Bolygófaló csillagokat figyeltek meg

bolygófaló csillagok

Bolygófaló csillagok


Ikercsillagok vizsgálata közben jutott arra egy nemzetközi kutatócsoport, hogy legalább minden tucat csillagból egy nyelt már el bolygókat. A kutatók olyan ikercsillagokat vizsgáltak, amelyeknek azonos összetételűnek kellene lenniük. Az esetek mintegy nyolc százalékában azonban eltértek egymástól.

A kutatócsoport, amelynek tagja Meridith Joyce, a Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet Marie Curie Widening-ösztöndíjasa is, arra jutott, hogy a különbséget az okozza, hogy az egyik csillag bolygókat vagy bolygó-törmeléket nyelt el.

A megfigyeléshez a világ legnagyobb távcsöveit használták: a Chilében található, hat és fél méteres Magellán-távcsövet, az Európai Déli Obszervatórium nyolc méteres VLT távcsöveit, valamint a Hawaiin található, tíz méteres Keck-távcsövet.

Kémiai különbségek

Mint Fan Liut, a melbourne-i Monash Egyetem kutatója, a szakcikk vezető szerzője írja, az együtt mozgó ikercsillagok ugyanabból a molekulafelhőből születtek, így azonosnak kellene lenniük. A nagyon nagy pontosságú elemzés során azonban kémiai különbségeket találtak az ikrek között. Ez nagyon erős bizonyíték arra, hogy az egyik csillag bolygókat vagy bolygóanyagot nyelt el, ezért változott meg az összetétele.

A jelenséget a vizsgált kilencvenegy ikercsillag-pár közül legalább hétnél, azaz a minta mintegy nyolc százalékánál megfigyelték.

Csillagok fénykorukban

Az eredményt az teszi különlegessé, hogy ezek a csillagok, a Naphoz hasonlóan, életük fénykorában vannak. Vagyis úgynevezett fősorozati csillagok, nem pedig az életük végső fázisaiban járó vörös óriáscsillagok, melyek a korábbi tanulmányokban szerepeltek.

Nem tudni, hogy a csillagok egészben nyelik-e el a bolygókat, vagy a bolygó-keletkezésből hátramaradt törmelék áramlik rájuk. A szerzők úgy vélik, hogy mindkettő lehetséges. De bármelyik legyen is igaz, a csillagpárok közötti kémiai különbségeket nehéz lenne megmagyarázni máshogyan, például a csillagokban zajló belső folyamatokkal.

Meridith Joyce szakterülete a csillagok belső fizikája és fejlődése. Az amerikai kutató két évre csatlakozott a csillagok fizikája területén nemzetközileg is elismert Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézethez, hogy a csillagokban zajló folyamatokat modellezze. Elmondása szerint a csillagpárok megfigyelése elengedhetetlenül szükséges volt a bolygópusztító csillagok felismeréséhez.

Messzemenő következmények

Az eredményeknek messzemenő következményei lehetnek a bolygórendszerek hosszú távú fejlődésének kutatására. Emellett új megvilágításba helyezik a kettős csillagrendszerek körül keringő bolygórendszerek stabilitását is. A jövőben a kutatók szeretnék bővíteni a vizsgált csillagok körét. Az ugyanis, hogy a csillagok mikor és milyen gyakran nyelik el bolygóikat, alapvető hatással lehet akár az élet vagy az intelligencia elterjedtségére is a Tejútrendszer más csillagai körül.

A tanulmány egy nagyobb együttműködés, a Complete Census of Co-moving Pairs of Objects (C3PO) kezdeményezés részét képezi, amelynek célja a Gaia asztrometriai űrtávcső által azonosított összes fényes, együttmozgó csillag megfigyelése. A kutatásban az ausztráliai Swinburne University of Technology, az írországi University College Cork, az amerikai Carnegie Observatories, Ohio State University és Dartmouth College, a magyarországi HUN-REN CSFK és a németországi Max-Planck-Institut für Astrophysik kutatói vettek részt.

Forrás: MTI, kép: Unsplash

Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!


Kedves olvasó,

ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).

Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!   

még több kozmosz

Visual Portfolio, Posts & Image Gallery for WordPress

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük