Eritrizmus a birtokon! Rózsaszín közönséges rétisáska!
Piros vagy rózsaszín sáskát látni annyira kivételese szerencse, hogy amikor 2023 júliusában egy Walesben élő amatőr természetfotós, bizonyos Gary Philips az anglesey-béli otthonában, Lladenfangban, a saját kertjében a dália metszése közben belebotlott egy piros sáskába, még a BBC is hírül adta! Nem is csoda, hisz egyes szakértők szerint piros sáskát száz emberből mindössze egyetlen egy láthat egész élete során egyetlen egyszer. Ezúttal, 2024 nyarán, a magyarországi Dunántúlon található birtokunkon, mi voltunk “az az egy”.
Nehéz volna megmondani, életem során mennyi sáskát és szöcskét láttam. Temérdeket. Tízezreket, százezreket, még akkor is, ha nem sáskakutató voltam-vagyok, hanem terepi madarász. Korábban azt is gondolhattam volna akár, hogy amennyiben nem fókuszálunk kimondottan a sáskákra, szinte semmi esélyünk sincs egy olyan ritka színmutációra, mint amilyen
az állatvilág legritkább színmutációja,
az úgynevezett eritrizmus – ami ugyanakkor épp a rovaroknál, közelebbről pedig épp a sáskáknál a leggyakoribb. Igaz, erre vonatkozó konkrét adatokat nem találtam, is hiába is kértem szakértőktől irodalmat, nem kaptam. Pedig érdekes kérdés lehet, hogy konkrétan, számszerűen mennyire ritka az eritrizmus a rovaroknál. Az biztos, hogy gyakoribb, mint a madaraknál.
De miután életemben először 2024.07.23-án délután 15 óra felé
belebotlottam egy eritrizmusos sáskába – fajára nézvést közönséges rétisáskába (Pseudochorthippus parallelus) –, most már tudom: a piros, rózsaszín sáska rendkívül feltűnő. Azonnal kiszúrjuk, feltéve, ha tudjuk, hogy a hazai sáskafajoknak elvileg nem szabadna pirosnak-rózsaszínnek lenni, illetve csak akkor, ha a ritka eritrizmus jelenségéről van szó.
Nem mellesleg a közönséges rétisáska egyúttal új faj a birtokon, holott országosan az egyik leggyakoribb sáskafaj. Az eritrizmus pedig az a jelenség, ha olyan fajban jelenik meg a piros szín (vagy olyan testtájon) ahol rendesen nem kellene.
Arra kérdésre, hogy mi okozza, hogyan áll elő ez a színmutáció, illetve mennyire gyakori az állatvilágban vagy a madarak között, sok-sok fotóval (a rózsaszín leopárdtól a piros nyúlon keresztül a pirosra etetett és tenyésztett díszmadarakig) az alábbi cikkemben kaptok választ (érdemes lefőzni mellé egy kávét is) ITT.
Ősolvasók tudják már, hogy naponta többször is „hipiselek” (ez egy börtönökben használt szleng) a birtokon, vagyis „rajtaütés-szerűen” naponta többször is bejárom, legalábbis egy jelentős részét. Leggyakrabban természetesen a házhoz közeli parcellákat. Sokszor megyek ki az Angolkert kapujáig, hogy onnan figyeljem a mozgást, egyrészt a legközelebbi parcellákon (az Őskökényesen, de lelátok a völgybe is), másrészt a légtérben, és persze sokat figyelem a lepkék mozgását is a mézelő zónákon.
2024.07.23-án
annyira ad hoc jellegű volt a kiruccanásom, hogy a megszokással ellentétben még fényképezőgép sem volt nálam, holott anélkül nemigen mozgok itthon; ezzel magyarázható, hogy szinte mindig mindenről van pár fotóm, akár még a havasi sarlósfecskéről is.
A piros sáska az Angolkert nyugati szélén vezető ösvényen bukkant fel a nagykaputól alig 5-6 méterre. Először nem hittem a szememnek, mivel korábban sosem láttam, bár negyven éve vagyok terepen, és ez idő alatt nyilván nemcsak a madarakra figyeltem, hanem mindenre, ami köröttem él és mozog.
