulásokról
A fecskék rendszeresen futnak bele efféle őszi lehűlésekbe, kisebb-nagyobb veszteségeket mindig is elszenvedtek. Ez alapesetben a bioszféra részéről „kalkulált kockázat”, ami nem veszélyezteti a fecskék fennmaradását. A füsti fecske (Hirundo rustica) várható élettartama egyébként is rendkívül rövid, számunkra megdöbbentő, de nem éri el a két évet sem. Nem véletlenül vannak olyan sokan. A jelentős létszám kompenzálja, hogy nemcsak nálunk, hanem Dél-Afrikáig tartó hosszú vándorlásuk során is gyakran szenvednek el súlyos veszteségeket. Gyakoriak a hazainál jóval súlyosabb megpróbáltatások például a Szahel-övezetben.
Nemcsak ősszel, hanem a tavasszal is előfordul időnként, hogy a mentésükre szükség lehet. Az április-közepén elején visszatérő fecskék sokszor pár héttel később (néha májusban is) olyan zimankót kapnak a nyakukba, amitől szintén tömegesen gyengülnek le, de hosszútávon ez sem szokta megroppantani az állományukat.
Viszont az is tény, hogy az egyre hektikusabbá váló időjárás, párosulva az egyre kedvezőtlenebb élőhelyi változásokkal (vegyszerezés például) együttesen már a fecskék jelentős megritkulását okozza.
Azért is fontos a fecskék védelme a fészkelési időszakban és a fecskék kisegítése, amikor bajban vannak, hogy az egyre kedvezőtlenebb kombinációk (romló élőhely + szélsőséges időjárás) hatásait enyhítsük. Ha kellőképpen sok a fecske, akkor még a katasztrofálisnak tűnő pusztulási-hullámokat is képes kiheverni idővel. Persze, ha marad idő a nagy pusztulások között a regenerálódásra. (Ezért aggasztó az időjárási szélsőségek szaporodása, mert ez egyre kevésbé hagy időt az állományok talpra állására.)
Épp ezért minden fecske számít.
Nem igaz, hogy nem érdemes segíteni vagy menteni őket. Nem tudjuk, pontosan hol vannak a fecskeállományok tűréshatárai. Mikortól omolhat be, és meddig képes regenerálódni egy-egy populáció. Senki sem tudja, hol van az a határ, ahol még belefér egy újabb fecske pusztulása. Ennek fényében mindent meg kell tenni – és nemcsak a fecske esetén – a védelem és a segítség érdekében.
Ingyen tanács: Ne nézzük le a laikusokat!
Ne legyünk érzéketlenek.
Amint a fenti bekezdésben én is szakemberként, a fecske fennmaradásának szempontjából, állományszinten vizsgáltam a nagy fecskepusztulások kérdését, úgy természetes, ha egy hivatásos természet- vagy madárvédő is ugyanezt a szempontot érvényesíti.
Ugyanakkor szarvashiba figyelmen kívül hagyni
a „laikusok” érzéseit, amelyek sokszor nem állományok védelmére, hanem egy-egy konkrét egyed megsegítésére irányulnak. Ez jogos igény, jogos érzés! Lekicsinylése, lenézése vagy negligálása pedig nemcsak embertelenség, hanem amatőrség is. Egyrészt, ha az efféle együttérzést negligáljuk, esetleg lekicsinylően viszonyulunk hozzá, nem várhatjuk el más esetekben, később ugyanezeknek az embereknek a támogatását vagy segítségét (ebbe újra és újra beleszalad a hivatalos természetvédelem).
Másrészt – és most rém egyszerű és keresetlen leszek – az efféle érzelemmentesítésre törekvő reakció inkább a kommunikátor szociopátiás alkatáról tanúskodik, semmit elkötelezettségéről, hozzáértéséről vagy kommunikációs készségeiről. Végül – ahogy feljebb is megjegyeztem – nincs az az isten, de még ember sem, aki tudhatná: melyik fecske elvesztése fér még bele egy populációdinamikai-képletbe. Aki azt állítja, hogy tudunk annyit a populációkról, az vagy hazudik, vagy segédfogalma nincs arról, mennyit tudunk valójában.
