Betiltják a cigarettát Nagy-Britanniában
A dohánytermékek értékesítésének fokozatos szigorítását tervezi a brit kormány oly módon, hogy egyre magasabbra emeli vásárlásra jogosultak alsó korhatárát, mígnem hosszú távon az egész lakosságra kiterjed a forgalmazási tilalom.
A készülő törvény büntetendő cselekménnyé nyilvánítja dohánytermékek eladását azoknak, akik 2009. január 1-jén vagy később születtek.
A tervezett jogszabály rögzíti a 2009-es kiinduló születési időpontot, így gyakorlatilag minden évben egy-egy évvel növekszik azoknak az alsó korhatára, akik nem juthatnak legálisan dohánytermékhez.
Ennek alapján a most tizennégy éves korosztály soha nem kerül olyan életkorba, amikor törvényesen dohányárut vehet, tekintettel arra, hogy már a jelenlegi szabályozás alapján is csak tizennyolc éven felülieknek lehet kiszolgálni dohánytermékeket. Ezzel azt szeretnék elérni, hogy 2040-re a fiatalkorúak és a fiatal felnőttek korosztályában gyakorlatilag megszűnjön a dohányzás.
A brit egészségügyi minisztérium adatai szerint a dohányosok négyötöde húszéves kora előtt szokik rá a dohányzásra, és legtöbbjük élete végéig nem tud leszokni róla.
Nagy-Britanniában a dohányzás okozza a legtöbb megelőzhető halálozást, a daganatos megbetegedések negyede, és csak Angliában évente hatvannégyezer haláleset köthető közvetlenül a dohányzáshoz. Ez óriási nyomást gyakorol a brit állami egészségügyi szolgálatra (NHS); a brit kórházakba csaknem minden percben bekerül egy-egy olyan páciens, akinek betegségét a dohányzás okozta, és a háziorvosi rendelőkben havonta hetvenötezren kérnek vizsgálati időpontot szintén dohányzás miatt kialakuló panaszokkal.
A brit statisztikai hivatal (ONS) adatai szerint ugyanakkor csaknem ötven éve folyamatosan csökken a dohányosok aránya a 16 évnél idősebb korosztályokban. Míg 1975-ben a britek fele rendszeresen dohányzott, ez az arány jelenleg már nem éri el a húsz százalékot.
Forrás: MTI, kép: Unsplash
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kérj tőlünk hírlevelet!
Támogasd a Cenwebet extrákért, és hogy sokáig tartson ez a közös kaland!
Támogass egy 15 éve ingyenes nonprofit portált és egy természetvédelmi rezervátumot!
még több életmód
még több hír
Azért kicsit büszke vagyok rá, hogy sikerült letenni 🙂
Nagyon is büszke lehetsz rá, nem csak kicsit! Le a kalappal! 🙂
Most került elém ez a cikk. Sokkal kevesebben dohányoznak, mégsem kevesebb a tüdő tumoros, vagy az egyéb dohányzásra fogott betegség. Szóval láttam én már sok mindent- tény, hogy az amúgy is betegségre hajlamos(mondjuk genetikailag, vagy mert nem foglakozik a saját élettörténetével stb..) ember, ha még rádob két lapáttal, előbb megbetegszik, mint ahogy amúgy is beteg lenne. A függőség karakter dolga és nem külső tényezős. Nagy elismerés annak aki leteszi más néven abbahagyja, mert olyan, hogy leszokás az nincs, csak abbahagyás.
A statisztikát biztos nem javítják az e-cigik sem, érdekes lesz, hogy azokról mi derül majd ki évtizedes távlatban. Plusz ott a légszennyezés is. Érdekes kérdés ez, hogy mennyire sorsszerűek és lelki eredetúek a betegségek.
