Fülöp Flóra és Honbolygó Ferenc, a BME és az ELTE-PPK kutatói új tanulmányukban a fülbemászó dallamok és egyes személyiségvonások kapcsolatát vizsgálták 4300 magyar résztvevő bevonásával.
Elsősorban a skizotípiára (a skizofréniához köthető, de nem patológiás mértékű pszichózisra való hajlam) és a nem klinikai rögeszmés-kényszeres zavarokra (OCD) vonatkozóan végezték a kutatást. Ezek ugyanis hajlamokként az átlagos, egészséges embereknél is jelen lehetnek.
A kutatók azt találták,
hogy azok, akik hajlamosabbak furcsa érzékszervi élményekre (például hangokat hallani, amelyeket más nem hall), illetve kényszeres gondolatokra (olyanokra, amelyeket nem tudnak elhessegetni), gyakrabban gondolkodnak azon, hogy miért ragadt be egy dallam a fülükbe. Emellett szívesen mozognak (például dobolnak az ujjukkal vagy dúdolnak), amikor egy dallam jár a fejükben.
Azok, akiknél erősebbek a kényszeres gondolatok, gyakrabban érzik kellemetlennek vagy zavarónak a dallamtapadást. Akiknél erősebb a skizotípiás hajlam (például hajlamosak furcsa vagy különleges dolgokat észlelni), gyakrabban tapasztalnak dallamtapadást, de nem feltétlenül érzik azt rossznak. Érdekes módon egyik személyiségjegy sem befolyásolta, hogy mennyi ideig tart egy-egy dallamtapadás, ami ellentmond a korábbi kutatásoknak.
A kutatók azt is megfigyelték, hogy azok, akiknél magasabb volt a skizotípiás jelleg, jobban odafigyeltek arra, hogy milyen folyamatok mehettek bennük végbe, amelyek a dallamtapadást okozhatták (például megoldatlan problémák vagy egyéb aggályok), és gyakrabban mozogtak is, miközben a dallamtapadást átélték. Ez hasonlít ahhoz, amikor a skizofréniával élők hallucinációként érzékelnek zenét.
Bizonyos személyiségjegyek hatással lehetnek arra, hogyan éljük meg a dallamtapadás-élményeket. Azok, akik hajlamosabbak az introspektív gondolkodásra (önmegfigyelésre) vagy különleges érzékelési élményekre, gyakrabban tapasztalhatnak visszatérő dallamokat, és mélyebben elgondolkodhatnak azok jelentésén.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Forrás: MTI | Borítókép: Unsplash
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több zene
Dallamtapadás? Ezt így még nem is hallottam. Bizony van az a helyzet, hogy beragad valami dal, és monoton munka közben pl. porszívózás, eldudolásszuk, és így nem a kellemetlen utálatos zúgást halljuk, illetve valamennyire kizárjuk a nem tetsző hangokat.
Persze ez a kutatás nem igazán erről szól.
Ez a hivatalos neve, szerintem nagyon találó. 🙂 Nekem olyan is szokott lenni, hogy a semmiből eszembe jut egy dallam és napokig velem marad, ilyenkor gyakran ki kell dúdolnom. 🙂
Ha cselekvésben, vagy beszédben történik egy ilyen ismételgetés, azt perseveraciónak hívják- nem is értem miért tartják buggyantnak akivel ez történik.
Én inkább szorongás oldásnak tartom. Mint pl. az autistáknál az ismétlődő dolgok s amiről már a kutatók is kimondják, hogy félelem oldás.
Amúgy meg az ismétlődés , gyakorlás, a tanulási folyamat része – mint a biciklizés megtanulása pl. , vagy egy táncmozdulat tökéletesre gyakorlása. Milyen érdekes, hogy egy dallamkitapadás- ez is ismétlődés – azt meg betegséghez kapcsolják. Akkor és sajnos buggyant vagyok:-)))), mert néha napokig ugyanaz a dal jár a fejemben ami csak úgy valamitől bekúszik az agyamba és sokára hagy el .
Soha nem gondoltam volna, hogy a dallamtapadás hátterében bármilyen kóros folyamat lenne.
Környezetemben sokan vannak- velem együtt-, olyanok, akik hallunk egy dallamot, aztán egész nap nem szabaduluk tőle.
Bár az is igaz, hogy tökèletesen normális ember nincs. 😊
Szerintem a dallamtapadás önmagában nem kóros, még a „legnormálisabb” emberrel is előfordulhat. Inkább abból próbálnak következtetést levonni a személyiségre, hogy ki hogyan reagál rá.
Engem csak akkor zavar, ha olyan zenét hallok, ami nem tetszik, de megtapad és nehezen szabadulok tőle. 🙂
Ez ismerős. 😀 A legbutább slágerek is hajlamosak megtapadni.
Én sem tudtam, hogy ezt dallamtapadásnak hívják. 🙂
Velem is elő szokott fordulni, hogy egy dalt dúdolgatok állandóan, amit hallottam, vagy valamilyen okból eszembe jutott. Én csak akkor szoktam gondolkodni a miérten, ha még másnap is tapad. 🙂
Az azért érdekes, hogy a mostani kutatások nem igazoltak valamit, amit a régiek igazoltnak véltek!
Én még sosem gondolkodtam el a miérten, mindig megelégedtem azzal, hogy fülbemászó a dallam, és direkt ilyenre csinálták. 🙂 Az alogritmusok és az AI korában pedig minden korábbinál kifinomultabb eszközök állnak a gyártók rendelkezésére, hogy optimalizálják a dallamtapasztó hatást. Az viszont el szokott gondolkodtatni, amikor a semmiből jut eszembe egy teljesen véletlenszerű dal, akár olyasmi, ami nem is tartozik a kedvenceim közé.
Igen, én is inkább akkor szoktam töprengeni a miérten, amikor fogalmam sincs, hogy honnan jutott eszembe, de még másnap is ott van. 🙂