Cserregő nádiposzáta éneke reszelget a Nagyberekben
Nehéz lesz elmagyarázni, hogy ez az az első hallásra kicsit jelentéktelennek tűnő madár, miért határkő az élőhelyvédelmünk és rehabilitációnk történetében, de szeretjük a lehetetlen feladatokat. A vizes élőhelyek létrehozásától alapvetően négy eredményt várunk.
- Elsősorban a kétéltűállomány stabilizálódását és megerősödését, különös tekintettel a ritka és veszélyeztetett fajainkra.
- Fontos célkitűzésünk az is, hogy védett halaink jelenléte állandósuljon, és a Nagypatak alkalmas legyen az ivásukra is.
- Reméljük, hogy felépül egy komplex vízi ökoszisztéma, amely nemcsak gerinceseknek, hanem számos rovarnak is otthont ad, méghozzá olyan mennyiségben, hogy látványos hatással legyen a legtágabb értelemben vett madárvilágra is.
- Szeretnénk a vizes élőhelyeinkkel elérni azt a méretet és minőséget, ahol már a vízimadarak is megjelennek, s így lényegesen több madárfajt észlelhetünk a rezervátumban, mint korábban (2025 májusig 153 madárfaj fordult meg nálunk).
A négy cél közül az utóbbi elérése a legnehezebb.
Részint azért, mert a vízimadarak jelentős része nemcsak annak függvényében jelenik meg egy területen, hogy talál-e a karakterének megfelelő élőhelyet, hanem annak függvényében is, hogy a terület mérete eléri-e a kritikus határt. Gondoljunk csak arra, hogy bár egy pocsolya széle is alkalmas élőhely egy bíbicnek (Vanellus vanellus), mégsem fogunk látni bíbicet egy kerti tocsogónál (vagy csak extrém esetben).
A másik probléma az, hogy a vízimadarak élőhelyigényei rendkívül változatosak és specifikusak.
- Avas nádasokat keres a nádi tücsökmadár (Locustella lusciniodes).
- Gyékényeseket a sitke (Acrocephalus melanopogon)
- Szárazon álló nádasokat vagy egyéb lágyszárú növényzetet az énekes nádiposzáta (Acrocephalus palustris).
- Vízben álló nádast a nádirigó (Acrocephalus arundinaceus)
- Bokrosokkal vegyes rekettyés nádast a foltos nádiposzáta (Acrocephalus schoenobaenus).
- Nyílt vizet a búbos vöcsök (Podiceps cristatus).
- Hínármezőket a fattyúszerkő (Chlidonias hybrida)
- Halakban gazdag vizet a kárókatona (Phalacrocorax carbo).
- Sekély mocsarakat a fehér gólya (Ciconia ciconia).
- Erdei lápokat az erdei szalonka (Scolopax rusticola).
- Öntésterületeket a nagy goda (Limosa limosa).
- Köves partszegélyeket a kőforgató (Arenaria interpress) és a billegetőcankó (Actitis hypoleucos).
- Kavicszátonyokat a kis lile (Charadrius dubius) és a kis csér (Sterna albifrons).
- Iszapos medreket a havasi partfutó (Calidris alpina) és a fenyérfutó (Calidris alba).
- Vizenyős legelőket az aranylile (Pluvialis apricaria) és a nagy póling (Numenius arquata).
És így tovább. A jelentős vizes élőhelyek azért annyira gazdagok madarakban, mert sokféle vizes élőhelytípus található meg rajtuk, méghozzá azért, mert ezt a kiterjedésük is lehetővé teszi. Ebből a szempontból nekünk egyelőre rendkívül korlátoltak a lehetőségeink. A rezervátum 11 hektárjából mindössze 1.7 hektárt tudunk vizes élőhellyé alakítani. Ez nem kevés, de szinte elhanyagolható a nagy és komplex vizes élőhelyekhez mérten.
Jelentős méret, ha a kétéltűek védelméről van szó, és szinte jelentéktelen, ha madarakról.
Ezért bizonyos madárvédelmi törekvések irreálisak lennének. Nem számíthatunk ludak megjelenésére, vagy vöcskökre (nem tudunk mély vizet adni a számukra), aligha éjszakázhat nálunk daru (Grus grus) és aligha tudunk ritka partimadaraknak is megfelelő méretű sekély, iszapos területeket biztosítani. Ezzel együtt is vannak reális, elérhető és fontos, vízimadarakra vonatkozó terveink. Ezek első körben élőhelytervek, hiszen bármely madárfajra igaz: élőhellyel tudjuk a birtokra vonzani – semmi mással.
A Nagypatak duzzasztott vizei és a Kisberek tavacskái is megújítják a madárvilágot.
Láttuk, hogy rögtön megjelent pár vízimadárfaj. 24 éven át csak szórványosan láttunk tőkés récét (Anas platyrhynchos), 2025-ben fészkelő faj lett, minimum kettő, de lehet, hogy három pár fészkel, és körülbelül 20 kiskacsa nevelkedik a vizeinken. Megjelent a vízityúk (Gallinula chloropus) is, aki valószínűleg szintén új fészkelőfajunk (miután többször is észleltük). Először fordult elő, hogy a Nagyberekben énekelt a nádirigó, és 24 év után először mondhatjuk el: rendszeres a területen a fehér gólya. Bár a gyurgyalag (Merops apiaster) főként a frissen készített gyurgyalagfal miatt telepedett meg új fajként (egyelőre 1 pár), de meggyőződésünk, hogy a vizes élőhely létrehozása jelentősen hozzájárult a megtelepedéshez (mi sem véletlenül időzítettük a gyurgyalagfal elkészítését az első vizes élőhelyek létrehozásának idejére). A birtok legújabb madárfaja pedig a kis kócsag (Egretta garzetta) volt.
Ha a korábbiaknál gazdagabb madárvilágot akarunk, és a lehető legtöbb vízhez kötődő madarat, nálunk alapvetően két élőhelytípust hozhatunk létre.
- Vízben álló nádasokat-sásosokat.
- Nyílt, füves, iszapos területeket.
A nádasok olyan új fajokat hozhatnak,
mint a kékbegy (Luscinia svecica), a foltos nádiposzáta (Acrocephalus schoenobaenus), a sitke (Acrocephalus melanopogon), a függőcinege (Remiz pendulinus), a guvat (Rallus aquaticus), és sok más fajt is. Az öntésterületek még nagyobb fajgazdagsággal kecsegtetnek: ott már megjelenhetnek cankók, szalonkák, gémek, esetleg sirályok.
A lehetséges forgatókönyvekről és a fajokra lebontott terveinkről részletes tanulmányban számolunk be hamarosan, most csak annyit – a kissé hosszúra nyúlt bevezető után –, hogy az élőhely-rehabilitáció egyik kulcsfaja a cserregő nádiposzáta (Acrocephalus scirpaceus). Ez a gyakori nádiposzátafaj jellemzően vízben álló nádasok-gyékényesek madárfaja. Körülbelül 62 ezer pár fészkel Magyarországon (forrás), de a kisebb vizeknél ritkán jelenik meg.
Néhány esetben madárgyűrűzések alkalmával előkerült nyárvégi vonuláson a Nagypatak nádasából (összesen három példány), de a birtokon csak ritka átvonuló. Ellentétben a hozzá nagyon hasonló, közeli rokonával, az énekes nádiposzátával (Acrocephalus palustris), amely a birtok völgyi parcelláinak domináns fészkelő faja volt mindig is.
Miért fontos a cserregő nádiposzáta megjelenése?
Nem egyszerűen azért, mert egy új fészkelő fajt kaphatnánk, hanem mert ahol a cserregő nádiposzáta költ, ott nagy valószínűséggel telepedik meg más vízimadár is. Ott várható a guvat (Rallus aquatica) jelenléte, a vízicsibék felbukkanása, a barkóscinege (Panurus biarmicus) előfordulása, jóval nagyobb valószínűséggel fordulhat elő sitke (Acrocephalus melanopogon) vagy kékbegy (Luscinia svecica). Magyarán: ha a cserregő nádiposzáta megtelepítését tűzzük ki célul, egyúttal – akár akaratlanul is – sok más értékes vízhez kötődő fajt is a területre csábíthatunk.
A nádasok állapota és kiterjedése kulcsfontosságú.
Az utóbbi években egyre csak gyérültek az egyre forróbb és aszályosabb időjárás miatt. Megerősödésüket várjuk a víz visszatartásától, a talajvízszint emelkedésétől, az árasztásainktól, de ehhez nyilván idő kell. Tartósan vízben álló nádas leghamarabb a patakmederben alakulhat ki, ahol megemeltük a víz szintjét, és a korábbi nádasok eleve vízben tenyésznek. A patakmederben azonban mindig is gyér volt a nád, és ez egyelőre nem változott, bár itt is reménykedünk a megerősödésben. A patakot kísérő nádasaink viszont a Nagyberekben, a víz visszatérésére rendkívül élénken reagáltak. Erős, sűrű, agresszív nádassá kezd válni a korábban erősen sínylődő nádasunk, és a legutóbbi (harmadik) árasztásunk alkalmával már 5000 négyzetméteres területen 10-30 centiméteres vízborítást értünk el bennük.
Ennek fontos szerep jutott abban, hogy a birtok történetében először fészkelési időben észleltünk egy éneklő cserregő nádiposzátát a legjelentősebb vízben álló nádasunkban, az Árasztó-csatorna bal partján. Az ilyen fajok gyors megjelenését segíthetik elő az éjjel is daloló énekes nádiposzátáink és az éjjel harsogó békakórus. Részletesen írtunk arról itt, hogy ezek a hangok az éjszaka vonuló madarakat, köztük akár nádiposzátákat is hogyan hozhatnak le a területre.
2025. május 24-én reggel (8:40) hosszasan énekelt egy hím cserregő.
Míg fizimiskájukban az énekes nádiposzáta és a cserregő nádiposzáta szinte azonos, és csak gyakorlattal különíthetők el, addig az énekük alapján kimondottan könnyű megkülönböztetni őket. Az énekes nádiposzáta dallamos, változatos, sokkal inkább „poszátás” énekével szemben a cserregő nádiposzáta éneke egyszerűbb, ritmikusabb, „recsegőbb”, erősen a nádirigó „recsegésére” hajazó ének. Az első éneklő cserregő nádiposzátánkról sikerült készíteni egy nem igazán jó minőségű, de azért értékelhető felvételt, amelyen a madár nem látszik, ám az éneke könnyen kivehető.
A madarat valamivel később láttuk is átrepülni az Árasztó-csatorna másik oldalára, és ekkor szembeöltő volt a rozsdabarna szín is (az énekes nádiposzáta inkább olívazöld árnyalatú), de sajnos fotót nem sikerült lőni róla. Másnap nem hallottuk énekelni. Május 27-én mintha ismét cserregő énekelt volna a Nagyberek közepén, de ez az adat bizonytalan. Távolról hallottuk és mire leértünk a völgybe, a madár elhallgatott. Előfordulhat az is, hogy egy megkésett hím vonult át nálunk, bár a május vége inkább már fészkelési idő a cserregő nádiposzátánál. Fészkelésről egyelőre mégsem beszélhetünk.
Ezzel együtt is ez egy kulcsfontosságú megfigyelés.
Hangulatában is emlékezetes nap, mert hiszen a cserregő nádiposzáta éneke hozzátartozik a nagy vízpartok, jelentős mocsarak hangulatához, és ezt itt még soha, egy pillanatra sem élhettük át. Először május 24-én. Valójában jóval hamarabb, mint gondoltuk. Úgy számoltunk, hogy amennyiben jól haladunk, akkor legközelebb 2025 július második felétől észlelhetjük ez a fajt, főként kóborló-átvonuló fiatal cserregő nádiposzáták bukkanhatnak fel. A fészkelés lehetőségét leghamarabb 2026-ra vártuk. Ehhez mérten rendkívüli ajándék és sok jóval kecsegtető adat, hogy máris hallhattunk cserregő nádiposzátát reszelgetni a nádban.
Borítókép: Pixabay
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
De jó lenne, ha otthonra lelne ott költésre is a poszáta, na meg a kékbegy, amit én még nem is láttam élőben! Persze lehet figyelmetlenség miatt nem vettem észre, mert elvileg él a régióban.
Bevallom, jól esik a drukkolásod. Minden azon múlik, hogy mennyi csapadékot kapunk. Az lenne az ideális, ha valamikor júliusban néhány zápor segítségével nagy árasztást csinálhatnánk. Jövőre már kedvezőbb lesz a helyzet, egyrészt erősebb lesz a vízinövényzet és a nádas, másrészt már a télen is áraszthatjuk a területeinket. Az idén tavasszal semmi sem várta itt a vízi- és nádimadarakat, hisz akkor álltunk neki a vizes élőhely rehabilitációnak; ha minden jól sikerül, akkor jövőre viszont tavasszal már paradicsomi állapotok várják a vonulókat.