A következő pillanatban azonban szerencsére kapcsoltam, hisz pár éve részletes cikket írtam az állatvilág színmutációiról, ráadásul abból az apropóból, hogy felbukkant a madárbalkonon egy eritrizmust mutató széncinege.
Az eritrizmus valóban a legritkább színmutáció
(míg például a leucocizmus vagy az albinizmus nem igazán ritka), madaraknál pedig egészen kivételes! Annyira, hogy eritrizmust tudtommal mind a mai napig nem észleltek széncinegénél, vagyis a 2021-ben észlelt és fotózott példány mind máig a világ egyetlen eritrizmust mutató széncinegéje.
Nem ennyire szenzációs megfigyelés, de azért rendkívül érdekes az eritrizmust mutató rétisáska is. Amikor az eritrizmusról írtam cikket, még sáskafotókat is a netről kellett vadásznom. Ezúttal már vannak saját fotóim is. Szakértők megerősítették az állat faji hovatartozását épp úgy, mint az eritrizmus tényét.
Mivel hamar kapcsoltam, a piros sáskának nem volt ideje kereket oldani. Sikerült megfognom, és terráriumban lőni róla pár közeli fotót. Talán épp az volt a szerencsém, hogy nem volt nálam a fényképezőgép, ezért muszáj volt megfognom.
Máskülönben talán igyekszem terepen fényképezni, ami aligha járt volna sikerrel, legalábbis ilyen sok közelit biztosan nem lőhettem volna.
A befogása, határozása, fotózása és videózása után felmerült, hogy jó volna megpróbálni a zárttéri tenyésztést. A piros példány nőstény volt, tehát hímeket kellett volna fogni hozzá. A sáskák tartása nem igazán nehéz, és fogságban könnyen szaporodnak. Érdekes lett volna látni – minthogy az eritrizmus genetikai elváltozás –, hogy mennyiben öröklődik, milyen arányban jelenik meg az utódoknál, milyen formában, már ha megjelenik egyáltalán.
A befogást követően, és miután elhatároztam, hogy
megkísérlem az eritrizmusos rétisáska zárttéri szaporítását,
egy héttel később hozzáláttam a hímek befogásának. Az első hímeket be is fogtam a Kisréten, nem messze a nőstény befogásának helyszínétől, de sajnos mielőtt a „párokat” kialakíthattam volna, a nőstény elpusztult. Nem tudni, milyen okból.
Többször is átnéztem a környéket, vajon akad-e még további eritrizmust mutató példány. Különösen figyeltem a kaszálás idején, amikor is ezrével hemzsegett a sáska a friss kaszálón, de további példányokat nem láttam. Akár az is előfordulhat, hogy újabb évtizedeket kell majd várnom egy újabb eritrizmust mutató példányra. Efféle ritka színmutációkkal bárki találkozhat, akár a saját kertjében is. Legyen szó sáskákról vagy madarakról. Ezért jó szívvel ajánlom ebben a tárgykörben az állatvilág, közelebbről a madarak színmutációit összefoglaló cikkemet.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több “Kert és vadon”
Hmmm…., nem lehet, hogy valami táplálékból nyerte ki ezt a színt?
Nálam nem rég egy olaszsáska héderelt az árnyékos falon órákon át.
Nem, ebben az esetben genetikai háttérről van szó. Ezt a kérdést – lehet-e piros szín, és mikor lehet étrend eredménye? – alaposan körbejártam a színmutációkról szóló korábbi cikkemben.
Szia, ‘Cen!
Nagy érdeklődéssel olvastam a piros hátú széncinegédről is, hát még a sáskádról!!!
Láttam már róla korábban fotókat.
Az viszont, hogy Nálad is lesz egy, eszembe nem jutott volna! Ez szinte szenzáció, hogy pont ott bukkanjon fel, ahol tudományos cikkek sokasága jelenik meg az állatvilágról!
Nagyon örülök, hogy így történt!!! Mi lesz a további sorsa? Megtartod fogságban?
További kitartást kívánok és jó egészséget a szerteágazó napi teendőidhez!!!
Üdvözöllek: Gyöngyi