Uugyanis a legfrissebb adatok szerint is bántóan nagyok a bizonytalanságok még Magyarország fészkelő fecskéinek állományát illetően is! Ugyanarról az időszakról (2014-2018) szakemberek egyik becslése szerint a hazai füsti fecske-állomány durván 100.000 pár, egy másik modell szerint pedig megközelítően a háromszorosa (300.000 pár).
Hihetetlen,
de 2024-ben, amikor naponta lőnek fel műholdakat és a mesterséges intelligenciáról szól minden, egy ennyire gyakori és fontos madárfaj állománynagyságáról is csak hozzávetőleges elképzeléseink vannak. Ennek fényében nagy mellénnyel kioktatni laikusokat nemcsak emberileg kifogásolható, hanem szakmailag is védhetetlen. Szóval mielőtt lekezelően bánnánk fecskementőkkel, lelkes és együttérző laikusokkal, jeges vízzel mosakodjunk meg.
Petronius (római költő) szólt egyszer így:
„Inkább költő módján beszélsz, semmint ember módjára”.
Ennek mintájára azt javaslom: mielőtt bárki túltolná a hidegfejű „szakértést”, bárki elhinné, hogy gigászi tudású „szakember”, mielőtt megszólalna, azt vizsgálja meg elsőként, hogy emberi minősége is megfelel-e egyfajta kommunikációs elvárásnak.
Szóval csak okosan (együttérzéssel), s ha ez nehéz, akkor inkább hátrább az agarakkal, uraim!
Nagy fecskepusztulások korábban
Ahogy írtam, kisebb-nagyobb pusztulások mindig is voltak, feltételezhetően akkortájt is, amikor tudomány még nem is létezett, s főként nem létezett ornitológia és madárvédelem. Amióta pedig figyeljük a madarakat, akár hivatalok és a kutatók is, időnként bizony előfordultak időjárási anomáliák miatt kialakuló pusztulási-hullámok. Olyannyira, hogy például már az 1930-as években megesett, hogy ősszel bajba jutott fecskéket repülőgéppel szállítottak Magyarországról Afrikába.
Valószínűleg 2008-ban volt az „írott történelem” legnagyobb fecskepusztulása.
Becslésem szerint csak a Balatonnál 50-70.000 fecske (szinte kizárólag füsti fecske) veszett oda, de a becslés ekkora területen roppant kockázatos. Én magam is többször módosítottam ezen a számon. Nem kizárt, hogy az odaveszett fecskék létszáma elérte a 100.000-es nagyságrendet is. A becslés nehézségeiről lesz még szó, kicsit lejjebb, az idei helyzet kapcsán. Érdekes módon 2008-ban szintén szóba került a Magyarországon rekedt fecskék repülőgépes átszállítása Afrikába, amit hivatalos oldalról azonban akkor senki sem támogatott.
A kérdés most az, hogy az idei pusztulás mekkora területre terjed ki, és milyen mérvű. Meghaladhatja-e a valóban az évtizedekre kiható 2008-as pusztulás mértékét?
A fecskének olyan a Balaton, mint a Hortobágy a darunak
Nem véletlen, hogy rendszeresen a Balatonnál alakulnak ki a legnagyobb pusztulások. A Balaton feltételezhetően évezredek óta a vonuló fecskék egyik legfontosabb pihenő-és táplálkozóhelye. Az északról dél, délkelet felé tartó fecskék számára két okból is fontos Közép-Európa legnagyobb tava.
- Egyrészt a táplálkozásukban létfontosságúak a szúnyogfélék, például az árvaszúnyog, a szúnyogok pedig vízhez kötött fajok, s ennyi fecskét csak egy ilyen jelentős méretű víz láthat el.
- Másfelől a vonuláson a fecskék (legalábbis a füsti fecskék és a partifecskék) jellemzően nádasokban éjszakáznak.
A balatoni és Balaton környéki (például kisbalatoni) nádasok Európa legkiterjedtebb nádasai közé tartoznak, így tehát egyúttal a legnagyobb éjszakázóhelyek is. Itt előfordul, hogy időnként százezres, estenként milliós nagyságrendben szállnak be fecskecsapatok a Kis-Balaton vagy a Keszthelyi-öböl nádasaiba.
