Búcsú a csodafától, búcsú egy erdőtől. Szerettelek fenyvesek!

Búcsú a csodafától, búcsú egy erdőtől. Szerettelek fenyvesek!


Három jelentős fenyves volt a közelemben. Mindháromhoz erősen kötődtem, és ökológiai szempontból is értékes élőhely volt mind a három. 2019 őszén úgy tűnt, hogy a három közül egy sem marad meg. Erről írtam akkor, bemutatva mindhárom fenyvest. Ezt az írást most szintén változtatás nélkül, dokumentum- és naplóértékét megőrizve hozom elétek, mielőtt együtt kalandoznánk a környék megmaradt fenyveseiben.


2019.10.09. | Fotó: Centauri

És mivel ez a régió egyúttal Európa legjobb gombatermő vidéke is, állíthatom, hogy a csodafenyves egyúttal egész Európa gombában leggazdagabb erdeje is!


2019.11.10.

Szeretnék bemutatni röviden három fenyvest.

Ezek egyike sem nagy kiterjedésű, vad vadon, de egyrészt nekem mindhárom rendkívül fontos, másrészt kettő közülük, annak ellenére, hogy telepített erdőkről van szó, és tájidegen fajról, a lucfenyőről, ökológiai szempontból is érdekes.

A luc nem őshonos ezen a tájon, bár ez sem 100 százalékosan biztos. Az viszont igen, hogy egyre kevésbé érzi jól magát nálunk. Ennek legfőbb oka az évről évre csökkenő csapadékmennyiség, az emelkedő hőmérséklet. Azok, akik mereven ragaszkodnak az őshonos fafajok telepítéséhez, és a tájidegen fajok kiirtásához, nem is igen siratják a fenyveseket. Én viszont igen.

Szerintem a helyzet bonyolultabb, semmint az őshonos fajok kontra tájidegen fajok dichotómia keretein belül oldhatnánk, érthetnénk meg mindent.


2019.11.07. Sajnos ezen a képen is jól látszik, hogy a fenyők egy része kiszárad, korhad, és kidől | Fotó: Centauri

De ebbe most részletesen nem megyek bele. Viszonylag aprólékosan írtam erről akkor, amikor a három nevezetes fenyves közül az egyiket két éve elvesztettem.

Kezdjük akkor ezzel. Ez a fenyves a birtokommal szemközti domboldalban sötétlett, és nemcsak a panorámát határozta meg, hanem a környék élővilágát is. Párszor jártam benne, gombát is szedtem ott, főként lila pereszkét. Amikor aztán tarra vágták, elbúcsúztam tőle. Olvassátok el, ha még nem olvastátok (Búcsú a fenyvesektől).

A CSODAFENYVES: Pénteken hoztam hírt egy másik fenyvesből is, amikor gombászás közben rábukkantam életem legnagyobb hullott szarvasagancsára. Ezt a fenyvest több mint húsz éve csodafenyvesként emlegetem. Higgyétek el, okkal. Bár a csodafenyves elnevezés azt sugallhatja, hogy valamiféle vadromantika uralkodott el rajtam. De nem. A csodafenyves elnevezés mögött némi kutatás is áll.

Amikor elkezdtem gombászni, kb. 20 éve, ahogy a madarak vagy ahogy a Zafír-túra esetén is, végeztem egy kis kutatást. Természetesen az érdekelt, vajon merre lehet a legtöbb gomba. Legnagyobb örömömre találtam egy tanulmányt, mely szerint

épp ez a régió Európa gombában leggazdagabb vidéke.

Mármost ezt a vidéket alaposan ismerem. Gyerekkorom óta bújom, kutatom, barangolom, járom. Mikor elhatalmasodott rajtam a gombaőrület, pontosan úgy, ahogy a madarakat kerestem, ugyanúgy, ugyanazzal a szisztematikussággal végigjártam minden erdőt. Hamar rájöttem, hogy bár a környékbeliek a lomberdőket járják, főként vargánya után (de népszerűek a galambgombafélék is),

mennyiségre a fiatal fenyvesek adják a legtöbb ehető gombát.


A légyölő galóca az egyik legjellegzetesebb, domináns gombafaj ezekben a fenyvesekben. | Fotó: Centauri

Ezek persze nem őserdők,

ezek telepített fenyvesek, de gombászás szempontjából ez a legkevésbé sem számít. Főként pereszkékben, őzlábban, fenyőcsiperkében, pöfetegekben, sereges tölcsérgombában gazdag erdők ezek. Ha másutt nincs gomba, ezekben a fenyvesekben mindig akad. Közülük is kiemelkedik egy fenyves, amely ráadásul egy viszonylag forgalmas műút mellett található, mégsem járja senki. Soha senkivel nem találkoztam ott, sosem láttam gombaszedők nyomait. Holott nem ritkán olyan mennyiségben teríti be a gomba, hogy az ember nem hisz a szemének. Ahogy korábban is írtam valahol:

előfordul, hogy lépni se lehet benne anélkül, hogy ne gombára lépnénk.

A legkedvezőbb őszökön szó szerint beteríti az alját a gombák, és még ha volna is szünet a pereszkegyűrűk, a tölcsérgomba-mezők között, ezeket az űröket ilyenkor hézagmentesen töltik ki a korallgombák, csengettyűgombák sokasága – gombák tízezrei és milliói. Egészen valószínűtlen látvány.


…és ez száz hektáron. Az ember csak keresgéli az utat, merre menjen úgy, hogy a lehető legkevesebb gombát tapossa le. | Fotó: Centauri

A csodafenyves specialitása,

hogy ott mindig találni ánizsgombát – ez egy igen finom fűszergomba – méghozzá többnyire meglepően sokat, és szép példányokat. Aki annál több gombát vizionál maga elé, akárcsak álmában, amennyit ez a fenyves fénykorában a legjobb időszakokban adott, annál valóban elgurult a gyógyszer, az valóban egy gyógyíthatatlan, a földtől menthetetlenül elrugaszkodott vérromantikus elme.

Annak idején nem hagytam ki a régió egyetlen fenyvesét sem. Mindegyikben jártam! A legkisebben is. Nemcsak a gombák, hanem a fenyvesekben élő madarak miatt is.

Többek között az érdekelt, mennyi búbos cinege élhet ebben a régióban (sok! – valamennyi ezekben a fenyvesekben). Így magabiztosan állíthatom – megismétlem – ezek a fenyvesek a leggazdagabbak gombában. De toronymagasan a csodafenyves a legjobb.

És mivel ez a régió egyúttal Európa legjobb gombatermő vidéke is, állíthatom, hogy a csodafenyves egyúttal egész Európa gombában leggazdagabb erdeje is!

Ez azért nem semmi. Imádom.


A fenyvesek nemcsak gombalelőhelyek, nemcsak fenyveshez kötődő madárfajok otthona (fenyvescinege, búbos cinege, keresztcsőrű, királykák…), hanem a vadak számára is menedék. Nemcsak azért találni ott könnyebben koponyákat, mert gyér az aljnövényzet, hanem mert a sebzett vadak is előszeretettel bújnak meg a védett fenyvesek mélyén. A képen egy szarvas és egy őzbak koponyája. 2019.11.07. | Fotó: Centauri

A harmadik fenyves

a birtoktól alig tíz perc séta. Kiterjedésre valamivel kisebb, mint a csodafenyves, nagyjából egyidős vele (középkorú), de ami a legfontosabb: a második legjobb. Volt olyan év is, amikor a csodafenyveshez hasonló gombadömpinget produkált.

Életem egyik legszebb emléke, amikor annyi gomba volt benne, hogy több száz méterrel arrébb is intenzíven gombaillatú volt a levegő. Képzelhetitek, mennyi gomba kell ahhoz, hány tonna vagy száz tonna, hogy az erdő körül a levegő is pereszkeillatot árasszon.

Azon az őszön először azt hittem, elment az eszem; annyira vágyom már a gombára, hogy gombaillatot generál az agyam, hacsak egy fenyvest messziről látok, akkor is.

De mivel az illatot makacsul és erősen éreztem, elbizonytalanodtam, végül átvágtam a mezőn, és be az erdőbe. Amint beléptem a lucok sötétjébe, döbbenetes látvány fogadott. Fától fáig gomba, gomba és gomba. Nem tudom, látok-e még ilyesmit valaha.

Annyira szép volt,

annyira lenyűgöző, hogy még egy regényemben is szerepel az a nap és ez a fenyves (bár ez a regény nem jelent meg egyelőre – de ha időm engedi, idehozom azt a részletet is).

A három fenyvesből egyet elvesztettem.


Fotó: Centauri

2019 őszén pedig úgy tűnik, hogy valamennyi fenyvesre kiadták a „kilövési engedélyt”.

Számos helyen látom, vágják – méghozzá tarra – a fenyveseket. A tavalyi poszthoz képest, azt hiszem annyit mindenképp változtam, hogy bár tudom, mi az oka a kitermeléseknek, tudom, hogy e fenyvesek betegek, vagy minden bizonnyal hamarosan azok lesznek, azt azonban nem értem, miért kell mindenütt tarvágással operálni. Miért ne lehetne legalább mutatóba meghagyni párat, vagy sorokat. Nem hiszem el, hogy akkora veszteség volna ez a tulajdonosoknak.

Összefoglalva: a három szívemnek kedves fenyves közül egyet elvesztettem. A csodafenyves áll még, úgy tűnik, egyelőre nem bántják, bár a szomszéd parcellát már levágták.


2019.11.07. Kitermelés a csodafenyves tőszomszédságában. | Fotó: Centauri

A harmadik fenyves viszont napokon belül eltűnhet. Már dolgoznak a láncfűrészek.

Ha ezt letarolják, a közvetlen környéken nem marad számottevő lucos egy sem. Az én fenyősoraim válnak a környék legjelentősebb örökzöld, fenyves területeivé. Talán ennek köszönhető az is, hogy sosem mozgott még nálam az etetőn ennyire rendszeresen, ilyen sok fenyvescinege. Ezek egy része talán nem is az Alpokból érkezik, hanem a környék megsemmisülő fenyveseiből.

Tegnap elmentem abba a fenyvesbe, ahol talán a legtöbbet jártam. Elbúcsúzni. Bár az idő rossz volt, eső esett, pára volt, fény pedig alig, de muszáj volt, nincs már sok idő, nem várhatok. Fényképezem, járom, amíg lehet, ha esik, ha fúj. A fenyves közepén van egy magányos-mitikus fa. Róla írok, róla hozok képeket a folytatásban.

Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!

Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!


Kedves olvasó, ha nem vagy még támogató, lépj be a Patreon-tagok körébe ITT. Csupán havi két-három kiló kenyér áráért, 2200 forint támogatásért cserébe elérsz minden támogatói tartalmat, a heti videókat és írásokat is. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség ITT. Ha egyik mód sem megfelelő neked, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress meg mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is megköszönve, abban a reményben, hogy szövetségesek lehetünk. A legjobbakat, üdv, Cen’   

még több blog

Visual Portfolio, Posts & Image Gallery for WordPress

Valóban mániákus lettem? | blog

Mit várjunk attól az embertől, aki puttony nélkül megy be a szőlőbe? Várhatjuk-e, hogy valamikor is jó és szép borral kínál minket?…Tovább

még több “Kert & vadon”

Visual Portfolio, Posts & Image Gallery for WordPress

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük