Évszázados vita végére kerülhet pont a hunok eredetéről
Messzire nyúló genetikai kapcsolatokat tárt fel a HistoGenes projekt keretében működő nemzetközi kutatócsoport Belső-Ázsia és a Kárpát-medence között. Ezzel évszázados vita végére kerülhet pont a hunok eredetéről.
A kutatócsoport, az ELTE közreműködésével az európai hun korszak egyes személyeit közvetlenül összekapcsolta a korábbi, ázsiai Hun Birodalom néhány magas rangú személyével. Ugyanakkor azt is bemutatták, hogy a teljes korabeli Kárpát-medencei népességet tekintve csak kevesen voltak kelet-ázsiai származásúak, és az újonnan érkező népesség tagjai is meglehetősen vegyes eredetet képviseltek.
A hunok
a 370-es években lépték át a Volgát, és létrehozták Európa egyik legbefolyásosabb, bár rövid életű nomád birodalmát. A kutatókat régóta foglalkoztatja, milyen kapcsolat állt fenn az ázsiai hunok és az Európában feltűnő csoportok között, miközben a népnevek egyezését széles körben elfogadják. Az ázsiai Hun Birodalom Kr. u. 100 körül felbomlott, így több mint 250 évnyi űr tátong a két birodalom fennállása között. A kutatók arra a kérdésre keresték a választ, hogy felfedezhetők-e olyan DNS-vonalak, amelyek áthidalják ezt az óriási időt.
A vizsgálat során 370 olyan személy DNS-ét hasonlították össze, akik a Kr. e. 2. század és a Kr. u. 6. század között éltek három nagy földrajzi régióban: Belső-Ázsiában, a mongol sztyeppéken, Közép-Ázsia különböző területein, valamint a Kárpát-medencében. Ezek között 35 újonnan elemzett genetikai minta szerepelt Magyarországról és Kazahsztán keleti régiójából. A kutatók a Kárpát-medence teljes, eddig megismert 4-6. századi népességét figyelembe vették. Így a minták között sztyeppei jellegzetességeket hordozó temetkezések és a helyi, késő szarmata (4-5. század) és a Gepida Királyság (5-6. század) kultúrájába illeszkedő temetők is előfordultak.
Az eredmények
azt mutatják, hogy a Kárpát-medencében a hunok érkezése után nem élt nagyobb ázsiai vagy sztyeppei származású közösség, mindössze a népesség hét százaléka sorolható ide. Azonosítottak azonban egy kisszámú, ám jól elkülöníthető csoportot, amely valóban jelentős kelet-ázsiai genetikai jegyeket hordozott.
A felfedezéshez a genealógiai kapcsolatok újfajta összehasonlítása vezetett: az egyes egyének közös DNS-szegmenseinek elemzése közvetlen közös ősöket (IBD/identity-by-descent módszer) bizonyított. Néhány magyarországi egyén ugyanis közvetlen IBD kapcsolatot mutatott mongóliai, az ázsiai Hun Birodalom késői időszakából származó magas rangú személyekkel.
E biológiai kapcsolati háló része egy olyan ember is, aki a valaha felfedezett legnagyobb mongóliai, úgynevezett teraszos sírban volt eltemetve. A magyarországi minták közül az egymással is rokonságban álló Budapest-zuglói férfi és egy-egy Tiszagyendán és Tiszabura-Pusztataskonyon feltárt női, valamint egy az erdélyi Marosszentgyörgyön és egy Kecskeméten feltárt férfi temetkezés kapcsolható össze közvetlenül ázsiai hun személyekkel.
A most felfedezett kapcsolatok bizonyítják, hogy az európai hunok közül néhány személynek egészen a mongol sztyeppékig, késői hsziungnu temetkezésekben nyugvó előkelő személyekig vezethető vissza a származása.
A Hun Birodalom lakossága genetikailag azonban rendkívül heterogén volt.
A genetikai és a régészeti bizonyítékok egyaránt az itt élő közösségek mozaikosságát mutatják. Ez összetett mobilitási és interakciós folyamatokra utal, nem pedig tömeges, egy helyről érkező népvándorlásra. Még a sztyeppei jellegzetességeket mutató temetkezésekről is elmondható, hogy mind kulturálisan, mind genetikai örökségüket tekintve rendkívül változatosak. Akadnak közöttük keleti szarmata és kaukázusi népességekkel összefüggésbe hozható személyek is.
A keleti genetikai szálak, ugyan jóval kisebb mértékben, de a hun korszakot követő időszak temetőiben is nyomon követhetők még. Ez a keleti származású és európai emberek közös utódainak, egyben a hun kori népesség továbbélésének bizonyítéka a Gepida Királyság idején.
Az eredmények arra is rámutatnak, hogy a hunok Európába érkezése eltérő módon játszódhatott le, mint két évszázaddal később az avarok megjelenése. Az avarok csupán néhány évvel azután, hogy belső-ázsiai birodalmukat a türkök elpusztították, már új otthonra leltek Európában. Számos leszármazottjuk jelentős kelet-ázsiai genetikai örökséget hordozott egészen az uralmuk végéig. Attila hunjainak ősei azonban sok nemzedéknyi idő elteltével alapítottak új birodalmat Európában, amibe számos más eurázsiai csoportot beolvasztottak. És bár drámaian átalakították a politikai tájat, tényleges genetikai lábnyomuk korlátozott maradt.
Tágabb perspektívából nézve a tanulmány megmutatja, hogy a legmodernebb genetikai kutatások a régészeti és történelmi környezet gondos feltárásával kombinálva hogyan oldhatják meg a múltbeli népességek összetételével és eredetével kapcsolatos évszázados vitákat.
Bár számos kérdés továbbra is fennáll, a munka meggyőző bizonyítékot nyújt a hun kori népesség, az eurázsiai sztyeppék és az ázsiai Hun Birodalom közötti közvetlen kapcsolatra, segítve ezzel a Kelet- és Nyugat-Eurázsiát a múltban összekötő dinamikus hálózatok megértését.
A kutatási projektet az Európai Unió Horizont 2020 kutatási és innovációs programja keretében az Európai Kutatási Tanács (ERC) finanszírozta.
Forrás: MTI | Borítókép / illusztrációk: Pixabay
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több régészet
” Anyám kún volt, az apám félig székely, félig román vagy tán egészen az”
….”A világ vagyok – minden, ami volt, van:
a sok nemzedék, mely egymásra tör.
A honfoglalók győznek velem holtan
s a meghódoltak kínja meggyötör.
Árpád és Zalán, Werbőczi és Dózsa –
török, tatár, tót, román kavarog
e szívben, mely e multnak már adósa
szelíd jövővel – mai magyarok” J.A. A Dunánál
Az egyik legjobban szeretett vers amit időről időre elolvasok- honnan jöttünk kik vagyunk. A genetika elképesztő, nagy divat lett amúgy a mintázatok meghatároztatása, mennyi bennünk pl. az ázsiai. Postán küldenek mintavételi csövet, még csak el sem kell menni otthonról sehova. Régóta tervezem, hogy megpróbálom kikutatni a gyerekeim ükapját apai oldalról a gyerekeim genetikai mintázatának vizsgáltatásával- akiről senki nem mesélt a családban s engem pedig az egyik levéltárban azzal utasítottak el, hogy kegyelet sértés lenne a „törvényes leszármazottak miatt” ha megtudhatnánk hogy hívták az az embert. Szóval engem lenyűgöznek az ilyen kutatások is mint amiről ez a cikk szól.
Hű, ez nagyon ideillik, milyen találó! Engem is lenyűgöznek az ilyen kutatások. Ez a levéltáros nagyon komolyan vette az adatvédelmet..de hogy kegyeletsértésre hivatkozzon. Hát érdekes. Én azt hallottam, hogy ezekkel a genetikai tesztekkel vigyázni kell – szintén ilyen adatvédelmi dolgok miatt.
Fantasztikus József Attila! A legnagyobb misztikus költő! Olyan mélységekben kalandozik ahová még Hamvas is csak zseblámpával mert bekukkantani!
Az emberek jó része nem marad meg ott, ahol született. Vándorol, áttelepül – önként vagy kényszerből, kíváncsiságból vagy a jobb élet reményében, kisebb távolságra vagy a világ másik felére.
Ma már magyarokat is szinte a föld legeldugottabb helyein is lehet találni. Eszembe jutott az a törökországi falu, ahol az elhurcolt magyar rabok leszármazottai élnek:
https://www.divehardtours.com/gebiz-macarkoy-magyar-falu
Vagy a magyaráb törzs Afrikában, akiknek őseit állítólag II. Szelim szultán telepítette a núbiai határvidékre, hogy ott védjék a hatalmas Oszmán Birodalom déli határait.
Szóval egy ilyen eredetkutatás nem lehet egyszerű dolog.
Ó, a legendás magyarábok..
Hihetetlen, hogy József Attila már a harmincas években leírta, amit Zilahi Lívia is idézett: „az őssejtig vagyok minden ős….”
Hátha még tudott volna a később felfedezett mitokondriális DNS-ről, ahol végig követhető a leszármazás , a csak nők által hordozott és átörökíthető örökítő anyagról.
Bocs’, jól eltértem a hunoktól.
❤️❤️❤️
Tényleg, milyen szép. Borzongató egy intuíció.
Annak idején volt egy saját kis „mikro-kutatásom” nem teljesen ebben a kérdésben de érintőlegesen. Azt néztem meg, hogy a hasonló nagy fehér pásztorkutyák – és ezeket mindig tiszta vérben tenyésztették, vigyáztak rájuk – hogyan jutottak el az ázsiai sztyeppékről oda ahová végül is eljutottak. Az ős fehér kutya a török „akbash” ami „fehérfejűt” jelent. A legenda szerint a szeldzsuk törökök hozták őket magukkal valahonnan. Tenyészterületük az Anatóliai- fennsík, ez egy 2 Magyarországnyi területecske.. Egy bökkenő van ezekkel a „szeldzsuk törökökkel”, mégpedig az, hogy ők más néven a „fehér hunok”. Egy . Kettő, a magyar kuvasz. Ez kun eredetű, a régi képeken alig lehet megkülönböztetni őket egy akbash-tól. A harmadik az olasz maremma, aminek a legendájába az etruszkok szerepelnek, és róluk tudták, hogy valamilyen módon vagy közük volt a hunokhoz, vagy a hunok egy leszakadt ága voltak. A negyedik a pireneusi hegyiásztor….itt a tenyész terület magjában a katárokat tatáljuk, akik magukat hunoknak tartották és a nevük jelentése „tiszta”. Ez egy rendkívül érdekes vonal lett volna ha tovább megy, de nem ment mert akármelyik néprajzos kutatót megkerestem, nem érdekelte őket. Akit érdekel, keressen rá két kifejezésre a guglin: 1: „maremma sheepdog” 2. „maremma bull”. Meg fog döbbenni. A kérdésem, hogy „mit lát” aki aki rákeres?!
Rakerestem, abruzzoi juhàszkutya (olasz pásztorkutya), 45-55 kg-ra megnövő fehér pásztorkutya
A marhafajtát is érdemes megnézni! Ezek az állatok azonosak voltak valaha – az abbruzzói juhászkutya a kuvasszal, a maremma marha a magyar szürkével. Ma külön fajtának kezelik őket, pedig inkább egymás tájfatái.
Akkor a kutyáknak is meg a marháknak is vannak transgenerációs felmenőik:-))) amúgy én is rákerestem, de veletek ellentétben a kutya és a marha közti kapcsolatot kerestem:-)))) a fehér kuvasz, meg a szürke marha esete:-))
Talán ezért is terjedt el, hogy a szürkemarha egy ősi fajta. Abban nem vagyok biztos, hogy magyar is, vagy kiderítették az eredetét?
Bocs’, de nem vagyok otthon a témában. 😊
Ha csak a képeket nézem, a maremma sheepdog olyan, mintha egy kuvaszt látnék. (Nem értek a kutyákhoz!)
Aztán találtam a két kutyát összehasonlító cikkeket, ahol leírják a – nem túl jelentős – különbségeket is.
A maremma bull pedig olyan a képeken, mint a szürkemarha.
Tényleg érdekes!
Most látom, hogy amíg a hozzászólásomat írtam, megérkezett a megfejtés is. 🙂