Mutattunk már mi is olyan meteorológiai radarképet, ahol tökéletesen derült időben hatalmas, körülbelül 10 kilométer hosszú „magányos felhő” látszik a Keszthelyi-öböltől délre – amiről utóbb kiderült, hogy a Balatonról dél felé kiszálló (elvonuló) fecskék és seregélyek vegyes csapata volt, vélhetően több millió madárral.
Mindez fokozottan igaz lehetett régen,
amikor nemcsak a Balaton nyújtott remek lehetőségeket, hanem egyrészt a lecsapolás előtti Kis-Balaton, az akkor még gazdag és hatalmas mocsárvilág, a Nagyberek (ami akkor még a batla és a daru költőhelye is volt) , és amikor a Balaton vize még betört a Tapolcai-medencébe, amikor Tihany és Szigliget még sziget volt a Balaton hatalmas, irgalmatlan nagy mocsarakkal körbebástyázott vizében. Nem véletlenül volt akkoriban még gyakori fészkelő a Balatonnál a gödény sem.
Az északeurópai fecskék azokban az időkben szokhatták meg, hogy hatalmas vonulásukat itt nyugodtan megszakíthatják, hiszen bőséges élelmet és bőséges nádrengetegeket találhatnak, s akár millió és millió szám elférnek és felerősödhetnek nyugodtan ezen a vidéken.
Úton a fecskepusztulás felé
Sötét volt még, amikor már úton voltam.
Az utat a kedvező körülmények ellenére is végigvideóztam, fotóztam. Tudom, ez rosszul hangzik, de azért is, mert szinte biztos vagyok abban, hogy végül (hosszútávon) sajnos nem sikerül majd megállítani a fecskék pusztulását. A klímaváltozás fog „győzni” (hisz például az aszályok sem kedveznek a fecskéknek), vagyis pár évtizeddel később sorsdöntő időszakként fogunk visszaemlékezni a 2020 és 2040 közötti időszakra, és ennek dokumentálása is fontos. Másrészt aggódtam, nehogy megismétlődjön 2008.
Épp csak világosodott, amikor Keszthelytől elindultam a 71-es út mentén, ami 2008-ban is pusztulás fő „tengelye” volt.
Igen hamar, épp csak derengő világosságban megláttam az első fecskéket a kedvezőtlen, borús, szeles idő ellenére. Figyelembe véve az előző nap Facebookról összegyűjtött posztokat és az olvasók üzeneteit, Szigligetnél letértem a 71-esről, és bementem konkrétan Szigligetre is. Itt találtam az első fecskecsoportosulást, és az első elgázolt fecskéket is. Itt a kora reggeli órákban mintegy 500 fecske lehetett. Az elgázolt madarak száma 30-50 között. Ezt követően sokfelé láttam kisebb-nagyobb csoportosulásokat. Térképen mutatom, melyek voltak a leginkább fecskék által járt helyek, és azok az útszakaszok, ahol tömegesen ütötték el a fecskéket.
Reggel még nem volt annyira súlyos a helyzet,
de amikor 12 és 14 óra között visszafelé is megtettem az utat másodjára is, sokat romlott a helyzet. Azok a fecskék, akik legyengülve ébredtek 15-én hajnalban, dél körül már nem bírták a gyűrődést, ráadásul a forgalom is megnőtt a 71-esen. Visszafelé már kissé apokaliptikus feeling lett úrrá rajtam, még ha nem is volt annyira tömeges a pusztulás, mint amennyire az a pakliban volt. Sokféleképp találkoztam bajba jutott fecskékkel.
- Rengeteg volt a szelíd fecske.
- Kiszálltam a kocsiból, és például a révnél szinte körbevettek. Talán mert nagytestű állatnak véltek, aki körül több lehet a rovar.
- Random helyeken, kerítéseken, erőszéleken, leszakadt ágakon, parkolókban, parkokban, játszótereken láttam földön pihenő fecskéket.
- Némely útszakaszon olyan sűrűségben voltak kivasalt fecskék, mint tavasszal a béka-szaporodóhelyek közelében az elgázolt békák, néhol araszonként.
- Találtam álmában elhunyt fecskéket. Emlékszem az elsőt a Sajkodi-öbölben. És emlékszem egy parti fecskére is a révnél, aki úgy festett, mintha álmában esett volna le az egyik fáról.
- Láttam elgázolt, de még vergődő példányokat.
- Badacsönyörsnél szemet szúrt két agonizáló madár a járdán.
- Láttam fal mellett összebújó fecskéket kupacban.
- Másutt, a parttól távolabb találtam a többiektől elszakadt, magányosan gubbasztó fecskét.
- Volt, hogy egy fecske egyszerűen csak mellém esett.
Mindez egy idő után, még ha láttam is már pusztulásokat, fecskepusztulást épp úgy, mint tömeges jégbefagyást vagy botulizmus miatti tömeges vízimadárpusztulást, jónéhány sokkoló dolgot negyven év alatt, s fecskéket is mentettem már, körülbelül 600-700 madarat életem során, mégis egy idő után – ahogy haladtam, s egyre romlott a helyzet – egyre valószínűtlenebbnek és egyre drámaibbnak tűnt a balatoni fecskeagónia.
Mint kiderült a Balatonon igen jelentős számban vannak még fecskék, százezres nagységrendben. Nem vonultak el tehát. Tömegeket ért itt „Borisz”, ez a cudar ciklon. Amikor az időjárás némiképp javult, elállt az eső, és csökkent a szél (körülbelül 10 óra körül), a Balaton vize fölött mindenfelé tömegesen vadásztak a fecskék. Ekkora területen egy ilyen fajnál rendkívüliek a becslés bizonytalanságai, de egészen biztos, hogy a Balatonnál a füsti fecskék száma még mindig százezres (talán a milliós nagyságrendet nem éri el). Így, ha kedvezőtlenek maradnak a körülmények, a pusztulás mértéke is elérheti a 2008-as szintet, vagyis a százezres nagyságrendet.
A pusztulás mértékét is nehéz számszerűsíteni.
Ami vigasztaló, hogy a látott több tízezer fecske 90 százaléka jó állapotban volt még, és aktívan vadászott a rétek és a Balaton vize fölött. A gyülekezőhelyeken látott és az utak mentén kóválygó fecskék nem tették ki a fecskék 5 százalékát sem. Persze, bármennyi százalék is, akiket legyengülve, haldokolva vagy halottan látunk, a látvány megrendítő.
(Érdekes kérdés, hogy miként láthatunk egyszerre végelgyengüléstől agonizáló vagy már halott fecskéket, s ugyanakkor teljesen virulens és szemlátomást erős fecskéket is: ezt a kérdést hamarosan kicsit lejjebb szintén tárgyaljuk.)
A legyengült és még életképes fecskék egyelőre kedvező aránya sajnos azt is jelenti, hogy romló helyzet mellett az igazán nagy léptékű pusztulás akár még előttünk is állhat (2-3 napon belül). Mert ha a most még aktív, életképes fecskék is legyengülnek, valóban ijesztően tömeges, akár a 2008-as pusztulást is jóval meghaladó tömeghalál jöhet.
„Legkönnyebb” azt megbecsülni,
hogy a 71-es úton mennyi fecskét gázoltak el. Bár a tetemek hamar felismerhetetlenné válnak, sőt eltűnnek az aszfaltról egy idő után. Más részük az úttól kissé odább, az árokba, a fűbe kerül. Nem is ragozom tovább. A gázolás mértéke is rendkívül változó. Valójában vannak egészen kritikus szakaszok, délutánra akadtak olyan részek is, ahol kocsival csak lépésben lehetett átjutni a fecskék között, és igazán nehéz volt úgy közlekedni, hogy fecske ne essen áldozatul.
Mindent összevetve úgy gondolom, hogy a 71-esen tegnap úgy 2000-3000 fecskét üthettek el. A 71-est is meghaladó mértékű volt az elütött fecskék aránya Tihanyban, a tihanyi rév és a Limnológiai Kutató Intézet közötti útszakaszon. (Tihanynál gyakoribbak voltak a füsti fecskék között a parti fecskék is, bár ott sem érték el arányaiban talán az 1%-ot sem.)