Hiszem, hogy minden a lélekből indul, a test pedig leköveti. Bárcsak a rengeteg drozofila melanogasteres kísérlet helyett önismeretre, relaxációs módszerekre stb. is tanítanák a gyerekeket. A legtöbb iskolapszichológus tudománya kimerül a dilibogyónál, nem különben a hagyományos orvoslásban dolgozó pszichiátereké. Családterápia, transgenerációs dolgok, stb. bocs sorolhatnék sokféle dolgot, a szomatodrámán át ami már gyerekeknek is létezik, szóval valahol itt kezdődnek a dolgok. Kipróbáltam már a születés állítást is, elképesztő dolgok kerülnek elő, szóval ahogy kilépsz a világba , olyan lesz az életed is mondják azok akik ezt is professzionálisan csinálják. Sőt még mélyebbre is lehet menni, a haptonomiás csapattal- vagyis mi történt amíg az anyukánk hasában lubickoltunk. Mindig felmegy a pimpa bennem amikor közvetlen ok-okozati kapcsolatot mondnak egy betegségre, amira meg már meg van az üdvözítő egyetlen módzser. Nyilván a törött lábat operálni kell, nem erre gondoltam, vagy az akut mellkasi katasztrófát intevencióba kell vinni, szóval nem ezekre, hanem a hosszan kialakult ügyekre, ami ott kezdődik, hogy az ember egyszer csak elkezdi azt érezni, valami nem stimmel. Van egy klassz könyv Sacha Batthyani „Ehhez meg mi közöm”- igaz történet a transgenerációs traumákról és azok megfejtéséről.
Csodálatosak ezek a módszerek, amikről írsz, ismerem őket. 🙂 Aki egyszer kipróbálja valamelyiket, annak szerintem nagyon át tud alakulni a világszemlélete, és mindaz, amit a fizikai világ működéséről és a lélek erejéről addig gondolt. Az pedig külön nagyon elgondolkodtató, hogy mindezt orvosként írod, miután a fizikai folyamatokat is átlátod. Tényleg nem annyira gyakori az orvosok között, hogy a lelki okokat hangsúlyozzák. De talán mégis zajlik egy paradigmaváltás, mert másfél évtizede még az ezotéria legsötétebb, ördögtől való bugyra volt például a családállítás az orvosok, pszichológusok és racionálisan gondolkodók körében, ma meg már simán a mainstream gondolkodás megkerülhetetlen részei a transzgenerációs traumák. Nem tartom kizártnak, hogy végbemegy egy olyan „anyagtalanodási” folyamat, mint az információhordozóknál: már nem kell ahhoz lemez, szalag, hogy zenét tudjunk tárolni, boríték ahhoz, hogy levelet (emailt) írjunk, és lehet, hogy idővel az is evidens lesz, hogy nem kell mindig műteni, gyógyszerezni ahhoz, hogy az ember meggyógyuljon.
Ez persze felveti a kérdést, hogy hogyan jönnek a képbe az olyan kijelentések, minthogy x darab korai halált okoz a légszennyezés vagy az alumíniumedény. Érdekes lenne megvizsgálni, hogy milyen (kollektív) lelki tényezők miatt szennyezi el az ember a környezetét, irtja a növényeket, állatokat, és teremt olyan világot, ami aztán ily módon visszahatva rá árt neki.
Az is érdekes, hogy pontosan milyen fizikai folyamatok által képez le a test egy-egy lelki impulzust. Vagy hogy az embert milyen ártatlannak tűnő választások, döntések vezetik akár egy-egy betegséghez, sorsfordulóhoz (például, hogy légszennyezett nagyvárosba vagy az erdőbe költözik). Szondi Lipótot például különösen foglalkoztatta ez a téma, hogy hogyan alakítják a tudattalan döntések az ember sorsát. Meg persze Jungot, aki szerint a baleseteknek is lelki oka van. Rupert Sheldrake biológusként szintén pedzegette a kollektív tudat témáját, róla szeretnék is írni egy cikket.
Huhh, jól belemerültem, de engem is nagyon foglalkoztat ez a téma. 🙂 Még annyi, hogy a betegség okainak kapcsán nagy hatással volt rám Ken Wilber Áldás és állhatatosság című könyve, ott a feleség betegsége nyomán a legszélsőségesebb véleményekkel találkoznak attól kezdve, hogy „ugye tudja, hogy a maga hibája”, addig, hogy ami fizikai szinten „keletkezett”, azt ott is kell megszüntetni. Csak hát ugye honnan tudjuk, hogy hol „keletkezett”.
Köszi a könyvajánlót, beleolvastam, nagyon érdekesnek tűnik. Szerintem el is fogom olvasni.
Jajj de boldog vagyok, hogy ezt írtad- nagyon várom a cikket!!! Igen a baleset pl. az olyan acting out, amikor ki akarna az ember lépni egy helyzetből, de másképp nem megy. Ha most nagyon túlgondolnám a dolgot, a kollektív bűnösség érzet abban a bizonyos nemzetben pl. rászabadította Európára ” az új jövevényeket”. Bocsánat.
Nagyon szerettem cigizni, azt hittem, hogy nem tudom abbahagyni, de sikerült!
Le a kalappal! A leszokás tényleg az egyik legnehezebb dolog az életben.
Köszi, nem szenvedek a hiányától, bár néha jó lenne rágyújtani.
A Maestro c. film megnézése próbára tett, mert Leonard Bernstein láncdohányos volt, a film kedvéért se hagyta abba 🙂
Ha még nem láttátok: https://videa.hu/videok/nagyvilag/maestro-feliratos-wpq8RlV9cObQoCG_m?fbclid=IwAR0cpyLwKj9O95NH0grkKzzTyXXvWnIGnyWcwuHIqTxwLEoJ4xgAHrPKRgs
Igen az brutális volt a filmben, hogy folyamatosan fújta a füstöt.
Köszi a linket! Valamelyik Salinger-könyvben is ez van, minden oldalon rágyújtanak, leszokáshoz nem ajánlható. 🙂
Én is betiltottam magamnak, ennek most lesz egy éve… 🙂
Pedig bármikor rágyújthatnál. 🙂
Szuper erős akaratod van. Nekem megint egy könyv jutott eszembe, „Az alkoholizmus titkos története”- a szerző azt írja ott, ha a függő dobja az egyik szert, behelyettesíti egy másikkal, mondjuk kóros játék szenvedéllyel, vagy szélsőségesen munkamániás lesz és sosem érzi, hogy eleget tett. Na itt kell lemerülni a pokol bugyraiba, hogy miért is árasztja el az ember az éber tudatát olyasmivel ami eltemeti az emlékeket.
Hogy le a kalappal, az kevés, Cen’, mert te még rátettél egy lapáttal, amikor itt bemutattad azt a kis dóznit, amiben benne volt 12, frissen sodort cigaretta.
Nálam az már nem lenne meg, füstté vált volna.
Szóval, fantasztikus fickó vagy! 🙂 🙂 🙂
Igen jól tetted, és csak így tovább! 👍
Az évfordulót pedig ünnepeld meg úgy, hogy elmész a birtokod egy távoli szegletébe – mondjuk a Nagypatak partjára -, és mélyeket lélegzel a tiszta levegőből! 🙂
Lívia, már nem tudtam válaszolni az utolsó hozzászólásodra, de örülök én is, és köszi, így kaptam egy újabb motivációt, hogy csipkedjem magam a cikkel. 🙂
Na, igen, a nemzeti (bűn)tudat és a történelmi traumák szintén érdekes kérdéseket vetnek fel. Például, hogy hogy lesznek a tettesekből áldozatok, az áldozatokból pedig tettesek. Ebből pedig egy véget nem érő, ördögi kör, amíg valaki azt nem mondja valamiféle isteni sugallattól vezérelve, hogy elég volt. Ahogyan igaz ez családi szinten, úgy nemzeti szinten is igaz lehet. Van ebben egy ilyen tehetetlenségi erő, és nehezebb elérni a békét, mint az ember gondolná.