Ki volt Dienes Valéria, Magyarország első női egyetemi doktora?

Ki volt Dienes Valéria?

---

Egy rövid, de annál eseménydúsabb ideig antikváriumban dolgoztam, ahol rengeteg különleges könyv akadt a kezembe. Például Dienes Valéria (1879-1978) Hajnalvárás című műve is, amelyet a Szent István Társulat adott ki 1983-ban. A könyv fő vezérfonala a kutatónő valláshoz való viszonya, engem azonban nem ez érdekelt leginkább. Hanem a stílusa varázsolt el teljesen. Dienes Valéria úgy fogalmazza meg a mondandóját, mintha kezekként akarná használni a szavakat, hogy azokkal minél jobban megragadja a valóság jelenségeit és tárgyait.

Mint hamarosan megtudtam, ez az érdekes megközelítés tényleg jelen volt az életében, mert a filozófiába, ezen belül is a valóság mibenlétének kutatásába éppúgy beleásta magát, mint a mozdulatok művészetébe.

Matematika és esztétika

A Pázmány Péter Tudományegyetemen matematikát és fizikát hallgatott, majd filozófiából, matematikából és esztétikából doktorált 1905-ben, az első magyar nőként. Tárgyválasztásai jól mutatják, hogy egymástól látszólag milyen távol álló területeket sikerült integrálnia. Doktori értekezéséz Valóságelméletekból írta. (Ugyanebben az évben házasodott össze Dienes Pál matematikussal, akinek nevét felvette és egész életében viselte, korábban Geiger volt a vezetékneve.) Mindeközben pedig még arra is jutott ideje, hogy a Zeneakadémián zongorát és zeneszerzést tanuljon és pszichológiával foglalkozzon.

Idő és mozdulat

1908-ban elnyert egy párizsi ösztöndíjat, ahol Henri Bergson filozófiai előadásait hallgatta, akivel annyira összebarátkozott, hogy megkapta tőle műveinek magyarra fordítási jogát. Később lefordította Bergson több művét magyarra, emellett David Hume, John Locke, René Descartes írásait is az ő révén ismerhette meg a magyar közönség.

Bergson idő- és valóságelmélete nagy hatást gyakorolt az irodalomra, például Marcel Proustra és Babitsra, akinek egyébként Dienes Valéria gyerekkori jóbarátja volt. Alakját Babits a Halálfiaiban Hintáss Gittaként örökítette meg.

Dienes Valériára szintén nagy hatással volt Bergson mozdulatpszichológiai elmélete, valamint Isadora Duncan, a modern „szabad” tánc úttörője, és Raymond Duncan görög gimnasztika tanfolyamai. Amikor 1912-ben hazatért, táncos és filozófiai élményei alapján kidolgozta saját mozdulatművészeti rendszerét, melyet orkesztikának nevezett el. 1915-ben Budapesten megnyitotta Orkesztikai Iskoláját, és mozdulatszínház darabokat, misztériumjátékokat írt, az elsőt Hajnalvárás címmel. 

Időközben két fia is született,

Gedeon 1914-ben, Zoltán 1916-ban. 1919 viharos politikai eseményei azonban a békés családi élet felbomlásához vezettek. Politikai okokból Dienes Pál emigrált, majd Valéria is követte a két gyermekkel, de a családi összhang többé nem állt helyre, hamarosan elváltak. Valéria régi párizsi ismeretsége révén a Duncan-kolóniába került Nizzába, majd később Párizsban élt. A ’20-as évek közepén visszatért Budapestre, ahol mintegy húsz éven át folytatta mozdulatrendszerének elméleti és gyakorlati fejlesztését egészen 1944-ig, amikor a baletten és a néptáncon kívül minden más tánc oktatását betiltották. A következő évektől kezdve életét leginkább a családjának és a barátainak szentelte alkalmi publikációkkal és fellépésekkel tarkítva.

Még az 1920-as években belső sugallat hatására találta meg az utat Istenhez. Többek között ezt mutatja be a Hajnalvárás és a Miénk az idő című könyv, valamint azt, hogyan formálta életszemléletét és filozófiáját Bergson mellett Theilhard de Chardin evolúcióelmélete és a Prohászka Ottokár püspökkel folytatott beszélgetések. 1978-ban június-8-án, százéves korában hunyt el.

Forrás: Dienes.hu, Wikipédia, kép: Táncpédia

Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!

---

még több tudós