Minthogy a nyomok és információk alapján már a megelőző két napban is sok fecskét gázoltak el (s vélhetően ma is ez lesz a helyzet még), könnyen lehet, hogy csak az elgázolt fecskék száma is elérheti önmagában a 10.000-et.
A legnagyobb veszteségeket azonban feltehetően nem az utakon szenvedik el a fecskék, hanem az éjszakázó helyeken. A legtöbb madár – sok énekesmadár mentése és tenyésztése után mondom ezt – a végelgyengülés állapotában sokszor nap közben még kihúzza valahogy, de aztán éjszakázás közben elpusztul. Így feltételezem, hogy a legtöbb fecske is az éjszakázó helyeken hullik el, ahonnan vagy előkerülnek vagy nem. Elhullott fecskét szinte bárhol találhatunk most a Balatonnál, kertben, erdőben, mezőn, úton vagy fűben, bárhol, de leginkább a part 1-2 kilométeres sávjában. A Balaton partjától kicsit távolabb, akár már 1-2 kilométerrel beljebb is a legtöbb helyen eltűnnek a fecskék. Badacsonynál délután tettem egy ellenőrző kitérőt, hogy lássam, milyen erősen koncentrálódik a fecskék mozgása a partvonalnál: nagyon erősen!
Hol csoportosulnak?
Alapvetően két olyan „élőhelytípust” találtam, ahol sok fecske volt. Az egyik, ahol találnak fedezéket, szélárnyékot, pihenőhelyet. Ezek jellemzően fedett részekkel, szélvédett oldalakkal, párkányokkal, erkélyekkel, teraszokkal rendelkező épületek. Különösen érdekes volt – és jellemző a Sajkodi-öbölben a strand környéke, ahol a bezárt büfék tágas, fedett teraszai, zsupfedeles épületei akár éjszakázást is lehetővé tesznek a könnyen megközelíthető tetőszerkezeteken. Mindezt szélvédett helyen, hiszen az öböl fölé magasodó hegy elég jól fogja a szelet. Itt körülbelül 500-1000 fecske pihent, de nehéz a becslés itt is, mert ugyanakkor a víz fölött is ott volt több ezer példány, s nem lehetett kivenni, hogy ez a sok fecske „egyben van-e”.
A másik hely, ahol egyértelműen sokan voltak – és ez okozta a gázolások jelentős részét, legalább 80-90%-os arányban –, hogy a fecskék azokon az útszakaszokon szálltak tömegesen az aszfaltra, ahová a szélvihar sok leveles ágat és lombot hordott. Több alkalommal is megfigyeltem (legyen szó Badacsonyról, a Révfülöp előtti MOL kút utáni kanyarról vagy a Révfülöp utáni szakaszról, Balatonszepezdről), hogy a fecskék a letépett lombokkal együtt az aszfaltra hulló rovarokat próbálták felcsipegetni. A végelgyengülés miatt pihenni vágyó fecskék is sokszor oda szállnak, ahol a többieket látják, vagyis az aszfaltra, ahonnan aztán még akkor sem tudnak felreppenni időben, amikor egy autó jön, ha akarnának. Délutánra viszont már sok volt az olyan példány is, akik mozdulatlanul várták, hogy a kocsik kerülgessék őket. És persze erre a vadászati módra is csak azok fanyalodnak, akik már nehezen boldogulnak a levegőben.
A badacsonyi benzinkúton hosszan és közelről is megfigyeltem, ahogyan a reggeli órákban az aszfalton tipegő fecskék a leszakadt lombok közül csipegtek.
Védekezés a hideg ellen
Ilyen esetben a hideg a fecske egyik legnagyobb ellenfele. Ezért keresik a melegebb helyeket és a szélárnyékot. És ezért – nagyon okosan – az éjszakázó helyeken, de most már gyakran nappal is összebújnak, hogy egymást melegítsék. Erről is készítettem pár megrendítő képet és videót, amelyeket hamarosan mutatok.
