Császármadár | Az egyetlen fajd Magyarországon
köszönet az elődöknek
Alfred Brehm Az állatok világa (1863-69) című munkája nemzedékek tudását és életét határozta meg. Minden idők egyik legnagyobb szabású zoológiai összefoglaló munkája volt. E mű fejezeteivel a méltatlanul “elfeledett” szerzők munkája előtt tisztelgünk.
Időnként a hajdani szöveget kommentárral is ellátjuk, és ajánljuk a fajjal vagy témával kapcsolatos egyéb cikkeinket.
Néha azt hihetnénk, hogy ezekben a forrásokban már alig találni aktualitást, de ha nagyobbra nyitjuk érdeklődésünk látószögét, rögtön érzékeljük: ezek a munkák ma is ontják az érdekes megfigyeléseket, és minden nappal egyre tanulságosabbak azok a kontrasztok is, melyek a hajdani és mai szemléletek között feszülnek.
Alfred Brehm: A császármadár (Tetrastes bonasia L.)
1863-69 | magyarul 1901-1907
A császármadár testalkatára
rokonaihoz hasonlít, csüdje azonban csak háromnegyedrészben gatyás, lábujjai pedig csupaszok. Farka elkerekített, fejbúbjának tollai meghosszabbodottak s felbóbitázhatók. Nagyságra s a tollazat színére mindkét ivar hasonlít egymáshoz, de azért könnyen megkülönböztethetők. A háti rész tollazata fehér pettyekkel tarkított rozsdás-vörösesszürke, s ezenkívül a legtöbb tollon fekete hullámvonalak is vannak. A felső szárny rozsdásszürke és rozsdásvörös keverékén jól kivehető fehér hosszanti foltok és sávok vannak. A kakas torka fekete, a tyúké rozsdásan és barnásan foltozott. Szürkésbarna evezőtollainak keskeny külső zászlaján vörhenyesfehér foltok vannak, farktollai feketések, hamuszürkén erezettek, a középsők rozsdaszínnel szalagozottak és tarkítottak. Szeme dióbarna, csőre fekete, a lábak csupasz része szarubarna. A tyúknak nincs fekete torokfoltja, tollazatának a színe nem olyan élénk, és pedig inkább szürke, mint rozsdavörös.
A császármadár elterjedési köre a Pyreneusoktól s az Atlanti-óceántól egészen a Csendes-tengerig terjed.
A császármadár rejtett életet él, s ezért nem igen tűnik fel.
Csak néha, véletlenül, leginkább leshelyből láthatjuk meg, amint egyik bokortól a másikig a tisztáson átfut. A zordonabb évszakban egy-egy vastagabb faágon is megpillanthatjuk, egész hosszában végiglapulva azon, sőt, hogy még jobban rejtőzhessen, a fejét is ráhajtja. A vékony ágakról felriasztva többnyire sebesen repül el s a földön száll meg és bokrokba rejtőzik el, míg ha a földön leptük meg, akkor rendesen fölgallyazik valamely közeli fára s a magasból kíváncsian, ostobán nézi a csendháborítót.
Szemere László feljegyzései szerint az alcsíki székelyek a kakas hangját így tagozzák a csirke lábszárcsontjából készült sípon: „ti-tittiritti-tittiri”, a tyúk s a „fia-hívó” pedig: „ti-titti-tittiri”.
Érzékeit illetőleg a császármadár valószínűleg felette áll a nyírfajdnak, hallása mindenesetre kiváló, szellemiekben pedig körülbelül egy fokon van azzal.
Sajnos, hogy megfelelő védelem ellenére is a császármadár a legtöbb helyen évről-évre fogy.
A ragadozó emlősök és madarak sok csibét elpusztítanak, ugyanúgy a mókus, a nagyobb erdei egerek, de legkivált a szajkó; de megfogyatkozásuknak más okai is lehetnek. Számos olyan vidéken, ahol azelőtt élt, teljesen eltűnt, anélkül, hogy tudnók ennek az okát.
Ahol a császármadár közönséges, ott nagyon kiadósan vadásszák is,
mert pecsenyéje az összes tyúk-féléké között a legízletesebb. A régi barátoktól eredő latin neve (bonasia, illetve bonasa) is erre utal: bona=jó, assa=étek. Vadászata vizslával, vagy még inkább a jóval több élvezetet nyujtó csalogatósíppal szokásos. Ezzel a „hívóval” a kakasok hangját a csalódásig lehet utánozni, s így minden harcias hangulatú kakast magunkhoz csalogathatunk. Szerencsére a vadászat e nemét csak szakértő és gyakorlott vadász űzheti.
A császármadár – császárfajd, mogyorótyúk – Magyarország alacsonyabb és magasabb hegyvidékén elég nagyszámban előforduló madara, amely csak egyes alföldi és dunántúli megyékből hiányzik, elsősorban azokból, amelyek nem terjednek át a hegyvidékre.
A Dunántúlon azonban a Mecsekben és Bakonyban nem telepedett meg,
ezzel szemben a pilis–budai hegyvidéken előfordul. A magas hegyvidéken egészen a törpe fenyő határáig fészkel. Állandó madár, amely rendes tanyájától csak kisebb méretű kóborlásokat szokott végezni. Gazdaságilag közömbös. Vadászható madár, amely az új vadászati törvény szerint augusztus 16-tól október 31-ig lőhető, és pedig jérce és kakas egyaránt.
Fotók: Pixabay és Wikimedia
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több madár
„Infodemon” az akkor ugyanaz mint Sasszem? Még az is eszembe jutott mindegyik Centauri. Rá jellemző a különféle fajok tűpontos bemutatása. Szegény császármadár- a húsáért levadásszák. Milyen édesek a kiscsibék, az ember szinte a kezébe venné a kis puha-pihe testüket, Milyen gyorsan verhet a kis szívük:-)))
Sasszem és Infodémon két külön ember, csak a Brehm szövegek felrakásába időnként Infodémon is besegít.
Meglepett, hogy ugyanaz a téma és cikk struktúra más szerzői név alatt- csupán ennyi. Nálad egyébként sosem lehet tudni, kit rejt egy egy név-kivéve a Holsky nevűt. Azért köszönöm, hogy válaszoltál.
Örömmel – híreket is rak Infodémon is, meg Mara is, szóval vannak átfedések, helyzettől függően.
Ok- amúgy ma nagy boldogság ért, mert meglátogattam a nővérem és a legkisebb fiú unokája aki 10 éves megszállottan figyeli a madarakat:-)) Szemüveges kis olvasó bagoly, nem is gondoltam , hogy a családban is lesz majd egy madarász:-)))Nem ismerték a Cenwebet, ajánlottam az oldalt. Szóval jöjjön az a szép madaras könyv:-))
Sosem hallottam erről a madárról.
A fészkét vajon maga építi meg? Mennyire hasonlóan viselkedik költés közben a házi tyúkhoz, és a csibék is hasonlóképpen bújnak az anyjuk alá. 🙂
A második videóban meg tényleg hallható a „ti-tittiritti-tittiri”. 🙂
Most eszembe jutott, hogy régen a baromfiudvarokban is volt a tyúkok között gatyás, kopasz nyakú, búbos meg kendermagos. Vajon léteznek még ilyenek?
Mennyire más a hangja, mint északi rokonaié, azoké vicces, jópofa.
Hogy mi újság velük mostanság, annak én is utána nézek.
Lesz a császármadárról és minden „Brehm-fajról” nagy, aktuális összefoglaló is, amiből megtudható, mi a helyzet jelenleg egy-egy fajjal.