Alig lehet megfogni valakit – ne hajtsuk őket!
Negyven éves terepi tapasztalat után is tévedtem, amikor nem kis szorongással indultam útnak hajnalban, arra számítva, hogy esetleg ezrével kell majd összeszednem a legyengült fecskéket dobozokba. Ezzel szemben Keszthely és Tihany között csak délután találtam pár olyan madarat, akiket meg is foghattam. Amikor tömegével szednek össze fecskéket, azok zömmel az éjszakázó helyekről kerülnek elő.
A madarak túlnyomó többsége – bár szemlátomást rendkívül gyenge a kritikus szakaszokon és helyeken – az utolsó pillanatban felrepül. Ezeket a madarakat jobb békén hagyni.
Némi esélyük van még, de ha üldözni kezdjük őket, és kavarodást okozunk ezzel a csapatokban is, többet árthatunk, mint amennyit használunk. Csak olyan madarakat fogjunk be, aki már hagyja magát megfogni. A rossz hír viszont az, hogy ezek a példányok rendszerint annyira legyengültek, hogy a legjobb szándék mellet sem segíthetünk rajuk mindig. A korábbi fecskepusztulások során is ez volt a tapasztalat. 2008-ban, 2017-ben is, a Fenékpusztai Gyűrűző Állomáson épp úgy, mint a Hortobágyi Madárkórházban. Sokszor a beszállított madarak a gyors és hathatós segítség ellenére is elhullottak, egy-egy éjszaka 10-20% is, s ami rosszabb, akár napokkal később is.
Persze mindez nem jelenti azt, hogy nincs értelme a segítségnek. De mindez meghatározza azt is, hogyan tudunk a bajba jutott fecskéknek a legokosabban segíteni.
“Azonnal” folytatjuk, látogass vissza kicsivel később! sok új videót, anyagot, képet és térképet hozunk, ezekkel folyamatosan frissítjük ezt a posztot, ha érdemes, akkor önálló cikkel a Cenwebet!
FRISSÍTÉS | 2024.09.17. 4:28 | Ígéretünkhöz hűen folytatjuk a cikket és a beszámolót, hiszen sok fontos kérdés vár még magyarázatra. Klubtagjaink már meg is nézhetnek négy részletet a 15-én forgatott videókból. Sokakat érdekel, hogy mikor mennek el a fecskék? Pontosan miért pusztulnak el ennyien? Hogyan lehet, hogy vannak jó bőrben lévő fecskék, míg mások meghalnak? Honnan érkeznek ezek a fecskék és hová tartanak? Hol vannak a mi fecskéink? Mennyi fecskéről van szó? És mennyi fecske él Európában egyáltalán? Számos kérdést kell tisztázni. Úgy tűnik, hogy tegnap már lassult a pusztulás, bár az időjárás alig javul. Az egyik legfontosabb kérdés mégis az, hogy a végén mennyi fecske veszik oda. Ennek tisztázására terepen kell lennünk. Ha az időjárás javul, akkor talán 2024.09.17. lesz a pusztulási hullám záróakkordja. A Balatonnál, a fecskékkel leszünk, ezért kicsi türelmeteket kérjük még a sok-sok kérdés tisztázása.
Frissítés | 2024.09.17. 8:15 | Itt a friss cikkünk, ami arra a kérdésre ad választ: Mikor vonulnak el tőlünk a füsti fecskék? Vajon honnan érkezhettek azok a fecskék, akik most tömegével küzdenek az elemekkel a Balatonnál. Olvassátok el ezt a cikket és osszátok meg másokkal is – amíg mi ismét kimegyünk a Balatonhoz, filmezni, fotózni, adatokat gyűjteni, és ha szükséges: fecskéket menteni.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több madár
Szívszorító ezt olvasni, de még inkább az lehetett – sőt, sokkoló! – ezt átélni.
Az utóbbi napokban rengeteg cikk szól a fecskékről, mindegyikben tanácsok, hogy hogyan segíthetünk rajtuk. Fotók, videók jönnek szembe a neten. Az egyik videón valaki partvissal ütögeti a bokrokat, hogy felzavarja a bennük elbújt repülő rovarokat. A fecskék pedig ott cikáznak körülötte.
Azt olvasom, hogy tegnap délután Balatonszepezdnél lezárták a 71-es utat, hogy tudják menteni a fecskéket.
Igen! Minden segítség és minden fecske számít!
😪🖤
Hasonlókat láttam én is, mint Edit, igen, a laikusok segítő szándéka csodálatos.
Megrendítő nagyon.
Tudtál menteni is, Cen’?
Tegnap én is végig jártam az északi partot kétszer is, és lehangoló, nyomasztó élmény volt.
Nyolc fecskét tudtam megfogni, az utolsó kettőt már nem tudtam átadni a madármentőknek mert idő közben eltávoztak.
Én madárfotózom, de mentésben lelkes amatőrnek mondanám magam és mindenkinek aki olvasta a cikket, majd megy menteni azt ajánlom, hogy “fejben tegyen rendet”, mert valóban nagy igazság az, hogy amelyik fecskét meg lehet fogni, az nagy valószínűséggel az utolsókat rúgja…
Ennek ellenére hamarosan indítom az autót és megyek vissza.
Köszönjük! Megtennéd, hogy este röviden beszámolsz nekünk arról, hogy mi az állás? Ha esetleg van kedved egy fényképes beszámolóhoz, annak is örülnék, és kirakhatnánk itt az oldalon. engem elérsz privátban is a centauri16@gmail.com címen. Jó utat!
Itt vagyok. Fényképek nem készültek, mert mire írtad addigra én már úton voltam, ráadásul egy defekt kicsit keresztülhúzta a számításaimat…
Vegyes érzéseim vannak. Azokon a szakaszokon ahol tegnap tömegével voltak, ma nagyon kevés volt és alapból jelentősen lecsökkent a száma azon madaraknak amelyek az aszfalton pihentek. Azt gondolom, hogy szakadó esőben az aszfalt is lehűl, így nem olyan vonzó már számukra.
Ugyanúgy végig mentem a teljes szakaszon mint tegnap (csak most Keszthely-Balatonalmádi volt az irány) és háromszor álltam meg, akkor is járdán pihenő madarakhoz. Én a magam részéről nem piszkálom ha felreppen előttem, nem akarom, hogy feleslegesen energiát égessen. Bár hozzáteszem, hogy ha akkor reppen fel amikor már kis híján megfogtam és pár métert repül csak odébb, akkor még egy kísérletet teszek, de többet nem. Ha az sem sikeres, akkor hagyom. Nekem nincs hálóm amivel befoghatnám ezeket a példányokat, csak remélni tudom, hogy túlélik az éjszakát.
Tihanyrévnél viszont ameddig a szem ellát, több ezres nagyságrendben vadásztak ma is a víz felett és ugyanezt tapasztaltam végig a révtől a 71-es útig amíg a Balaton mellett haladtam. Egyébként a Tihanyrévnél megfigyelt példányoknak a kondija is szemmel láthatóan jobb, 10-15 méterről már felreppennek, nem várják meg az utolsó pillanatot. Sokkal éberebbek, a repülésük pedig egyértelműen dinamikusabb.
2008-ban még nem madarásztam, de ez a mostani beégett az agyamba. Nehezen tudok elvonatkoztatni attól a gondolattól, hogy ha csak Magyarországon százezres, netán milliós nagyságrendben kerültek bajba a fecskék, akkor ha állomány szinten nézzük akkor mennyi bajbajutott madár lehet a “Borisz” által lefedett országokban.
Most mindenki a fecskékre fókuszál, de tegnap még Gyurgyalagokat is láttam… na nekik sem lehet könnyű.
Leköteleztél ezzel a részletes beszámolóval – nagy köszönet érte! 🙂 Gondolkodom azon, hogy holnap is megnézzem mi a helyzet.
Igazán nincs mit! 🙂 Nekem is tervben van még egy kör… De most frekventáltan megyek Balatonakalira (strand+Vasút sor). Láttam több videót, hogy ott nagyon nagy a baj. Igyekszem lisztkukacot is szerezni, bár ez még itt Pesten sem egyszerű…